/eletstilus/taborozasi-kisokos-szuloknek-2018/
NULL
hirdetés

ÉLET-STÍLUS

Táborozási kisokos szülőknek - ezekre mindenképpen figyelj!

Egy gyerek sem akar egész nyáron sulis napközis táborba járni. Bár az a legolcsóbb, de a Mom with Five bloggere - 5 gyerek anyukájaként - számba veszi a lehetőségeket. Olvassátok el, mire jutott!
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. június 14.

hirdetés
A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Nagyon nagycsaládos anyaként mondhatnám, hogy a táborválasztás legfontosabb kritériuma az ár. Mondhatnám, de nem lenne igaz. Ha csak az ár alapján válogatnék a különböző lehetőségek közül, akkor a gyerekeim az egész nyarat az iskola által biztosított napközis táborban töltenék.

Sok év tapasztalata alapján most már azt mondom, hogy ennél sokkal jobban járunk, ha a döntéshozatal során az ár-érték arányra helyezzük a hangsúlyt, figyelembe vesszük a kínált programok változatosságát, a helyszínt, a várható korösszetételt és nem utolsó sorban a biztonsági kérdést. Nyilvánvalóan ebben az esetben már mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkba, de remélhetőleg nem hiába, mert olyan élményekkel lesz gazdagabb a gyerekünk, amely jó időre feltölti az iskolai tanévben lemerült elemeit.

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a táboroztatás részleteibe, amibe így tíz-tizenegy év után úgy belejöttem, mint az anyaságba soha (nem fogok), hadd meséljek el valamit. Életemben egyszer, egyetlen egyszer táboroztam. Gimnazista koromban. Második után. Nem mondom, hogy rossz volt, na, de na. Egyrészt épp akkor dobott életem első szerelme, aki szintén pont abban a táborban táborozott és hozta magával az új barátnőjét is, másrészt én ennél magányosabb farkas voltam már akkor is... mármint a tábor nyújtotta közösségi élményhez képest. Jó alaposan ki kellett lépnem a komfortzónámból a túléléshez, na meg, hogy a többiek ne akarjanak lelépni a táborból már a második nap után csak azért, mert a szeszélyes véletlen egy fedél alá sodorta őket velem. Huh.

Hajós, JATE-tábor 1980., Fotó: Fortepan/Jankó Attila

hirdetés

Szóval ezzel a rendkívül sokrétű háttérrel vágtam bele aztán évekkel később a gyerekeim táboroztatásába. Ezzel a mérhetetlen tapasztalattal kellett okosan döntenem, jól választanom és meggyőzően eléjük állnom, hogy de, táborozni tök tuti élmény... mindenkinek! Kivéve nekem, de ezt nem kötöttem az orrukra. Ahogy azt sem, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, mint a klasszikus táborozás. Sátorban alvás (klausztrofóbiás vagyok), sok ember, nomád körülmények, bogarak, vadregény... jujj.

Míg azonban számomra a táborozás megkerülhető volt köszönhetően annak, hogy nyugodt, vidéki környezetben álló kertes házban laktunk, a nagyszüleim tudtak vigyázni rám, amíg a szüleim dolgoztak, mivel egy fedél alatt éltünk velük, addig ez az én gyerekeim számára nem opció. Nincs se kertünk, se állandóan hadra fogható nagyszülők, a fővárosi élet megannyi veszélyt rejt, viszont ellentétben egyke személyemmel ők sokan vannak, számszerűleg is, a lakásunk méretéhez képest meg egészen biztosan.

Mielőtt feltennéd a kérdést, hogy minek akarom őket ellátni folyamatosan programokkal, miért nem hagyom őket unatkozni a szünetben, jelentem: hagyom őket semmit tenni, de a tizenegy hét hosszú idő. Nagggyon hosszú idő. Így kúszott be a képbe nálunk a táborozás, mint a nyári szünet megkerülhetetlen része. Persze szó sincs arról, hogy az egész szünetet táborokban töltenék a gyerekeink, ahogy arról sincs, hogy egyszerre és ugyanott. Átlagosan fejenként két-három hét jut egy-egy nyáron táborozásra. Ugyanannyi, mint amennyi unatkozásra, plafonbámulásra. Az egyenlőség nevében. A szabadságról és a testvériségről most nem beszélek.

Táborozni jó!

Tényeg jó. Mondjuk elég furcsán hangozhat ez most így az én számból, főleg a poszt bevezetője után, de tényleg az. Honnan tudom, ha alig volt benne részem? A gyerekeimen látom. És egy kicsit sajnálom is már, hogy kimaradtam belőle. De ez már legyen az én bajom meg egy másik történet.

Nézzük az észérveket!

* önállóság: a gyerekek megélik, hogy a szüleik védőszárnyai alól kikerülve ők irányítják az életüket a tábor adta keretek között

* magabiztosság: a gyerek a szülőktől távol, a különböző helyzetekben saját magára utalva old meg problémákat, konfliktusokat

* tolerancia: a táborlakók megtanulnak alkalmazkodni (más gyerekekhez, az otthonitól esetlegesen eltérő napi ritmushoz), közösségben létezni

* kapcsolatrendszer: a gyerekeknek megadatik a lehetőség, hogy saját jogon alakítsanak ki kapcsolatokat akár a kortársakkal, akár más felnőttekkel (megtapasztalhatják, hogy nem csak a saját szüleikben bízhatnak és megélhetik azt a képességüket, hogy ki tudnak állni magukért, ha úgy adódik)

* önálló, felnőttől független döntéshozatal (apró döntések, de gyerekszemmel hatalmasak)

* egyenlőség: egy jó táborban nem számítanak az iskolai jegyek, hogy ki hogyan teljesít év közben, mindenki tiszta lappal indul, mindenkit önmagáért fogadnak el, nem pedig a jó hangjáért vagy a kiváló számolási képességéért – jó esetben ellensúlyt tud képezni az iskolában átélt negatív visszajelzésekkel szemben

* új élmények, új ismeretek, új barátságok

Táborkínálat

Már az én gyerekkoromban is voltak mindenféle és fajta táborok: ottalvós és napközis, kalandos és strandolós, kézműveskedős és túrázós (a bevállalósabbaknak vándortábor formájában), sőt még az építőtábor is ott figyelt a listán.

Az elmúlt években az egyre növekvő igényekre válaszul robbanásszerűen megnőtt a különféle nyári elfoglaltságokat kínáló többnapos programok száma: az iskolai, napközis gyerekfelügyelettől a robotépítős szupertáborig minden van, amit csak kívánhat egy csemete.

Csak hát azok a fránya anyagiak. A minap belefutottam egy cikkbe, ahol azt fejtegették, hogy negyvenezer forint alatt nem igazán lehet tábort találni, főleg nem ottalvósat, de vannak már hetven-nyolcvanezres árú programok is. A napközis rendszerű táborok sem sokkal olcsóbbak, ott a határt valahol harmincezer forint körül húzta meg az írás szerzője.

El tudod képzelni, hogy mennyi pénz ez öt gyerek esetén? Na jó, még csak négy, mert Legkisebb nem táborozik. Legfeljebb velem a játszótéren, de ottalvásról szó sem lehet.

Ezért aztán alkalmazkodván a szegény-ember-vízzel-főz mondáshoz, elkezdtem felkutatni a lehetőségeket, az olcsó lehetőségeket. Mert vannak és nem csak az iskolai napközis tábor. Mert persze az is egy lehetőség…

#1 táborozási támogatás egészségpénztárakon keresztül

Ez a lehetőség csak a munkáltatón keresztül él. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Férj munkáltatóján keresztül lehetőségünk van igénybe venni az egyik egészségpénztár támogatási rendszerét, amelynek értelmében a pénztár az általa meghatározott táborok napi díjának kétharmadát – maximum 4500 forintot/nap – átvállalja, csak a fennmaradó részt kell nekünk fizetni. Ennek feltétele, hogy Férj tagja legyen az önsegélyező ágazatnak, aminek van éves tagdíja. De ez az összeg éves szinten elenyésző a gyerekek táboroztatási költségeihez képest.

A támogatott táborok között vannak ottalvós és napközis táborok, tematikájukat tekintve pedig van sport, kézműves, kaland, nyelvi és állatkerti tábor.

#2 közösségekhez kötődő táborozás

Mindig is támogattam, hogy a gyerekeim a kötelező – iskolai, óvodai – közösségeken túl kötődjenek más csoportokhoz is. Nálunk ez a cserkészet lett. Sok mindent lehet mondani erről a típusú közösségről, nálunk egyértelműen bevált. A gyerekeim nagyon szeretik magát a közösséget, jól érzik magukat a kortársaik és az idősebbek között és ennél többet én nem is igazán kívánhatnék.

Táborozás szempontjából is nagyon jól jártunk a cserkészettel: télen és nyáron is van tábor, a költségek megfizethetőek (kedvezmény jár a nagycsaládosoknak már két gyerek részvétele esetén is) és mivel ismerős közeggel táboroznak, ezért a biztonsággal kapcsolatosan sincsenek félelmeim.

#3 honvédelmi tábor

Ezt a tábortípust néhány hónapja fedeztem fel és azonnal felvéstem a kedvenc táborok listájára… és nem, nemcsak azért, mert a napidíj 1644 forint tokkal-vonóval (szállás, napi öt étkezés, programok) és nem is csak azért, mert több időpontra és több helyszínre is lehet jelentkezni a férőhelyek függvényében, hanem mert fiús édesanyaként végre valami olyasmire bukkantam, amely tényleg passzol a szobanövény típusú gyerekeknek éppenséggel nem nevezhető fiaim érdeklődéséhez és végre a nagyobbakra is gondoltak.

Például Nagyfiú korosztályára. Mert neki is tíz-tizenegy hét a nyári szünet és bár nagyon szeret unatkozni és igazi spíler a semmittevésben, néha azért ő is vágyik programokra. Nagyfiús programokra. És én szeretném neki ezt megadni, de a költségvetésünk továbbra is szűkre szabott.

További nehezítés, hogy 15 év felett már nagyon nehéz olyan tábort találni, amelybe jó szívvel elmegy. A sporttáborok mellett a katonai jellegű – legyen az történelmi vagy harcművészeti – táborok mozgatják meg leginkább a fantáziáját. Így bukkantunk rá a honvédelmi táborokra, amelyek több helyszínen, több tematika mentén szerveződnek: logisztikus, harcos, légierős, hadtörténelmi, önvédelmi, hagyományőrző, sport, búvár stb. (Ráadásul nálunk Nagyfiú hivatásos katonának készül, a Ludovikára szeretné majd beadni az egyetemi jelentkezését és fegyvertervező mérnök vagy hadmérnök szeretne lenni, így ezekkel a táborokkal élőben próbálhatja ki mennyire egyezik az elképzelése a valósággal.)

Bár sokakat elriaszthat az elnevezés, én inkább a tartalomra, a programokra koncentrálok, amelyek igazi vagányságot tükröznek.

Mi legyen a végszó? Éljen a nyár! Éljenek a táborok! Ha lehet költségkímélően. És lehet. Csak ne féljünk utánajárni, időt szánni a keresgélésre és ne féljünk az elnevezésektől.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


NULL
hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

100 napig viselte ugyanazt a ruhát, arra jutott, hogy idén egyáltalán nem vásárol

Az amerikai papnő dokumentálta is a kihívást közösségi oldalán. Meglepő hányféleképpen lehet hordani egy egyszerű fekete kisruhát.
címkép:Instagram/thisdressagain - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Sarah Robbins-Cole kényelmes, fekete pamutruhája minden bizonnyal megszolgáta az árát. A nő ugyanis 100 napig viselte egyhuzamban. Beleértve a Haloweent, a karácsonyt és az újévet is.

Ez volt rajta amikor dolgozott, amikor sétált, amikor otthon ült, vagy amikor valamilyen ünnep volt. A ruhát csak éjszakára vette le, amikor kimosta.

Sarah Robbins-Cole, aki egyébként egyházi vezető és főiskolai káplán még viccelődött is, hogy olyan mint egy apáca.

Sarah, Bostonban (Egyesült Államok) él, és 2020. szeptember 16-án csatlakozott a 100 napos ruha kihíváshoz: a kihívók azzal segítik megmenteni a bolygót, hogy egy ruhadarabot hordanak.

A lelkipásztor annyira élvezte a kihívást, hogy 2021-ben új fogadalmat tett.

„Meglepetésemre az, hogy ugyanazt a ruhát viselem egymás után 100 napig, nem vett el semmit az életemből. Ehelyett arra ösztönzött, hogy egy lépéssel tovább menjek, és ne vásároljak új ruhákat vagy kiegészítőket 2021. január 1. és 2022. január 1. között"
- fejtette ki az asszony a Mirrornak.

"Rájöttem, hogy az én koromban minden alkalomra van ruhám, és ha szükségem van egy csinos darabra, akkor leporolok egyet, ami 1992 óta ott áll a szekrényemben" - tette hozzá a papnő.

hirdetés

Sarah körülbelül 250 másik nővel együtt vállalta a 100 napos kihívást, amit a Wool and Dress cég hirdetett meg.

A vállalat célja, hogy megmutassák hogyan változtatja meg a mindennapi vásárlási szokásokat, ha valaki egy ruhában jár 100 napig.

A kihívás azonban nem csak a vízszámlán és a mosószer vásárláson látszódott meg, hanem megváltoztatta Sarah hozzáállását a kinézetéhez és az öltözködéshez is.

"A dolgok egyszerűségének megőrzése az, amiben nekem ez a kihívás segített. Hogy valóban azzal foglalkozzam ami az életben igazán fontos"
- mondta az asszony.

Aki teljesítette a kihívást, 100 dolláros, vagyis körülbelül 30 ezer forintos vásárlási utalványt nyerhetett, amelyből beruházhatott egy új darabra, amit akár a következő 100 napban viselhet. Sarah dokumentálta is a kihívást és 100 különböző megjelenését ugyanabban a ruhában, az Instagram oldalán.

A nő egyébként éppen vallásfilozófiából doktorál, és azt mondta nagyon jó érzés, hogy a mindennap ismétlődő viselettel rengeteg plusz ideje lett, amit tanulásra fordíthatott.

"Olyan könnyű volt felkelni és ugyanabba a ruhába öltözni. Rengeteg időt spóroltam meg, és egyszerű volt a kiegészítők segítségével feldobni."

Sarah szerint az egész kihívás egyetlen igazán nehéz része az volt, hogy minden nap más módon próbálja meg viselni ugyanazt a ruhát.

"Szóltam az óráimon a hallgatóknak a kihívásról, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy mindennap ugyanabban a ruhában látnak"
- magyarázta az asszony.

A papnőnek azonban nagyon nem tetszett a közösségi média nyomása és meglepte a rengeteg követő is, akiktől kapott hideget-meleget is.

"A kihívás elgondolkodtatott azon, hány ruha kerül a hulladéklerakóba, mennyi vizet használnak a pamut előállításához, és nem igazán tudjuk, hogy a megvásárolt ruháink etikusan készülnek-e, mégis mindenki belehajszolja magát a fogyasztásba egy hamis elvárás alapján"
- magyarázta az amerikai lelkipásztor a lapnak.
hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

NULL
hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Ezek a legnépszerűbb babanevek a világon, amelyek európai eredetűek

A 10 leggyakoribb név között akadnak olyanok is, amelyek Magyarországon is kedveltek.
Illusztráció: satyatiwari/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Az OnBuy.com 4978 szülő és hamarosan szülővé váló felnőtt részvételével készített egy felmérést, amelyből kiderül, melyek a legnépszerűbb európai eredetű babanevek a világon - számolt be róla a Sun.

Kiderült, hogy a legkedveltebb európai lánynév az olasz eredetű Maria - összesen 61 147 219 lányt hívnak így, a legtöbb ilyen nevű pedig Brazíliában él.

A második helyen a spanyol eredetű Ana áll, ami mégis Portugáliában a legnépszerűbb, a harmadik pedig a francia eredetű Rosa, ami Mexikóban a legkedveltebb a világon.

Az európai fiúnevek közül a legnépszerűbb a spanyol eredetű José, amit 29 940 365 fiú visel a világon, és Brazíliában a leggyakoribb.

Utána következik az angol eredetű John, amely az Egyesült Államokban a legkedveltebb név, a harmadik helyen pedig a spanyol eredetű Juan áll, amit Mexikóban adnak leggyakrabban a fiú babáknak.

A 10 legnépszerűbb európai lánynév a világon:

1. Maria - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. Ana - spanyol eredetű, Portugáliában a leggyakoribb

hirdetés

3. Rosa - francia eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Elizabeth - görög eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

5. Patricia - skót eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Anita - spanyol eredetű, Indiában a leggyakoribb

7. Andrea - görög eredetű, Olaszországban a leggyakoribb

8. Marina - olasz eredetű, Oroszországban a leggyakoribb

9. Carmen - spanyol eredetű, Venezuelában a leggyakoribb

10. Angela - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

A 10 legnépszerűbb európai fiúnév a világon:

1. Jose - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. John - angol eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

3. Juan - spanyol eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Jean - francia eredetű, a Kongói Köztársaságban a leggyakoribb

5. Robert - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Luis - spanyol eredetű, Kolumbiában a leggyakoribb

7. Carlos - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

8. James - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

9. Antonio - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

10. Richard - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


NULL
hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Itt a 2021-es lista a hosszúhétvégékről, iskolai szünetekről, munkaszüneti napokról

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Meddig kell várnunk egy hosszúhétvégére, mikor lesz munkaszüneti nap, iskolai szünet, vagy éppen mikor kell szombaton is dolgozni? Az Eduline készített gyűjtést arról, mire számíthatunk ezen a téren 2021-ben.

Hosszúhétvégék

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni: március 15-e ugyanis hétfőre esik, így a nemzeti ünnep miatt egy nappal hosszabb lesz a hétvége.

De hamarosan egy újabb követi. 2021-ben ugyanis nagypéntek április 2-án, húsvét hétfő április 5-én lesz, így ez a két nap is iskolai szünet és munkaszüneti nap lesz, egyben négynapos hétvége.

Az év második háromnapos hétvégéje pedig augusztusban lesz, mert augusztus 20-a péntekre esik.

Október 23-a viszont idén szombati napra esik, ezért ezen a napon nem lesz pihenő. November 1. ellenben hétfő, így ekkor ismét háromnaposra nyúlik a hétvége. Sajnos azonban 2021-ben a karácsony és az újév is hétvégére esik majd, így év végén szintén nem lesznek hosszúhétvégék.

hirdetés
Iskolai szünetek

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2021. március 31. (szerda) lesz, a szünet utáni első tanítási nap pedig 2021. április 7. (szerda). A tanév egyébként 2021. június 15-ig tart.

Szombati munkanapok

Szombati munkanap december 11-én lesz, december 24-ért "cserébe" kell dolgozni, illetve iskolába menni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


NULL
hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Nem vagyok szuperanyu, és néha felragasztanám a gyereket a falra!” – a Covid miatt nincs óvoda, viszont dolgozni is kéne

A dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik. De ha világjárvány van és home office, az ötéves pár percenként megjelenik, és közöl valamit.
Szajki-Vörös Adél, Fotók: Netflix, Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Figyelem! Az írás ironikus humort tartalmaz.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, milyen színű ragasztószalaggal ragasszam a falra a gyermekemet, gondolkodtam el egyik reggel - mint azon a mémfotón, amin régebben annyit nevettünk. Ismeritek? Van olyan változat is, hogy az apa boldogan sörözget az előtérben. Imádom a fekete humort, annál jobban csak a gyerekemet, de nem szeretem a világjárványt, és még kevésbé az azzal járó embert próbáló helyzeteket, ezért néha ilyenek villannak be.

Szóval miután úgy döntöttem, hogy az átlátszó cellux nem tartaná meg a gyereket a falon, ráadásul nincs is itthon vastag szürke ragasztószalag, meg a vakolatnak sem tenne jót, valami mást kellett kitalálnom. Komolyan mondom, várom a további ötleteket, mert ez így nem lesz jó hosszú távon. Bár valószínűleg közeleg az idő, amikor visszaengedjük az óvodába - ahol tavaly év végén sajnos megjelent a Covid, de már állítólag eltűnt, hát nagyon ajánlom neki, hogy így legyen - , mert egyszerűen muszáj dolgoznunk.

Ja, hogy a probléma lényegéről nem beszéltem: így nem lehet nyugodtan dolgozni. Sőt, dolgozni sem annyira, csak valamennyire, és NAGYON idegesen.

Ezt már lehet, hogy írtam: nem igazán tudok egyszerre két dologra koncentrálni sok szuperképességekkel megáldott anyuci-társamhoz képest, és ha erre van szükség, rögtön ideges leszek. Lehet, hogy ez a képesség fejleszthető, nálam csak a pulzus és a hangerőm növekedéséhez vezet. Így aztán, amikor én veszítek, és a férjemnek muszáj a dolgozószobában lennie egy telefon vagy egyéb, ott végzendő dolgok miatt, akkor a nappaliban szórakoztatom a gyereket, miközben dolgozom. Egyszer már írtam erről, a nyári szünet kapcsán, de olyankor megváltást jelentettek a néha felbukkanó bébiszitterek és a gyermeket szívesen befogadó nagymamák. És olyankor volt egy kis pihi, azaz: lehetett nyugiban dolgozni.

De a gyermekem az idő múlásával egyre több energiával, kérdéssel és mondanivalóval rendelkezik. Akkor hároméves volt és hároméves dolgokat csinált, most meg ötéves, és mittudomén hány éves dolgokat csinál, de ebben a pillanatban például szerencsém van, mert egy sárga Belle-ruhában - fogalmam sincs, hogyan kell ejteni, a gyengébbek kedvéért: egy Disney-hercegnő, aki A szépség és a szörnyetegben főszerepel - , szóval épp egy sárga ruhában és tiarában egyenként sorba öltözteti palástokba csomagolt plüssállatait és tök jól elvan. Mindössze ennyi kell, és máris tudok dolgozni, ha egy adagban húsz percet, akkor az jó.

hirdetés
Decemberben azonban a bújócska volt a sláger, és az év végi hajtásban mondanom sem kell, mennyire kedvünkre volt, amikor – a tök jogosan – az unalomtól hisztiző gyerekkel szünetként bújócskáztunk.

Miközben a szekrény mögött lapultam, a férjem pedig megpróbált kijutni az ágy alól, szerintem ugyanarra a rövidke szóra gondoltunk, amit most inkább nem írok le. És továbbra is tudom, hogy nosztalgiával fogok gondolni pár év múlva azokra az időkre, amikor sokkal több időt töltöttem a gyerekemmel, mint amennyit normális időkben töltöttem volna.

Mert ugye a dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik, aztán vagy még hazaviszi, ami maradt, vagy nem, de utána foglalkozik a gyerekkel. De ha világjárvány van és home office, így az ötéves pár percenként megjelenik és közöl valamit, például hogy beütött valamit - nem látszik, megpuszilom, vagy látszik, leragasztom, lebetadinozom (üvölt), vagy keres valamit, ami a legrosszabb.

Ha még több dolgot keres, és a tízmillió játékán kívül csak az a név nélküli lila meg sárga műanyag basz kell neki, különben leáll a munkanapja, akkor én üvöltök.

Amikor szerencsém van, és én vonulok be a hálószobába dolgozni, amikor kilépek onnan, és a nappaliban ügyelő férjemet találom, érzem, hogy sűrű a levegő a feszültségtől. Ilyenkor is üvöltök, mert átveszem tőle, összességében véve elég sokat üvöltünk. Merjétek azt mondani, ti, akik otthon vagytok így, hogy ti nem!

Amúgy tök jó fej a gyerekem - most épp megkérdezte: "Anyu, leesett a bagoly palástja, visszakötnéd?" -, a legtöbbször megérti, hogy néha kell egyedül játszania, és kreatívan kitalál dolgokat, de hát nem várhatom el tőle nyolc órán át, hogy robot legyen.

Mindenesetre, hogy ne fulladjak öncélú önsajnáltatásba, leírom, mik a saját tapasztalataim, milyen foglalkoztatások működnek viszonylagos ideig, hátha valaki tudja hasznosítani, vagy bővíteni:

- A "játsszál valamit" teljesen kiszámíthatatlan instrukció.

- A "rajzolj valamit nekem" két napig működik, utána átlát a szitán.

- Viszont az "én rajzolok valamit és te kiszínezed" sokszor működik, mellyel egyúttal saját rajztudományomat is fejlesztem (nem).

- Gyurma: a "süss nekem sütit" egy napig működik. Én is unnám.

- Gyermek tusfürdős vízben fürdet állatokat: sokáig működik, minden tiszta dzsuva.

- Origamizás: működik, szülői részvétellel. Ha kishajókat úsztathat egy tál vízben, azalatt meg lehet írni egy cikket.

- A "játszd el nekem ezt és ezt a mesét" csodásan működik fantáziadús gyermekek esetében. Passzívabb gyermek esetében nem.

- És minden elvet elvetve a "Megnézed a Shreket?" (behelyettesíthető: Szörny Rt., Mancs őrjárat-maraton) működik.

Kibírjuk. Nehéz. Tele van szeretettel és szenvedéssel ez az időszak. A legviccesebb, amikor az egyikőnknek előjön a lumbágója, de az már a haladó verzió. Nem tudtuk, hogy egyszer haladók is leszünk, elég kezdőn csináljuk.

Mindenkinek hajrá!

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: