hirdetés

ÉLET-STÍLUS

"Ti, fiatalok is sokat tanulhattok ám az X generációtól, nem vagyunk öreg csotrogányok"

El is mondjuk, mi mindent. Például nem ugrálnak összevissza, kéthavonta pillanatnyi ötlettől és impulzustól vezérelve.
Trükkös Háziasszony; illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2018. október 26.

hirdetés

Szabadúszóként dolgozom, és nem csak írok, hanem közösségi oldalakkal is foglalkozom. Többféle projekten, több helyen is dolgozom, X és Y (80-as években született) és Z generációs (90-es évek elején született) munkatársakkal vegyesen. Mostanában többször belefutottam abba, hogy a nálam jóval fiatalabbak, a Z generáció tagjai szakmailag kioktattak.

Nem vették figyelembe, munkám során mit tapasztaltam, milyen eszközök, módszerek technikák váltak be, miről győződtem meg saját magam több alkalommal, hogy az az út nem működik vagy nem elég hatékony, a javaslataimat, tanácsaimat és kéréseimet rendre lesöpörték, és értésemre adták, hogy nem úgy van az, ők jobban tudják, mert ők a fiatalok, és ők értenek az online-hoz, az "öregek" meg nem.

Azt vallom, hogy nem szégyen egymástól tanulni, nem szégyen nálam fiatalabb szakemberektől tanulni. Csakhogy többségében nem fiatal szakemberek oktattak ki, vagyis nem azok az munkatársak, akik baromi jó eredményeket értek el a területükön, és már bizonyítottak, hanem azok, akik most tanulják a szakmát, és ez a khm… nem sokadik munkahelyük.

Az Y és Z generáció tagjai közül sokan ugyanis úgy gondolják, hogy mindenki, aki náluk idősebb, az hülye a technológiához és az online felületekhez, öreg csotrogány, aki mit szól bele abba, mit hogyan írunk, melyik online felületen milyen eszközöket használunk, hát már eljárt felette az idő, vén trotty, talán oda se kellene engedni a fészbúkhoz.

Kik az X generáció tagjai?

Az X generáció tagjai 1965 és 1979 között születtek, a családban a nők már dolgoztak, ezért emancipáltabbak, mint az előző nemzedékek.

hirdetés

Gyerekként, tiniként vagy fiatal felnőttként érték meg a technológia fejlődését, a számítógépek megjelenését. Náluk munkahelyen számított a fokozatos, lassabb előrejutás, a sok lexikális tudás.

Az Y generáció tagjain általában az 1980 és 1994 között születetteket értik. Ők már gyerekként ismerkedtek a technológiai újdonságokkal.

A Z generáció tagjai pedig a 1995 és 2010 között születtek, akiknek magától értetődő a digitális világ, ők a digitális bennszülöttek, akik egyszerre több online csatornán vannak jelen, akiknek a Facebook már elavultnak tűnik, és akik már nem tévéznek, hanem inkább Youtube-videókat és online sorozatokat néznek.

A fent említett fiatalok óriási tévedésben vannak. Abból indulnak ki, hogy: 1. aki egy bizonyos életkort elért, annak már a B oldal pörög, 2. semmit nem lehet tanulni az öregektől.

Dehogynem. Az X generáció tagjaitól nagyon sok dolgot lehet tanulni, például azért, mert ennek a generációnak a tagjai működnek igazi multitasking üzemmódban. Nem elég, hogy közülük sokan képesek egyszerre többfelé figyelni, egyszerre több ember munkáját hatékonyan koordinálni, egyszerre több felületen/csatornán, mindezt gyerek mellett teszik. Gyakran szó szerint úgy, hogy ott ugrál a nyakukon (idegrendszerükön) egy vagy több gyerek.

Emiatt megtanulták a hatékony időgazdálkodást (és a pénzzel való gazdálkodást) is: a rendelkezésre álló időt rugalmasan, a cél elérésétől és a határidőktől függően úgy alakítják, hogy a feladatokat időre befejezzék.

A család, az életkor és a tapasztalatok miatt az X generációs munkavállalók sokkal lojálisabbak a munkaadójukhoz. Nem ugrálnak összevissza, kéthavonta pillanatnyi ötlettől és impulzustól vezérelve mint oly sokat a Z és Y generációs kollégák közül, de utána nem is posztolják tele a közösségi oldalakat azzal, hogy "az élet sz@r, minden munka sz@r", segítsen már valaki, mert megint elküldték próbaidőről/megint lelépett a munkahelyről próbaidő alatt, minden cég borzalom. (Pont az elmúlt hónapokban láttam ilyen panaszáradatokat ömleni.) Az X generációsok általában előbb megpróbálnak bizonyítani, beletanulni a feladatokba, és csak ha végképp nem megy, akkor lépnek.

„Szívesebben dolgozom együtt a saját generációmmal, mert ők először dolgoznak, és csak utána kezdenek el a munkahelyen alkudozni a feltételekről, vagy javaslatot tenni különböző változtatásokra” - mondja a párom. „Úgy tapasztaltam, hogy a fiataloknak, már akkor nagy az arcuk, amikor még fel sem vették őket vagy épp csak elkezdtek dolgozni. Megállapodnak a feltételekben, majd azzal jönnek, hogy de ők pénteken már nem akarnak dolgozni (olyan tartalomszolgáltatónál, ami egész héten folyamatosan üzemel), meg hogy ők csak 6 órát akarnak dolgozni egy nap.

Míg én feladatorientált vagyok, az érdekel akár a jelenlegi munkahelyemen, akár munkahelyváltáskor, hogy mi a feladat, mit kell csinálni, a fiatalokat a körülmények jobban érdeklik. Az izgatja őket, hogy van-e ingyenes céges masszázs, milyen plusz juttatások vannak a cégnél, és a munkahelyükre úgy tekintenek, mint valami wellness-központra, úgy is versenyeztetik a munkahelyeket, hogy melyik az, amelyik az ő kényelmüket minél jobban szolgálja.”

Az X generációsoktól azt is meg lehet tanulni, hogy a megszerzett tudást hogyan lehet alkalmazni, a korábbi, gyakran évtizedes vagy már több évtizedes tapasztalatokat hogyan lehet beépíteni a munkavégzés során. Elegendő élet- és munkatapasztalattal az X generációsok gyakran már jobban átlátják a trendeket.

Az X generáció tagjai még képesek kikapcsolni, és teljesen offline üzemmódban működni, ha nem akarnak baromi gyorsan kiégni. Nem tartják fontosnak, hogy állandóan be legyenek jelentkezve Instagramra, Facebookra, Twitterre, Youtube-ra, és nem is feltétlenül igénylik, hogy hétvégén/éjszaka is elérhetők legyenek. Megtanultak lavírozni a munka és a magánélet között – sokakat erre a családalapítás tanított meg.

Sok X generációs türelmesebb kolléga, nagyobb a munkafegyelme, és ki tudja zárni a külvilágot, ha erősen kell összpontosítani egy bonyolultabb feladat megoldására.

A technológiához sem síkhülye az X generáció, ugyanis a tagjai már legalább 20 éve használnak netet, kommunikálnak e-mailben, rengetegen fent voltak a 2002-ben alapított iwiw-en (néhányan a myvip oldalon is), és amikor megjelent a Facebook Magyarországon is, sokan közülük arra is rácuppantak 2007 és 2009 között. Az X generációsok már blogoltak (a freeblog olyan 2003-2004 körül alakult, a blog.hu is működött már), így megtanultak kezelni online felületeket. És az élet ma sem áll meg számukra, egyre több X generációs regisztrál Instára is, vagy próbálkozik (több-kevesebb sikerrel) Youtube-videók készítésével és posztolásával.

És az X generációs kollégád őszintén meg fogja mondani, hol hibáztál, és hogyan kerülheted el a továbbiakban ezeket a hibákat. Nem azért, mert okoskodni akar, hanem azért, hogy megóvjon a következő hibától, így a felesleges, hibajavítással töltött további köröktől.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

100 napig viselte ugyanazt a ruhát, arra jutott, hogy idén egyáltalán nem vásárol

Az amerikai papnő dokumentálta is a kihívást közösségi oldalán. Meglepő hányféleképpen lehet hordani egy egyszerű fekete kisruhát.
címkép:Instagram/thisdressagain - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Sarah Robbins-Cole kényelmes, fekete pamutruhája minden bizonnyal megszolgáta az árát. A nő ugyanis 100 napig viselte egyhuzamban. Beleértve a Haloweent, a karácsonyt és az újévet is.

Ez volt rajta amikor dolgozott, amikor sétált, amikor otthon ült, vagy amikor valamilyen ünnep volt. A ruhát csak éjszakára vette le, amikor kimosta.

Sarah Robbins-Cole, aki egyébként egyházi vezető és főiskolai káplán még viccelődött is, hogy olyan mint egy apáca.

Sarah, Bostonban (Egyesült Államok) él, és 2020. szeptember 16-án csatlakozott a 100 napos ruha kihíváshoz: a kihívók azzal segítik megmenteni a bolygót, hogy egy ruhadarabot hordanak.

A lelkipásztor annyira élvezte a kihívást, hogy 2021-ben új fogadalmat tett.

„Meglepetésemre az, hogy ugyanazt a ruhát viselem egymás után 100 napig, nem vett el semmit az életemből. Ehelyett arra ösztönzött, hogy egy lépéssel tovább menjek, és ne vásároljak új ruhákat vagy kiegészítőket 2021. január 1. és 2022. január 1. között"
- fejtette ki az asszony a Mirrornak.

"Rájöttem, hogy az én koromban minden alkalomra van ruhám, és ha szükségem van egy csinos darabra, akkor leporolok egyet, ami 1992 óta ott áll a szekrényemben" - tette hozzá a papnő.

hirdetés

Sarah körülbelül 250 másik nővel együtt vállalta a 100 napos kihívást, amit a Wool and Dress cég hirdetett meg.

A vállalat célja, hogy megmutassák hogyan változtatja meg a mindennapi vásárlási szokásokat, ha valaki egy ruhában jár 100 napig.

A kihívás azonban nem csak a vízszámlán és a mosószer vásárláson látszódott meg, hanem megváltoztatta Sarah hozzáállását a kinézetéhez és az öltözködéshez is.

"A dolgok egyszerűségének megőrzése az, amiben nekem ez a kihívás segített. Hogy valóban azzal foglalkozzam ami az életben igazán fontos"
- mondta az asszony.

Aki teljesítette a kihívást, 100 dolláros, vagyis körülbelül 30 ezer forintos vásárlási utalványt nyerhetett, amelyből beruházhatott egy új darabra, amit akár a következő 100 napban viselhet. Sarah dokumentálta is a kihívást és 100 különböző megjelenését ugyanabban a ruhában, az Instagram oldalán.

A nő egyébként éppen vallásfilozófiából doktorál, és azt mondta nagyon jó érzés, hogy a mindennap ismétlődő viselettel rengeteg plusz ideje lett, amit tanulásra fordíthatott.

"Olyan könnyű volt felkelni és ugyanabba a ruhába öltözni. Rengeteg időt spóroltam meg, és egyszerű volt a kiegészítők segítségével feldobni."

Sarah szerint az egész kihívás egyetlen igazán nehéz része az volt, hogy minden nap más módon próbálja meg viselni ugyanazt a ruhát.

"Szóltam az óráimon a hallgatóknak a kihívásról, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy mindennap ugyanabban a ruhában látnak"
- magyarázta az asszony.

A papnőnek azonban nagyon nem tetszett a közösségi média nyomása és meglepte a rengeteg követő is, akiktől kapott hideget-meleget is.

"A kihívás elgondolkodtatott azon, hány ruha kerül a hulladéklerakóba, mennyi vizet használnak a pamut előállításához, és nem igazán tudjuk, hogy a megvásárolt ruháink etikusan készülnek-e, mégis mindenki belehajszolja magát a fogyasztásba egy hamis elvárás alapján"
- magyarázta az amerikai lelkipásztor a lapnak.
hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Ezek a legnépszerűbb babanevek a világon, amelyek európai eredetűek

A 10 leggyakoribb név között akadnak olyanok is, amelyek Magyarországon is kedveltek.
Illusztráció: satyatiwari/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Az OnBuy.com 4978 szülő és hamarosan szülővé váló felnőtt részvételével készített egy felmérést, amelyből kiderül, melyek a legnépszerűbb európai eredetű babanevek a világon - számolt be róla a Sun.

Kiderült, hogy a legkedveltebb európai lánynév az olasz eredetű Maria - összesen 61 147 219 lányt hívnak így, a legtöbb ilyen nevű pedig Brazíliában él.

A második helyen a spanyol eredetű Ana áll, ami mégis Portugáliában a legnépszerűbb, a harmadik pedig a francia eredetű Rosa, ami Mexikóban a legkedveltebb a világon.

Az európai fiúnevek közül a legnépszerűbb a spanyol eredetű José, amit 29 940 365 fiú visel a világon, és Brazíliában a leggyakoribb.

Utána következik az angol eredetű John, amely az Egyesült Államokban a legkedveltebb név, a harmadik helyen pedig a spanyol eredetű Juan áll, amit Mexikóban adnak leggyakrabban a fiú babáknak.

A 10 legnépszerűbb európai lánynév a világon:

1. Maria - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. Ana - spanyol eredetű, Portugáliában a leggyakoribb

hirdetés

3. Rosa - francia eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Elizabeth - görög eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

5. Patricia - skót eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Anita - spanyol eredetű, Indiában a leggyakoribb

7. Andrea - görög eredetű, Olaszországban a leggyakoribb

8. Marina - olasz eredetű, Oroszországban a leggyakoribb

9. Carmen - spanyol eredetű, Venezuelában a leggyakoribb

10. Angela - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

A 10 legnépszerűbb európai fiúnév a világon:

1. Jose - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. John - angol eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

3. Juan - spanyol eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Jean - francia eredetű, a Kongói Köztársaságban a leggyakoribb

5. Robert - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Luis - spanyol eredetű, Kolumbiában a leggyakoribb

7. Carlos - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

8. James - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

9. Antonio - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

10. Richard - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Itt a 2021-es lista a hosszúhétvégékről, iskolai szünetekről, munkaszüneti napokról

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Meddig kell várnunk egy hosszúhétvégére, mikor lesz munkaszüneti nap, iskolai szünet, vagy éppen mikor kell szombaton is dolgozni? Az Eduline készített gyűjtést arról, mire számíthatunk ezen a téren 2021-ben.

Hosszúhétvégék

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni: március 15-e ugyanis hétfőre esik, így a nemzeti ünnep miatt egy nappal hosszabb lesz a hétvége.

De hamarosan egy újabb követi. 2021-ben ugyanis nagypéntek április 2-án, húsvét hétfő április 5-én lesz, így ez a két nap is iskolai szünet és munkaszüneti nap lesz, egyben négynapos hétvége.

Az év második háromnapos hétvégéje pedig augusztusban lesz, mert augusztus 20-a péntekre esik.

Október 23-a viszont idén szombati napra esik, ezért ezen a napon nem lesz pihenő. November 1. ellenben hétfő, így ekkor ismét háromnaposra nyúlik a hétvége. Sajnos azonban 2021-ben a karácsony és az újév is hétvégére esik majd, így év végén szintén nem lesznek hosszúhétvégék.

hirdetés
Iskolai szünetek

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2021. március 31. (szerda) lesz, a szünet utáni első tanítási nap pedig 2021. április 7. (szerda). A tanév egyébként 2021. június 15-ig tart.

Szombati munkanapok

Szombati munkanap december 11-én lesz, december 24-ért "cserébe" kell dolgozni, illetve iskolába menni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Nem vagyok szuperanyu, és néha felragasztanám a gyereket a falra!” – a Covid miatt nincs óvoda, viszont dolgozni is kéne

A dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik. De ha világjárvány van és home office, az ötéves pár percenként megjelenik, és közöl valamit.
Szajki-Vörös Adél, Fotók: Netflix, Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Figyelem! Az írás ironikus humort tartalmaz.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, milyen színű ragasztószalaggal ragasszam a falra a gyermekemet, gondolkodtam el egyik reggel - mint azon a mémfotón, amin régebben annyit nevettünk. Ismeritek? Van olyan változat is, hogy az apa boldogan sörözget az előtérben. Imádom a fekete humort, annál jobban csak a gyerekemet, de nem szeretem a világjárványt, és még kevésbé az azzal járó embert próbáló helyzeteket, ezért néha ilyenek villannak be.

Szóval miután úgy döntöttem, hogy az átlátszó cellux nem tartaná meg a gyereket a falon, ráadásul nincs is itthon vastag szürke ragasztószalag, meg a vakolatnak sem tenne jót, valami mást kellett kitalálnom. Komolyan mondom, várom a további ötleteket, mert ez így nem lesz jó hosszú távon. Bár valószínűleg közeleg az idő, amikor visszaengedjük az óvodába - ahol tavaly év végén sajnos megjelent a Covid, de már állítólag eltűnt, hát nagyon ajánlom neki, hogy így legyen - , mert egyszerűen muszáj dolgoznunk.

Ja, hogy a probléma lényegéről nem beszéltem: így nem lehet nyugodtan dolgozni. Sőt, dolgozni sem annyira, csak valamennyire, és NAGYON idegesen.

Ezt már lehet, hogy írtam: nem igazán tudok egyszerre két dologra koncentrálni sok szuperképességekkel megáldott anyuci-társamhoz képest, és ha erre van szükség, rögtön ideges leszek. Lehet, hogy ez a képesség fejleszthető, nálam csak a pulzus és a hangerőm növekedéséhez vezet. Így aztán, amikor én veszítek, és a férjemnek muszáj a dolgozószobában lennie egy telefon vagy egyéb, ott végzendő dolgok miatt, akkor a nappaliban szórakoztatom a gyereket, miközben dolgozom. Egyszer már írtam erről, a nyári szünet kapcsán, de olyankor megváltást jelentettek a néha felbukkanó bébiszitterek és a gyermeket szívesen befogadó nagymamák. És olyankor volt egy kis pihi, azaz: lehetett nyugiban dolgozni.

De a gyermekem az idő múlásával egyre több energiával, kérdéssel és mondanivalóval rendelkezik. Akkor hároméves volt és hároméves dolgokat csinált, most meg ötéves, és mittudomén hány éves dolgokat csinál, de ebben a pillanatban például szerencsém van, mert egy sárga Belle-ruhában - fogalmam sincs, hogyan kell ejteni, a gyengébbek kedvéért: egy Disney-hercegnő, aki A szépség és a szörnyetegben főszerepel - , szóval épp egy sárga ruhában és tiarában egyenként sorba öltözteti palástokba csomagolt plüssállatait és tök jól elvan. Mindössze ennyi kell, és máris tudok dolgozni, ha egy adagban húsz percet, akkor az jó.

hirdetés
Decemberben azonban a bújócska volt a sláger, és az év végi hajtásban mondanom sem kell, mennyire kedvünkre volt, amikor – a tök jogosan – az unalomtól hisztiző gyerekkel szünetként bújócskáztunk.

Miközben a szekrény mögött lapultam, a férjem pedig megpróbált kijutni az ágy alól, szerintem ugyanarra a rövidke szóra gondoltunk, amit most inkább nem írok le. És továbbra is tudom, hogy nosztalgiával fogok gondolni pár év múlva azokra az időkre, amikor sokkal több időt töltöttem a gyerekemmel, mint amennyit normális időkben töltöttem volna.

Mert ugye a dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik, aztán vagy még hazaviszi, ami maradt, vagy nem, de utána foglalkozik a gyerekkel. De ha világjárvány van és home office, így az ötéves pár percenként megjelenik és közöl valamit, például hogy beütött valamit - nem látszik, megpuszilom, vagy látszik, leragasztom, lebetadinozom (üvölt), vagy keres valamit, ami a legrosszabb.

Ha még több dolgot keres, és a tízmillió játékán kívül csak az a név nélküli lila meg sárga műanyag basz kell neki, különben leáll a munkanapja, akkor én üvöltök.

Amikor szerencsém van, és én vonulok be a hálószobába dolgozni, amikor kilépek onnan, és a nappaliban ügyelő férjemet találom, érzem, hogy sűrű a levegő a feszültségtől. Ilyenkor is üvöltök, mert átveszem tőle, összességében véve elég sokat üvöltünk. Merjétek azt mondani, ti, akik otthon vagytok így, hogy ti nem!

Amúgy tök jó fej a gyerekem - most épp megkérdezte: "Anyu, leesett a bagoly palástja, visszakötnéd?" -, a legtöbbször megérti, hogy néha kell egyedül játszania, és kreatívan kitalál dolgokat, de hát nem várhatom el tőle nyolc órán át, hogy robot legyen.

Mindenesetre, hogy ne fulladjak öncélú önsajnáltatásba, leírom, mik a saját tapasztalataim, milyen foglalkoztatások működnek viszonylagos ideig, hátha valaki tudja hasznosítani, vagy bővíteni:

- A "játsszál valamit" teljesen kiszámíthatatlan instrukció.

- A "rajzolj valamit nekem" két napig működik, utána átlát a szitán.

- Viszont az "én rajzolok valamit és te kiszínezed" sokszor működik, mellyel egyúttal saját rajztudományomat is fejlesztem (nem).

- Gyurma: a "süss nekem sütit" egy napig működik. Én is unnám.

- Gyermek tusfürdős vízben fürdet állatokat: sokáig működik, minden tiszta dzsuva.

- Origamizás: működik, szülői részvétellel. Ha kishajókat úsztathat egy tál vízben, azalatt meg lehet írni egy cikket.

- A "játszd el nekem ezt és ezt a mesét" csodásan működik fantáziadús gyermekek esetében. Passzívabb gyermek esetében nem.

- És minden elvet elvetve a "Megnézed a Shreket?" (behelyettesíthető: Szörny Rt., Mancs őrjárat-maraton) működik.

Kibírjuk. Nehéz. Tele van szeretettel és szenvedéssel ez az időszak. A legviccesebb, amikor az egyikőnknek előjön a lumbágója, de az már a haladó verzió. Nem tudtuk, hogy egyszer haladók is leszünk, elég kezdőn csináljuk.

Mindenkinek hajrá!

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: