hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Milyen gazdára biztos nincs szüksége a kutyádnak?

A SciDog csapata elmagyarázza, miért nem kell folyamatos dominanciaharcot folytatni az ember legjobb barátjával.
Fotó: Jan Steiner / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. november 27.

hirdetés

A SciDog egy tudományos alapokon álló, online és offline kutyaiskola és kutyás közösség. Gyakran adnak tanácsot, tippeket a kutyatartáshoz és -neveléshez, aminek lényege, hogy ezek mindig tudományos alapokon nyugszanak.

Legutóbb azt a magát makacsul tartó tévhitet próbálták eloszlatni, hogy a kutyák valamiféle farkasoktól örökölt dominanciaharcot akarnak folytatni gazdáikkal, éppen ezért elengedhetetlen a szigorú, akár fizikai nevelésük. Cikkükben mindent megtesznek, hogy ezt a téves gondolkodást megszüntessék.

***

A te kutyád is egy köcsög? A te kutyád is domináns? Állandóan keresi a rést a rendszeren...? Kevés vagy hozzá? Nem vagy elég kemény vele? Nem tisztel eléggé? Be kell neki mutatkoznod. Ismerős?

A gazdák gyakran komolyan veszik ezeket a tanácsokat, hiszen "hozzáértő", "szakember" adja őket. Ráadásul általában még egészen kereknek tűnő magyarázat is tartozik hozzájuk a kutya (vagy farkas) szociális viselkedéséről. Gyakori tanács, hogy ha a kutya bármi jelét adja agressziónak, büntessék meg - ez általában fizikai formát is ölt: üssék, rúgják, rángassák, fröcsköljék le, rázzák meg árammal, nyomják le, tépjék a marját, dobják el, köpjék le(!).

hirdetés

Honnan származik ez?

A kutyakiképzés a XX. század közepétől napjainkig nagyrészt arra épült, hogy a kutya és az ember közötti "dominanciaviszonyt" rendezni kell (ez volt az úgynevezett "dominanciaelmélet"). Az elképzelés, hogy a kutyák megpróbálnak a szociális rangsorban az ember fölé kerülni, Konrad Most kiképzőtől származik, aki szerint a kutya-ember kapcsolatok elkerülhetetlenül a hatalomért folytatott harcot jelentik, szükségessé téve a kényszerítő, durva képzési technikák alkalmazását. Most szerint „... hogy elérje a kutya állandó és feltétel nélküli megadását. A megfélemlített állapot, ami ezeket az interakciókat jellemzi eltűnik, csupán azért, mert amint az ember győzedelmeskedik, eluralkodik a béke.” Azért lássuk be, ez barátok között is elég meredeken hangzik.

Akkor ezt még fejeljük meg Schenkel és munkatársai 1947-es kutatásával, ahol fogságban tartott farkasok (igen agresszív) viselkedését írták le. Koronázzuk Mech 1970-es munkájával, amiben a farkasokról Schenkelék tanulmánya alapján ír, majd mindenféle kritika nélkül vonjunk párhuzamot fogságban tartott nem rokon farkasegyedek egymással való viselkedése és a gazda és kutyája közötti kapcsolat között, aztán meneküljünk biztonságos menedékbe kutyánkkal a repeszek elől. (Mech egyébként később maga akarta eltüntetni ezt a korai művét a könyvesboltok polcairól.)

Van egy jó hírünk: nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák aktívan, szánt szándékkal akarnának felfelé törekedni bármilyen (gazda-kutya vagy kutya-kutya!) ranglétrán.

Az agresszív interakciók az ismert tagokkal kontextusfüggők, és egyszerű asszociatív tanulással magyarázhatók, vagyis valószínűleg egyszerűen reagálnak az ingerek kombinációira, amelyek értelmet nyertek a korábbi találkozók során. A stabil szociális csoportokat egyébként az egyedek közötti békés interakciók sokkal jobban jellemzik. A farkasok és a páriakutyák szintén a barátságos, játékos egyedeket csípik. Ma már azt is tudjuk, hogy a farkasfalkában inkább beszélhetünk szaporodó párról, tehát a falka szüleiről. A domináns interakciók pedig igen ritkák - ezt Mech már 1999-ben leírta.

Sajnos a hazai kutyakiképzésben valamiért még mindig sokaknak nehéz elképzelni, hogy a világ legkooperatívabb állatát nem muszáj palackkal kergetni vagy földre nyomkodni.

Persze ez nem azt jelenti, hogy farkasoknál, páriakutyáknál vagy családi kutyáknál nem beszélhetünk dominanciaviszonyokról. Azonban ennél - kiképzés szempontjából legalábbis - fontosabb kérdés, hogy ez a hierarchia megjelenik-e a családi kutyákban releváns hajtóerőként az emberek felé megnyilvánuló agresszió esetén? Szükséges-e a dominanciaelméleten alapuló "kemény kezű" tréning, vagy valami egészen "másban vannak" az agresszív kutyák, és nem fair, amit csinálunk velük? A meccs jelenlegi állása szerint a dominanciával kapcsolatos kutya-ember kapcsolatokat kicsit benéztük, és igen, általában "másban vanna". (Egyébként a domináns agresszívnek titulált kutyák viselkedésének hátterében sokszor szorongás áll)

A teljes cikket itt tudjátok elolvasni:

Log into Facebook

null



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk