Szántódi révület
Szabadbattyánnál dekkol a vonat már vagy negyed órája, bambulod a rozsdás síneket, elmerülsz a vadvirágok hullámzó keszekuszaságában, és a Balcsi hullámai járnak a fejedben.
Pintér Erik írás, Melkovics Tamás fotóival
Ó idén biztos hogy megszólítom azt a lányt ott a lellei ajándékboltban. Tuti bejössz neki, mondták a haverok. Ja persze, hátszélből sosem elég, csak nehogy ellenszél legyen belőle. Nem - nem, ezen a nyáron biztosan átmegyünk komppal Füredre, elvégre néhány éve egy hattyú majdnem megette az ujjam is, ezért máris érdemes.
Hű azok a vitorlások! Mindig ámulva nézem őket. Kész úszó lakások, csak jobbak, mert ringanak is. Sétálgatsz a földvári kikötő stégein, és a rengeteg egyedi hajó közt nem győzöl válogatni. Ez itt de szép! Várj, az ott még jobb! Nem is, nekem az tetszik! Áhh, felejtsd el, az legalább 25 milla és még nem tartottad fenn: kiemelni ősszel, tavasszal meg visszatenni és ehhez a kikötői díj.
Vagy ott vannak a szörfösök: na az csak nem 25 millió! Úgy néznek ki mint megannyi úszó fehér fagyitölcsér, - igen - ezen a nyáron a szörfözést is kipróbáljuk! Hoppá, matracot kell vegyek, az éjszakai strandnál nincs jobb, a víz úgyis van vagy 31 fok, akkor sem fázol benne ha beleülsz a hűtőtáskába. Hopp és venni kéne egy….
A vonat hirtelen zökken egyet, elindultunk. A déli szardíniásdoboz – effektus ellenére áthámozom magam az ablak mellé, hogy megnézhessem hol válik ketté az északi és a déli vonal. Nagyon észrevétlenül teszi ám. Gyorsan elbújik a fák között az északi, és Balatonaligát elhagyva már várom azt a pillanatot, amikor minden vonatozó legnagyobb örömére Balatonvilágosnál a magaslatról előbukkan a tó, teljes csillámló szépségében.
Ilyenkor mindenki fényképez, jobb oldalra tapad és lógunk kifelé az ablakon. Az enyém persze egy fánál állt meg, - jó oké - csak hajlandó vagyok a mellettünk lévő ablakhoz fáradni. Persze nem azért a helyes lányért aki végigcsevegte az utat a barátnőivel, hanem csak úgy a látvány kedvéért :). Az ember szeme amikor kezd hozzászokni a végeláthatatlan messzeséghez úgy érzi magát hogy legszívesebben akár innen a vonatablakból is fejest ugrana a vízbe.
Azért nem hagyom egykönnyen a helyemet, elvégre az ablak folyton felcsúszott és Kelenföldtől Tárnokig azon ügyeskedtünk újonnan megismert haverjaimmal, hogy nyitva is maradjon. A megoldás már – már igazi hungarikum: sörösüvegek tartják az ellensúlyt egy hátizsákról származó pánt végein, amit az ablakra akasztva megkaptuk a teljes nyári klimatizálást. Nevetünk, le akarjuk magunkat vele fényképezni, áhh, ide 2 megapixel nem elég.
Ők leszállnak Siófok után közvetlenül, én pedig utánuk, Szántódon. A kemping majdnem a révnél van, ami vagy fél óra gyalog - az összes holmival a tűző napon -, de egyáltalán nem bánom.
Nem is tudom mihez hasonlítható érzés: egy csipetnyi „kirepülsz mint a madár”, 2 mokkáskanálnyi „imádlak világ”, 4 evőkanál „vágjunk bele valami újba”, 1 liter „nem érdekel sem a tegnap sem a holnap”. Mindez egyéni ízlés szerint elkeverendő egy nagy adag fagyiban amit szerda este a fövenyen, esti lubickolás után eszünk meg.
Tudtad hogy a zseblámpa este a víz alatt olyan mint egy fénykard? En garde! :)
