hirdetés

ÉLET-STÍLUS

Szörnyű módszerekkel félemlítik meg egymást a tinik

Egyre gyakoribb az iskolások között a cyberbullying. Huber Károly, a téma hazai szakértője beszélt a durva jelenségről.
Szegedi Éva interjúja, Fotó: Pixabay.com - szmo.hu
2016. április 03.

hirdetés

Pár nap eltéréssel két tini szexbotrány is kipattant januárban: mindkét eset ugyanabban a salgótarjáni iskolában történt, mindkét esetben egy-egy 15 éves lány volt az áldozat. Mindkét alkalommal nemi aktust vettek videóra, mindkét alkalommal nyilvánosság elé került a videó, és mindkét esetben a magát sértve érző fiatalember, illetve kamaszfiú állt bosszút. A történtekről, a képmással való visszaélésről mi is megírtuk a véleményünket.

Mivel egyre több ehhez hasonló eset fordul elő, és a digitális világban egyre több tinédzser esik zaklatás, bántalmazás, megfélemlítés áldozatául. Kiközösítik őket, gúnyt űznek belőlük, megalázó helyzetbe hozzák őket, rájuk nézve kellemetlen vagy intim fotókat hoznak nyilvánosságra róluk, kéretlen zaklató, durva hangú üzenetekkel bombázzák vagy éppen zsarolják őket.

tamadas

A téma egyik szakértőjéhez, Huber Károlyhoz, a Felelős Társadalomért Alapítvány kuratóriumi elnökéhez fordultunk a kérdéseinkkel. Miért történik mindez? Mikor és hogyan kezdődik? És miként lehet véget vetni a megfélemlítésnek? Éppen az interjú napján volt a témához kapcsolódó friss regény, a Massza kapcsán egy beszélgetés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A könyv főhőse olyan tinédzser fiú, aki belesodródik egy ilyen helyzetbe, és előre lehet sejteni, hogy bele fog roppanni a mindennapos megfélemlítésbe.

- Azt olvastam a honlapjukon, hogy már óvodás korban is elkezdődhet a megfélemlítés. Ennyire súlyos a helyzet?

hirdetés

- Óvodások esetén még nem hívnánk megfélemlítésnek, hanem bántalmazásnak.

Annyira gyakori ez a helyzet, hogy bennünket a szakmában is meglepett.

Amikor 2013 áprilisában bemutattuk a Megfélemlítés Elleni Programot, egymás után érkeztek a megkeresések ismerősöktől, azok ismerősétől, olyan óvónőktől, akik hallottak a programról, és teljesen ismeretlenektől is.

- Hogyan nyilvánul meg a bántalmazás az óvodában?

- Legfőképpen fizikai bántalmazásról van szó, persze nem az ártatlan kis lökdösődésre kell fókuszálni. Sajnos olyan szintre juthat a bántalmazás, hogy nem tudnak mit kezdeni egy-egy gyerekkel, aki szó szerint püföli a többieket. Ám még erre sem mondhatjuk, hogy megfélemlítés.

A megfélemlítés ugyanis olyan viselkedési folyamat, amely hosszú távon, ismétlődően folytatódik, és amelynek célja az erőegyensúly felborítása, és az új erőpozíció megvédése. Egy óvodás még nincsen tisztában az erőpozícióval, ők "csak ütnek".

gyerekek

Egyéni döntés, kollektív következmény, egyéni felelősségvállalás – ez Huber Károly, a Megfélemlítés Elleni Program létrehozójának, a Felelős Társadalomért Alapítvány kuratórium elnökének a mottója.

Az alapítvány egyik célja a Felelős Digitális Állampolgárság fejlesztése, melynek része az, hogy Magyarországon digitálisan felelős gyermekek nőjenek fel. Olyan emberekké váljanak, akik ügyelnek többek között arra, hogy milyen információkat osztanak meg magukról, mit posztolnak a közösségi oldalakon és hogyan viselkednek a kibertérben.

- Ahogyan nőnek a gyerekek, a nevelés és oktatás hatására csökken ez a fajta agresszió?

- Amit észrevettünk: minél nagyobb lesz egy gyermek, ahogy megy óvodából iskolába, középiskolába, majd főiskolára, egyetemre, ahogy lassan elhagyjuk a fizikai megfélemlítés formáját, és megyünk át a közösségi fórumokra, egyre több az anonim és kreatív technikákat alkalmazó megfélemlítés.

Azt ugye nem tudjuk elképzelni, hogy a munkahelyünkön az irodában úgy püföljük egymást, ahogyan azt a gyermekek az általános iskola hetedik osztályában teszik?

- Ezek szerint felnőtt korban, a munkahelyen folytatódik az agresszió?

- Erről zseniális videó is született. Egy francia televízió forgatott reklámfilmet, amely pontosan úgy mutatja be, mintha a munkahelyi közösség egy tipikus hatodikos osztály lenne: meglökik, ráöntik a kávéját a számítógépére, megrugdossák – az irodában.

Nagyon bizarrul néz ki, ha felnőttek csinálják! Ha ezt a viselkedést nem fogadjuk el a felnőttektől, miért fogadjuk el a gyerekektől? Ez azt hiszem pozicionálja is az óvodai bántalmazás helyzetét. Ha azt nem kezelik, vagy rosszul kezelik, akkor az igenis átalakulhat megfélemlítéssé.

VIDEÓ: Borzalmas látvány a megfélemlítés, de még borzasztóbb átélni:

Ezért kell megoldani a zűrös helyzeteket

Amikor a zaklatásról, bántalmazásról, megfélemlítésről beszélünk, a legtöbbször szemtanúk előtt zajlik. Akkor is, ha cyber megfélemlítésről van szó, és akkor is, ha ez a megfélemlített tudta nélkül történik. A lényeg, hogy a legtöbb esetben szemlélők is jelen vannak.

A környezet nem csak azt az adott két célszemélyt vagy célcsoportot – az elkövetőt és a célszemélyt – érinti a szocializációban, hanem magukat a szemlélőket is, akik azt látják, például az iskolában, hogy ezt lehet csinálni, mert nincsen semmilyen intézményi segítség. Azt látják, hogy ez egy megfelelő, elfogadott viselkedési forma az érdekeinket érvényesítésére.

Huber Károly hangsúlyozza, hogy agyon rossz példa, ha azt mutatjuk a személőknek, hogy nem ismerjük el problémaként a fennálló helyzetet, és ha az áldozatnak azt mondjuk, ne árulkodjon, a másiknak meg azt, hogy nőjön fel. Ezzel azt üzenjük: nem segítünk.

bullying-679274_960_720

- Mi a különbség az óvoda és az általános iskola, illetve az általános iskola és a középiskola között?

- A belépő magatartások, mint a bántalmazás, erőszak, stb vagy a megfélemlítés kezelésének szükségességének függvényében semmi. Nincsen olyan varázspálca, amely eltüntetné a problémákat, megtanítaná a környezetet a kezelésre ezért ugyanúgy viszik tovább azt, amit láttak, és tanultak.

- Melyik korosztály szorul leginkább segítségre?

- A legtöbb közösségi szolgáltató 13 éves kornál húzza meg a határt. Bár tudjuk, hogy ennél fiatalabbak is regisztrálnak, hamis születési dátummal, tekintsük mégis azt alaphelyzetnek, hogy elvileg tíz éves nem regisztrálhat a Facebookra.

Milyen típusú segítségre gondolunk? Megelőző és reaktív jellegű segítségre. Mindkettő szükséges, de mi úgy gondoljuk,

hasznosabb, ha nagyobb erőfeszítést helyezünk a megelőzésre. Akkor kevesebb áldozatnak/célszemélynek kell elviselnie ezeket a viselkedésformákat,

és minél kevesebb lesz belőlük, annál könnyebb lesz kezelni a problémákat.

Cyberbullying-da6fbdc250168f8eb694cda0e95ca508eb4f8f7e-s40-c85-648x385

- Hol kezdődik a megelőzés?

- Egészen messzire vezethető vissza. Az is viselkedésforma, ha valaki úgy gondolja, hogy nem tesz meg valamit, mert elkapják. Ha olyan társadalmat nevelünk, ha olyan készségeket fejlesztünk, és az alapnevelésbe is bevesszük például azt, hogy a megfélemlítés soha nem célravezető, ha agressziómentes kommunikációra neveljük a gyermekeket, elkerülhetjük a tinidrámákat veszekedéseket.

Hatásos megelőzéshez nélkülözhetetlen a környezet megváltoztatása és a társadalom tudatformálása, hogy a megfélemlítés és az ahhoz szorosan kapcsolódó cyber-megfélemlítés soha nem elfogadható. A készségfejlesztések, mint az agressziómentes kommunikáció, biztonságos internethasználat, kritikus gondolkodás valamint a hatásos konfliktuskezelés és a mediáció, melyek a belépő magatartásokat kezelhetik mind hozzájárulnak egy megfélemlítésmentes környezet kialakításához.

Fontos, hogy a másságot elfogadó társadalmat toleráns neveljünk. És a legfontosabb: hogy felelős digitális állampolgárságra neveljünk – ezzel nem csak a kibermegfélemlítést, hanem a kiberbűnözést is megelőzhetjük. Egy gyereknek ugyanis nem kell feltétlenül kiposztolnia, hogy két hétre elutaznak anyuékkal, mi lesz a kutyussal – ez információ az elkövetőknek. Emellett meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogyan legyenek megértőek, hogyan reagáljanak segélyhelyzetben. Így a kibertérben is másképp fognak viselkedni.

cyberbullying

Sokan a cyberbullyingot internetes zaklatásnak hívják. A kettő nem ugyanaz.

- Mi a különbség a kettő között?

- Az internetes zaklatás egy gyakori formája a kibermegfélemlítésnek, például az, amikor egy fiúnak tetszik az osztálytársa, állandóan nyomul rá, vagy ha nem bírja feldolgozni a szakítást, és állandóan ír a másiknak Facebookon: lehet, hogy nem akarja megfélemlíteni, de az a célszemély számára már zaklatás lehet. Fontos, hogy itt az alapszándék nem negatív, a "zaklató" nem akarja felborítani az erőegyensúlyt.

A megfélemlítés, úgy a kibermegfélemlítés célja az erőegyensúly felborítása. Akár azzal, hogy szervezetten kiközösítsenek valakit. Az ilyesfajta tömegmanipuláció már nem rólam szól, hanem a másikról.

A cyber-megfélemlítés (cyberbullying) történhet interneten de telefonon vagy sms-ben is, a zaklatáson kívűl egyéb jogsértő viselkedések (rágalmazás, becsületsértés, stb) vagy nem jogsértő viselkedések által. Mindenképp előfeltétele az erőegyensúly felborításának szándéka. Ellentétben az internetes zaklatás az csak az interneten történhet és ahogy a fogalom is tükrözi a zaklatásra összpontosul erőegyensúlytól függetlenül.

- Miért fontos ennyire pontosan megkülönböztetni a kettőt?

- Mert másfajta kezelést kíván a két helyzet.

Törekednünk kell arra, hogy minél pontosabban fogalmazzunk, elkerülve a félreértéseket. Ez különösen fontos, sőt megkövetelendő a témával foglalkozó szakemberektől, hogy tudják miről beszélnek és tisztában legyenek az általuk használt fogalmak jelentésével.

Egyszeri bántalmazási esetnél még alkalmazhatunk mediációs technikákat, hogy visszaállítsuk az eredeti helyzetet. Ha viszont nem állítjuk meg a folyamatot már az elején, nem kezeljük vagy rosszul kezeljük, és az megfélemlítéssé fokozódik, akkor már ilyesmit már nem tehetünk mert kontraproduktív, sőt káros is lehet. Egyetlen célunk lehet: megállítani a folyamatot. Nem büntetünk, nem állunk bosszút, nem csinálunk példát az elkövetőből, mert anonim megfélemlítésbe torkollhat az eset.

facebook_veszely6

Egy nemrég megjelent, döbbenetes könyv, a Massza szakmai konzultációját végezte el a Felelős Társadalomért Alapítvány. Ők tették hitelessé a fiktív, ugyanakkor nagyon is életszerű történetet, amely szinte bármelyik tinédzserrel megtörténhet.

Kalapos Éva regénye egy tizenéves fiúról, Patrikról szól, aki fokozatosan csúszik bele valami borzalomba. Először levegőnek nézik az osztály hangadói. Akkor kezdődnek a bajok, amikor végre észreveszik, és mindennapossá válik életében a megfélemlítés.

Patrik élete olyanná válik, mintha párhuzamos világokban élne: az egyikben tehetséges fiatal színész, akire komoly jövő várhat, a másikban a túlterhelt és kissé érdektelen szülők furcsa kamasz fia, a harmadikban pedig egy "lúzer", egy "kretén", egy eltaposni való nyomorult, akibe néhány osztálytársa szinte szó szerint beletörölheti a cipőjét. A negyedikben egy fiú, aki élete első szerelmét éli át. Csak a végén derül ki, hogy Patrik beleragad valamelyik dimenzióba, vagy sikerül kitörnie. Bármilyen áron is.

A könyvbemutatón Kalapos Éva elmondta, hogy a könyv megírása előtt elolvasott megfélemlítésről és zaklatásról szóló valódi történeteket és szó szerint rosszul lett tőlük. Képtelen volt hozzáfogni az íráshoz. A helyzetet a szerkesztője mentette meg, aki leírta neki a készülő regény első mondatát.

- Pár hónapja kiderült, hogy egy salgótarjáni iskolában két fiatal lány intim képeivel is visszaéltek, kikerültek közösségi oldalra. Mi a véleménye a salgótarjáni esetről?

- Nem szeretnék semmilyen konkrét esetre reagálni, inkább általánosságban válaszolnék erre, egy példát mondanék. A Szegedi Tudományegyetem jogi karán részt vettünk egy előadáson – előző nap felhívott bennünket a szervező, hogy egy ehhez hasonló eset történt. A lány intim képeit valaki megszerezte, és azt írta neki, ha nem küld még több ilyet, nyilvánosságra hozza. Ezt az ügyet két nap alatt sikerült kezelni, teljesen csendben, úgy, hogy azzal mindenki meg volt elégedve.

A legelső tanulság ebben az ügyben, és ebből kell, hogy tanuljon a társadalom: miért voltak a lánynak intim képei? Nem ugyanaz, ha valakit lefognak, levetkőztetnek és úgy készül róla kép, vagy ha valakit nem tudtunk megtanítani a felelős digitális magatartásra.

Ezért azt szoktam mondani, hogy mindenki úgy készítsem és tároljon bármilyen tartalmat, akár telefonnal, akár más digitális eszközzel, hogy az bármikor kikerülhet a kibertérbe. Mindenki hibázhat.

facebook_veszely4

Mi a teendő, ha valaki nem kívánatos tartalmat közöl rólatok?

Ha már kikerültek a képek, azokat nehéz eltávolítani, nem tudjuk, ki látta őket, ki mentette le azokat.

Éppen ezért az első, amit Huber Károly tanácsol, hogy a bizonyítékokat mentsétek le. Másképpen nem tudjátok bizonyítani, hogy visszaélés történt.

Ha a bizonyítékokat elmentettétek, azonnal szólni kell a szolgáltatónak. Saját profilotokat ne töröljétek, de blokkoljátok az elkövetőt, hogy az üzenőfalatokra ne tudjon írni többet.

Ha elmentettetek minden bizonyítékot - akár kép, sms, chates beszélgetsé, e-mail stb. - a felnőttek eldöntik, hogy az iskola falai között marad-e és ők megoldják, vagy továbbviszik a rendőrségre az ügyet. „Ez azért is fontos, mert ha online térre kerül ki valami, ott már nem tudja az iskola hatékonyan orvosolni a problémát. Ha online térről is van szó, ha az iskolai közösséget érinti, szólni kell az intézmény igazgatójának, hogy ő kezelje a helyzetet” - mondja Huber Károly.

A szülők ne folyjanak bele az ügybe, egyik szülő ne hívja fel a másikat.

„Amiben a szülők segíthetnek, az a monitoring: utólag is figyeljék a gyermekük profilját, hogy mi történik, ha a gyermek nem akar felmenni a közösségi oldalra, és nem akarja látni. Időről időre érdemes ellenőrizni, hogy megszűnt-e a megfélemlítés, vagy új képeket tettek fel valakiről.”

facebook_veszely5

- Van, aki azt tanácsolja, ilyen esetben tűnjünk el teljesen a cíbertérből, töröljük a Facebook- Twitter- vagy más fiókunkat.

- Ezzel majdhogynem a célszemélyt büntetik. Attól, hogy nem látja, mi történik, attól ez még megtörténik. Ez csak az orvoslási esélyeket rontja. A másik, hogy ennek egy büntető-faktora is van: ha nem én vagyok az elkövető, akkor miért nekem kell eltűnni? Az más, ha megoldódott a helyzet és valaki öncenzúrát tart.

A fentiek viszont az az üzenete: veled tették meg, és neked kell azt az áldozatot meghoznod, hogy kilépsz az online közösségből.

Ha az iskola nem akarja ezt megoldani, szervezetekhez érdemes fordulni: hozzánk, a Kék Vonalhoz vagy a rendőrség bűnmegelőzési osztályához -utóbbiak szervezeteket is javasolnak a megoldáshoz.

- Sajnos egészen extrém eset is előfordul, öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet.

- Pár éve például egy pécsi diák az ablakból vetette ki magát egy többszörösen rosszul kezelt ügy során.

Bár biztosan több ember érdeklődését felkelti, ha valaki öngyilkosságot kísérel meg, vagy valóban meg is hal, gondoljunk bele: hány olyan eset történik, amikor a diák fejében megfordul ez a lehetőség? Milyen élethelyzetben lehet az, aki akár csak egy pillanatra is azt gondolja, hogy ez megoldás lehet? És ez az, amibe sokan nem gondolnak bele. Az csupán jéghegy csúcsa, amikor egy véghezvitt öngyilkosságokról olvasunk híreket.

amandatodd

Amanda Todd, a cyberbullying egyik áldozata - megölte magát 15 évesen

- Hogyan lehet felhívni erre a tinik figyelmét? Hogyan védekezhetnek a megfélemlítés ellen?

- A felelősség elsősorban nem rajtuk van. A tinédzserek legfontosabb feladata az, hogy iskolába járjanak. A felelősség a felnőtteké, hogy megtanítsák őket, milyen társadalmi sztenderdekhez igazodjanak, hogyan ne viselkedjenek, és megadják nekik azt a tudást, hogy aszerint tudják élni az életüket.

Az első, hogy mi felnőttek elismerjük: ez probléma. És ne történjen meg az, hogy iskolaigazgatók például az írásbeli és szóbeli megkeresésünkre azt válaszolják: köszönik szépen, de a téma nem érdekli az iskola vezetését. Amíg a felnőttek, szülők, a pedagógusok és az intézményvezetők, a jogalkotók, a közigazgatás nem ismeri el, hogy ez valós probléma, addig nem születhetnek olyan valós, széles körű, egységes és átfogó megoldások, amelyeket be tudunk vezetni az iskolában. A diákok számára a tanuláson kívül az lehet, hogy hallgassák meg a felnőttek üzenetét. De még nincsen üzenet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

100 napig viselte ugyanazt a ruhát, arra jutott, hogy idén egyáltalán nem vásárol

Az amerikai papnő dokumentálta is a kihívást közösségi oldalán. Meglepő hányféleképpen lehet hordani egy egyszerű fekete kisruhát.
címkép:Instagram/thisdressagain - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Sarah Robbins-Cole kényelmes, fekete pamutruhája minden bizonnyal megszolgáta az árát. A nő ugyanis 100 napig viselte egyhuzamban. Beleértve a Haloweent, a karácsonyt és az újévet is.

Ez volt rajta amikor dolgozott, amikor sétált, amikor otthon ült, vagy amikor valamilyen ünnep volt. A ruhát csak éjszakára vette le, amikor kimosta.

Sarah Robbins-Cole, aki egyébként egyházi vezető és főiskolai káplán még viccelődött is, hogy olyan mint egy apáca.

Sarah, Bostonban (Egyesült Államok) él, és 2020. szeptember 16-án csatlakozott a 100 napos ruha kihíváshoz: a kihívók azzal segítik megmenteni a bolygót, hogy egy ruhadarabot hordanak.

A lelkipásztor annyira élvezte a kihívást, hogy 2021-ben új fogadalmat tett.

„Meglepetésemre az, hogy ugyanazt a ruhát viselem egymás után 100 napig, nem vett el semmit az életemből. Ehelyett arra ösztönzött, hogy egy lépéssel tovább menjek, és ne vásároljak új ruhákat vagy kiegészítőket 2021. január 1. és 2022. január 1. között"
- fejtette ki az asszony a Mirrornak.

"Rájöttem, hogy az én koromban minden alkalomra van ruhám, és ha szükségem van egy csinos darabra, akkor leporolok egyet, ami 1992 óta ott áll a szekrényemben" - tette hozzá a papnő.

hirdetés

Sarah körülbelül 250 másik nővel együtt vállalta a 100 napos kihívást, amit a Wool and Dress cég hirdetett meg.

A vállalat célja, hogy megmutassák hogyan változtatja meg a mindennapi vásárlási szokásokat, ha valaki egy ruhában jár 100 napig.

A kihívás azonban nem csak a vízszámlán és a mosószer vásárláson látszódott meg, hanem megváltoztatta Sarah hozzáállását a kinézetéhez és az öltözködéshez is.

"A dolgok egyszerűségének megőrzése az, amiben nekem ez a kihívás segített. Hogy valóban azzal foglalkozzam ami az életben igazán fontos"
- mondta az asszony.

Aki teljesítette a kihívást, 100 dolláros, vagyis körülbelül 30 ezer forintos vásárlási utalványt nyerhetett, amelyből beruházhatott egy új darabra, amit akár a következő 100 napban viselhet. Sarah dokumentálta is a kihívást és 100 különböző megjelenését ugyanabban a ruhában, az Instagram oldalán.

A nő egyébként éppen vallásfilozófiából doktorál, és azt mondta nagyon jó érzés, hogy a mindennap ismétlődő viselettel rengeteg plusz ideje lett, amit tanulásra fordíthatott.

"Olyan könnyű volt felkelni és ugyanabba a ruhába öltözni. Rengeteg időt spóroltam meg, és egyszerű volt a kiegészítők segítségével feldobni."

Sarah szerint az egész kihívás egyetlen igazán nehéz része az volt, hogy minden nap más módon próbálja meg viselni ugyanazt a ruhát.

"Szóltam az óráimon a hallgatóknak a kihívásról, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy mindennap ugyanabban a ruhában látnak"
- magyarázta az asszony.

A papnőnek azonban nagyon nem tetszett a közösségi média nyomása és meglepte a rengeteg követő is, akiktől kapott hideget-meleget is.

"A kihívás elgondolkodtatott azon, hány ruha kerül a hulladéklerakóba, mennyi vizet használnak a pamut előállításához, és nem igazán tudjuk, hogy a megvásárolt ruháink etikusan készülnek-e, mégis mindenki belehajszolja magát a fogyasztásba egy hamis elvárás alapján"
- magyarázta az amerikai lelkipásztor a lapnak.
hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Ezek a legnépszerűbb babanevek a világon, amelyek európai eredetűek

A 10 leggyakoribb név között akadnak olyanok is, amelyek Magyarországon is kedveltek.
Illusztráció: satyatiwari/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Az OnBuy.com 4978 szülő és hamarosan szülővé váló felnőtt részvételével készített egy felmérést, amelyből kiderül, melyek a legnépszerűbb európai eredetű babanevek a világon - számolt be róla a Sun.

Kiderült, hogy a legkedveltebb európai lánynév az olasz eredetű Maria - összesen 61 147 219 lányt hívnak így, a legtöbb ilyen nevű pedig Brazíliában él.

A második helyen a spanyol eredetű Ana áll, ami mégis Portugáliában a legnépszerűbb, a harmadik pedig a francia eredetű Rosa, ami Mexikóban a legkedveltebb a világon.

Az európai fiúnevek közül a legnépszerűbb a spanyol eredetű José, amit 29 940 365 fiú visel a világon, és Brazíliában a leggyakoribb.

Utána következik az angol eredetű John, amely az Egyesült Államokban a legkedveltebb név, a harmadik helyen pedig a spanyol eredetű Juan áll, amit Mexikóban adnak leggyakrabban a fiú babáknak.

A 10 legnépszerűbb európai lánynév a világon:

1. Maria - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. Ana - spanyol eredetű, Portugáliában a leggyakoribb

hirdetés

3. Rosa - francia eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Elizabeth - görög eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

5. Patricia - skót eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Anita - spanyol eredetű, Indiában a leggyakoribb

7. Andrea - görög eredetű, Olaszországban a leggyakoribb

8. Marina - olasz eredetű, Oroszországban a leggyakoribb

9. Carmen - spanyol eredetű, Venezuelában a leggyakoribb

10. Angela - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

A 10 legnépszerűbb európai fiúnév a világon:

1. Jose - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. John - angol eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

3. Juan - spanyol eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Jean - francia eredetű, a Kongói Köztársaságban a leggyakoribb

5. Robert - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Luis - spanyol eredetű, Kolumbiában a leggyakoribb

7. Carlos - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

8. James - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

9. Antonio - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

10. Richard - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Itt a 2021-es lista a hosszúhétvégékről, iskolai szünetekről, munkaszüneti napokról

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Meddig kell várnunk egy hosszúhétvégére, mikor lesz munkaszüneti nap, iskolai szünet, vagy éppen mikor kell szombaton is dolgozni? Az Eduline készített gyűjtést arról, mire számíthatunk ezen a téren 2021-ben.

Hosszúhétvégék

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni: március 15-e ugyanis hétfőre esik, így a nemzeti ünnep miatt egy nappal hosszabb lesz a hétvége.

De hamarosan egy újabb követi. 2021-ben ugyanis nagypéntek április 2-án, húsvét hétfő április 5-én lesz, így ez a két nap is iskolai szünet és munkaszüneti nap lesz, egyben négynapos hétvége.

Az év második háromnapos hétvégéje pedig augusztusban lesz, mert augusztus 20-a péntekre esik.

Október 23-a viszont idén szombati napra esik, ezért ezen a napon nem lesz pihenő. November 1. ellenben hétfő, így ekkor ismét háromnaposra nyúlik a hétvége. Sajnos azonban 2021-ben a karácsony és az újév is hétvégére esik majd, így év végén szintén nem lesznek hosszúhétvégék.

hirdetés
Iskolai szünetek

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2021. március 31. (szerda) lesz, a szünet utáni első tanítási nap pedig 2021. április 7. (szerda). A tanév egyébként 2021. június 15-ig tart.

Szombati munkanapok

Szombati munkanap december 11-én lesz, december 24-ért "cserébe" kell dolgozni, illetve iskolába menni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Nem vagyok szuperanyu, és néha felragasztanám a gyereket a falra!” – a Covid miatt nincs óvoda, viszont dolgozni is kéne

A dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik. De ha világjárvány van és home office, az ötéves pár percenként megjelenik, és közöl valamit.
Szajki-Vörös Adél, Fotók: Netflix, Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Figyelem! Az írás ironikus humort tartalmaz.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, milyen színű ragasztószalaggal ragasszam a falra a gyermekemet, gondolkodtam el egyik reggel - mint azon a mémfotón, amin régebben annyit nevettünk. Ismeritek? Van olyan változat is, hogy az apa boldogan sörözget az előtérben. Imádom a fekete humort, annál jobban csak a gyerekemet, de nem szeretem a világjárványt, és még kevésbé az azzal járó embert próbáló helyzeteket, ezért néha ilyenek villannak be.

Szóval miután úgy döntöttem, hogy az átlátszó cellux nem tartaná meg a gyereket a falon, ráadásul nincs is itthon vastag szürke ragasztószalag, meg a vakolatnak sem tenne jót, valami mást kellett kitalálnom. Komolyan mondom, várom a további ötleteket, mert ez így nem lesz jó hosszú távon. Bár valószínűleg közeleg az idő, amikor visszaengedjük az óvodába - ahol tavaly év végén sajnos megjelent a Covid, de már állítólag eltűnt, hát nagyon ajánlom neki, hogy így legyen - , mert egyszerűen muszáj dolgoznunk.

Ja, hogy a probléma lényegéről nem beszéltem: így nem lehet nyugodtan dolgozni. Sőt, dolgozni sem annyira, csak valamennyire, és NAGYON idegesen.

Ezt már lehet, hogy írtam: nem igazán tudok egyszerre két dologra koncentrálni sok szuperképességekkel megáldott anyuci-társamhoz képest, és ha erre van szükség, rögtön ideges leszek. Lehet, hogy ez a képesség fejleszthető, nálam csak a pulzus és a hangerőm növekedéséhez vezet. Így aztán, amikor én veszítek, és a férjemnek muszáj a dolgozószobában lennie egy telefon vagy egyéb, ott végzendő dolgok miatt, akkor a nappaliban szórakoztatom a gyereket, miközben dolgozom. Egyszer már írtam erről, a nyári szünet kapcsán, de olyankor megváltást jelentettek a néha felbukkanó bébiszitterek és a gyermeket szívesen befogadó nagymamák. És olyankor volt egy kis pihi, azaz: lehetett nyugiban dolgozni.

De a gyermekem az idő múlásával egyre több energiával, kérdéssel és mondanivalóval rendelkezik. Akkor hároméves volt és hároméves dolgokat csinált, most meg ötéves, és mittudomén hány éves dolgokat csinál, de ebben a pillanatban például szerencsém van, mert egy sárga Belle-ruhában - fogalmam sincs, hogyan kell ejteni, a gyengébbek kedvéért: egy Disney-hercegnő, aki A szépség és a szörnyetegben főszerepel - , szóval épp egy sárga ruhában és tiarában egyenként sorba öltözteti palástokba csomagolt plüssállatait és tök jól elvan. Mindössze ennyi kell, és máris tudok dolgozni, ha egy adagban húsz percet, akkor az jó.

hirdetés
Decemberben azonban a bújócska volt a sláger, és az év végi hajtásban mondanom sem kell, mennyire kedvünkre volt, amikor – a tök jogosan – az unalomtól hisztiző gyerekkel szünetként bújócskáztunk.

Miközben a szekrény mögött lapultam, a férjem pedig megpróbált kijutni az ágy alól, szerintem ugyanarra a rövidke szóra gondoltunk, amit most inkább nem írok le. És továbbra is tudom, hogy nosztalgiával fogok gondolni pár év múlva azokra az időkre, amikor sokkal több időt töltöttem a gyerekemmel, mint amennyit normális időkben töltöttem volna.

Mert ugye a dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik, aztán vagy még hazaviszi, ami maradt, vagy nem, de utána foglalkozik a gyerekkel. De ha világjárvány van és home office, így az ötéves pár percenként megjelenik és közöl valamit, például hogy beütött valamit - nem látszik, megpuszilom, vagy látszik, leragasztom, lebetadinozom (üvölt), vagy keres valamit, ami a legrosszabb.

Ha még több dolgot keres, és a tízmillió játékán kívül csak az a név nélküli lila meg sárga műanyag basz kell neki, különben leáll a munkanapja, akkor én üvöltök.

Amikor szerencsém van, és én vonulok be a hálószobába dolgozni, amikor kilépek onnan, és a nappaliban ügyelő férjemet találom, érzem, hogy sűrű a levegő a feszültségtől. Ilyenkor is üvöltök, mert átveszem tőle, összességében véve elég sokat üvöltünk. Merjétek azt mondani, ti, akik otthon vagytok így, hogy ti nem!

Amúgy tök jó fej a gyerekem - most épp megkérdezte: "Anyu, leesett a bagoly palástja, visszakötnéd?" -, a legtöbbször megérti, hogy néha kell egyedül játszania, és kreatívan kitalál dolgokat, de hát nem várhatom el tőle nyolc órán át, hogy robot legyen.

Mindenesetre, hogy ne fulladjak öncélú önsajnáltatásba, leírom, mik a saját tapasztalataim, milyen foglalkoztatások működnek viszonylagos ideig, hátha valaki tudja hasznosítani, vagy bővíteni:

- A "játsszál valamit" teljesen kiszámíthatatlan instrukció.

- A "rajzolj valamit nekem" két napig működik, utána átlát a szitán.

- Viszont az "én rajzolok valamit és te kiszínezed" sokszor működik, mellyel egyúttal saját rajztudományomat is fejlesztem (nem).

- Gyurma: a "süss nekem sütit" egy napig működik. Én is unnám.

- Gyermek tusfürdős vízben fürdet állatokat: sokáig működik, minden tiszta dzsuva.

- Origamizás: működik, szülői részvétellel. Ha kishajókat úsztathat egy tál vízben, azalatt meg lehet írni egy cikket.

- A "játszd el nekem ezt és ezt a mesét" csodásan működik fantáziadús gyermekek esetében. Passzívabb gyermek esetében nem.

- És minden elvet elvetve a "Megnézed a Shreket?" (behelyettesíthető: Szörny Rt., Mancs őrjárat-maraton) működik.

Kibírjuk. Nehéz. Tele van szeretettel és szenvedéssel ez az időszak. A legviccesebb, amikor az egyikőnknek előjön a lumbágója, de az már a haladó verzió. Nem tudtuk, hogy egyszer haladók is leszünk, elég kezdőn csináljuk.

Mindenkinek hajrá!

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: