hirdetés

ÉLET-STÍLUS

„Soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem! Csak még ezt befejezem...” – Miért leszünk sorozatfüggők?

Bizonyított tény, hogy úgy hatnak ránk, mint a drog. De miért nem tudunk szabadulni? Itt a magyarázat.
F. B. Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon - szmo.hu
2018. június 19.

hirdetés
Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Talán ismerős az érzés, amikor az ember nagy elhatározással fogadja meg, hogy még_egy_leges_legutolsó_ó_ó részt megnéz kedvenc sorozatából, majd vágás, és öt óra múlva tápászkodik fel a kanapéról, hogy hangyányi erejével bevánszorogjon az ágyba... Ekkor persze megfogadom, hogy soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem (persze miután ezzel végeztem).

Instant kielégülés

A sorozatok a realitás sűrített világát adják virtuális kontextusban. A negatív vagy pozitív tapasztalataink által nyújtott ismerősség, vagy éppen a félelmeinkkel, vágyainkkal való találkozás tudja igazán felkelti az érdeklődésünket. A sorozatok az élet természetes, releváns motívumaira építenek. Legtöbb esetben a negatív események az élethez hasonlóan kiszámíthatatlanul törnek elő, így hasonlóan váratlan érzelmi reakciókhoz vezetnek.

Tulajdonképpen ez a felnőttek meséje, ahol már nem a hétfejű sárkánnyal vagy a gonosz boszorkánnyal kell megküzdeni a királykisasszonyért, hanem az élet valós szerepeivel, egzisztenciális kérdéseivel és félelmeivel, a szeretettel, kapcsolódással, betegséggel, elhagyatottsággal, a magánnyal, lojalitással és végsősoron az elmúlással kell szembenézni. A sorozatok vonzerejét többek között a gyors lefutás adja, ami azonnali betekintést enged a jövőbe. Ami az életben évek alatt, a sorozatban 45 perc alatt végbe is megy. Ez az instant kielégülés csalogat át egyik epizódról a másikra. „Csak még egy rész” és megtörténik a katarzis.

Sorozat és hormonok

hirdetés

A sorozatok tehát a való élethez hasonló érzelmi kapcsolódást váltanak ki, ami a hormonok szintjén is megjelenik. Az egyik vizsgálatban a résztvevőknek egy végstádiumú rákos kisfiú, illetve édesapja történetét mutatták be mindkét szereplő perspektívájából. A film utáni vérvételből az derült ki, hogy az események láttán a résztvevőkben jelentős mértékű kortizol és oxitocin szabadult fel. Előbbi a stresszért felelős hormon, utóbbi az emberek közötti kapcsolódásra, gondoskodásra hat. A film után lehetőség volt pénzt adományozni beteg gyerekek gondozására. A felszabadult stressz- és kötődési hormon mennyisége alapján bejósolható volt az adományozott összeg nagyságrendje, vagyis a virtuális világ eseményei hatással voltak a résztvevők valós életben hozott döntéseire.

Az érzelmi szál magyarázatot ad a kapcsolódásra, de mi magyarázza a sorozatfalást, ami miatt nem bírjuk abbahagyni?

A Netflix nevű amerikai filmmegosztó 1500 megkérdezett előfizetője rendszeresen néz meg legalább 2-3 részt egyszerre, 61%-uk 2-6-ot is megnéz egyszerre. A válaszadók szerint ez sokkal élvezetesebb, mint ha csak egy epizódot néznének meg. Amikor az okokat firtatták, az alábbi válaszok születettek:

* 76 % számára a sorozatok nyújtanak menedéket a mindennapok feszített életviteléből, és ¾-ük pozitívan viszonyul ehhez az elfogaltságukhoz.

* Az emberek a digitális világ által vezérelt életvitelükben a néhány karakteres üzenetekre vannak beszűkülve, de úgy tűnik mégis vonzóbbak számukra a hosszabb narratívák, ahol hagyományos módon zajlanak az emberi kapcsolatok, és nem egy like vagy egy instagram poszt fejezi ki a másik elismerését.

* A sorozatfalás menekülés a stressz elől. A mindennapokban nem tudunk felszólításra „nem gondolni a fehér medvére” (próbáljátok ki: bármire gondolhattok, csak a fehér medvére nem!), de a sorozatfalás segít kiszakadni a valós élet problémáiból.

Sorozatfalás és az agy

A „sorozatfogyasztás”, ahogy az a fentiekből kiderült, legtöbbünknek jutalmazó. Így a többi jutalomhoz hasonlóan az újabb és újabb epizódok falása is jutalmazóközpont által felszabadított dopaminra hat. A dopamin a test belső, természetes, elégedettséget kiváltó vegyülete, amely arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jutalmazó viselkedést. Ki akarná abbahagyni azt, ami jó? A folyamatos sorozatnézés folyamatos dopamintermeléssel jár, ami lényegében kábítószerként hat ránk. Ha kialakul a sorozathoz egy álfüggőség, akkor annak hiánya dopamin iránti sovárgást vált ki. Így kezdünk bele éjjel kettőkor az aznapi 12. epizódba. Ugyanezek a neuronális hálózatok vesznek részt a drog-addikcióban, a szex-függőségben vagy bármely egyéb függőséget okozó tevékenységben.

Az agyunk másik fontos jellemzője, hogy a látott, átélt vagy olvasott eseményeket ugyanolyan valós emlékként tárolja. Amikor egy sorozatot nézünk, az agyunkban ugyanaz a rész aktiválódik, ami egyébként a valós események feldolgozásáért felel. Tehát, ha sok időt töltünk virtuális karakterek életében, miután érzelmi válaszaink is kialakulnak, elkezdünk komolyan kötődni és aggódni értük, és szeretnénk tudni, hogy mi fog történni velük, annak ellenére, hogy racionálisan pontosan tudjuk, hogy nem valós karakterekről van szó.

A szereplőkhöz való legevidensebb kapcsolódás az identifikáció, amikor az egyik szereplőben önmagunkat látjuk meg, de ugyanígy megjelenhetnek vágyott szerepeink is, vagy éppen velünk konfliktusban álló karakterek. A sorozatok így tanácsot is adhatnak a mindennapi életre. Természetesen nem olyan eltúlzott, dramatikus módon, ahogyan a filmvásznon jelenik meg, de felismerve vágyott életutakat meríthetünk egy kis bátorságot önmagunk új szerepekben való kipróbálására, vagy éppen felismerhetjük kívülállóként hibáinkat is egy-egy ellenszenves karakterben, és ez is segítheti önismeretünk fejlődését.

A sorozatok izolált világa

Természetesen a túlzott sorozatfalásnak negatív hatásai is vannak. Egy 142 fős önmagát sorozatfüggőnek valló mintában egyértelműen magasabb volt a szorongásos és depresszív tünetek aránya. A sorozatfaláshoz kapcsolódó életmódot végiggondolva ez nem meglepő. Ha nem társaságban nézzük kedvenc sorozatunkat, akkor lényegében egyedül ücsörgünk órákon át a négy fal között, ami elszigeteltséget, magányt okozhat. Ahogy időről-időre kitekintünk a képzelt világból, rájövünk, hogy mi magunk egyedül vagyunk, ami lehangolóan hathat. Azzal, hogy időnket virtuális szereplőkre áldozzuk, a valós emberi kapcsolatoktól vesszük el a lehetőséget.

Ahogy másból is, a sorozatokból is ki lehet szűrni a számunkra kedvező hatásokat, de mint minden másnál, itt is érdemes az arany középutat választani, és ésszerű mennyiségű időt tölteni a TV képernyő előtt.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

100 napig viselte ugyanazt a ruhát, arra jutott, hogy idén egyáltalán nem vásárol

Az amerikai papnő dokumentálta is a kihívást közösségi oldalán. Meglepő hányféleképpen lehet hordani egy egyszerű fekete kisruhát.
címkép:Instagram/thisdressagain - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Sarah Robbins-Cole kényelmes, fekete pamutruhája minden bizonnyal megszolgáta az árát. A nő ugyanis 100 napig viselte egyhuzamban. Beleértve a Haloweent, a karácsonyt és az újévet is.

Ez volt rajta amikor dolgozott, amikor sétált, amikor otthon ült, vagy amikor valamilyen ünnep volt. A ruhát csak éjszakára vette le, amikor kimosta.

Sarah Robbins-Cole, aki egyébként egyházi vezető és főiskolai káplán még viccelődött is, hogy olyan mint egy apáca.

Sarah, Bostonban (Egyesült Államok) él, és 2020. szeptember 16-án csatlakozott a 100 napos ruha kihíváshoz: a kihívók azzal segítik megmenteni a bolygót, hogy egy ruhadarabot hordanak.

A lelkipásztor annyira élvezte a kihívást, hogy 2021-ben új fogadalmat tett.

„Meglepetésemre az, hogy ugyanazt a ruhát viselem egymás után 100 napig, nem vett el semmit az életemből. Ehelyett arra ösztönzött, hogy egy lépéssel tovább menjek, és ne vásároljak új ruhákat vagy kiegészítőket 2021. január 1. és 2022. január 1. között"
- fejtette ki az asszony a Mirrornak.

"Rájöttem, hogy az én koromban minden alkalomra van ruhám, és ha szükségem van egy csinos darabra, akkor leporolok egyet, ami 1992 óta ott áll a szekrényemben" - tette hozzá a papnő.

hirdetés

Sarah körülbelül 250 másik nővel együtt vállalta a 100 napos kihívást, amit a Wool and Dress cég hirdetett meg.

A vállalat célja, hogy megmutassák hogyan változtatja meg a mindennapi vásárlási szokásokat, ha valaki egy ruhában jár 100 napig.

A kihívás azonban nem csak a vízszámlán és a mosószer vásárláson látszódott meg, hanem megváltoztatta Sarah hozzáállását a kinézetéhez és az öltözködéshez is.

"A dolgok egyszerűségének megőrzése az, amiben nekem ez a kihívás segített. Hogy valóban azzal foglalkozzam ami az életben igazán fontos"
- mondta az asszony.

Aki teljesítette a kihívást, 100 dolláros, vagyis körülbelül 30 ezer forintos vásárlási utalványt nyerhetett, amelyből beruházhatott egy új darabra, amit akár a következő 100 napban viselhet. Sarah dokumentálta is a kihívást és 100 különböző megjelenését ugyanabban a ruhában, az Instagram oldalán.

A nő egyébként éppen vallásfilozófiából doktorál, és azt mondta nagyon jó érzés, hogy a mindennap ismétlődő viselettel rengeteg plusz ideje lett, amit tanulásra fordíthatott.

"Olyan könnyű volt felkelni és ugyanabba a ruhába öltözni. Rengeteg időt spóroltam meg, és egyszerű volt a kiegészítők segítségével feldobni."

Sarah szerint az egész kihívás egyetlen igazán nehéz része az volt, hogy minden nap más módon próbálja meg viselni ugyanazt a ruhát.

"Szóltam az óráimon a hallgatóknak a kihívásról, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy mindennap ugyanabban a ruhában látnak"
- magyarázta az asszony.

A papnőnek azonban nagyon nem tetszett a közösségi média nyomása és meglepte a rengeteg követő is, akiktől kapott hideget-meleget is.

"A kihívás elgondolkodtatott azon, hány ruha kerül a hulladéklerakóba, mennyi vizet használnak a pamut előállításához, és nem igazán tudjuk, hogy a megvásárolt ruháink etikusan készülnek-e, mégis mindenki belehajszolja magát a fogyasztásba egy hamis elvárás alapján"
- magyarázta az amerikai lelkipásztor a lapnak.
hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Ezek a legnépszerűbb babanevek a világon, amelyek európai eredetűek

A 10 leggyakoribb név között akadnak olyanok is, amelyek Magyarországon is kedveltek.
Illusztráció: satyatiwari/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Az OnBuy.com 4978 szülő és hamarosan szülővé váló felnőtt részvételével készített egy felmérést, amelyből kiderül, melyek a legnépszerűbb európai eredetű babanevek a világon - számolt be róla a Sun.

Kiderült, hogy a legkedveltebb európai lánynév az olasz eredetű Maria - összesen 61 147 219 lányt hívnak így, a legtöbb ilyen nevű pedig Brazíliában él.

A második helyen a spanyol eredetű Ana áll, ami mégis Portugáliában a legnépszerűbb, a harmadik pedig a francia eredetű Rosa, ami Mexikóban a legkedveltebb a világon.

Az európai fiúnevek közül a legnépszerűbb a spanyol eredetű José, amit 29 940 365 fiú visel a világon, és Brazíliában a leggyakoribb.

Utána következik az angol eredetű John, amely az Egyesült Államokban a legkedveltebb név, a harmadik helyen pedig a spanyol eredetű Juan áll, amit Mexikóban adnak leggyakrabban a fiú babáknak.

A 10 legnépszerűbb európai lánynév a világon:

1. Maria - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. Ana - spanyol eredetű, Portugáliában a leggyakoribb

hirdetés

3. Rosa - francia eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Elizabeth - görög eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

5. Patricia - skót eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Anita - spanyol eredetű, Indiában a leggyakoribb

7. Andrea - görög eredetű, Olaszországban a leggyakoribb

8. Marina - olasz eredetű, Oroszországban a leggyakoribb

9. Carmen - spanyol eredetű, Venezuelában a leggyakoribb

10. Angela - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

A 10 legnépszerűbb európai fiúnév a világon:

1. Jose - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. John - angol eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

3. Juan - spanyol eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Jean - francia eredetű, a Kongói Köztársaságban a leggyakoribb

5. Robert - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Luis - spanyol eredetű, Kolumbiában a leggyakoribb

7. Carlos - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

8. James - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

9. Antonio - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

10. Richard - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Itt a 2021-es lista a hosszúhétvégékről, iskolai szünetekről, munkaszüneti napokról

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Meddig kell várnunk egy hosszúhétvégére, mikor lesz munkaszüneti nap, iskolai szünet, vagy éppen mikor kell szombaton is dolgozni? Az Eduline készített gyűjtést arról, mire számíthatunk ezen a téren 2021-ben.

Hosszúhétvégék

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni: március 15-e ugyanis hétfőre esik, így a nemzeti ünnep miatt egy nappal hosszabb lesz a hétvége.

De hamarosan egy újabb követi. 2021-ben ugyanis nagypéntek április 2-án, húsvét hétfő április 5-én lesz, így ez a két nap is iskolai szünet és munkaszüneti nap lesz, egyben négynapos hétvége.

Az év második háromnapos hétvégéje pedig augusztusban lesz, mert augusztus 20-a péntekre esik.

Október 23-a viszont idén szombati napra esik, ezért ezen a napon nem lesz pihenő. November 1. ellenben hétfő, így ekkor ismét háromnaposra nyúlik a hétvége. Sajnos azonban 2021-ben a karácsony és az újév is hétvégére esik majd, így év végén szintén nem lesznek hosszúhétvégék.

hirdetés
Iskolai szünetek

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2021. március 31. (szerda) lesz, a szünet utáni első tanítási nap pedig 2021. április 7. (szerda). A tanév egyébként 2021. június 15-ig tart.

Szombati munkanapok

Szombati munkanap december 11-én lesz, december 24-ért "cserébe" kell dolgozni, illetve iskolába menni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Nem vagyok szuperanyu, és néha felragasztanám a gyereket a falra!” – a Covid miatt nincs óvoda, viszont dolgozni is kéne

A dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik. De ha világjárvány van és home office, az ötéves pár percenként megjelenik, és közöl valamit.
Szajki-Vörös Adél, Fotók: Netflix, Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Figyelem! Az írás ironikus humort tartalmaz.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, milyen színű ragasztószalaggal ragasszam a falra a gyermekemet, gondolkodtam el egyik reggel - mint azon a mémfotón, amin régebben annyit nevettünk. Ismeritek? Van olyan változat is, hogy az apa boldogan sörözget az előtérben. Imádom a fekete humort, annál jobban csak a gyerekemet, de nem szeretem a világjárványt, és még kevésbé az azzal járó embert próbáló helyzeteket, ezért néha ilyenek villannak be.

Szóval miután úgy döntöttem, hogy az átlátszó cellux nem tartaná meg a gyereket a falon, ráadásul nincs is itthon vastag szürke ragasztószalag, meg a vakolatnak sem tenne jót, valami mást kellett kitalálnom. Komolyan mondom, várom a további ötleteket, mert ez így nem lesz jó hosszú távon. Bár valószínűleg közeleg az idő, amikor visszaengedjük az óvodába - ahol tavaly év végén sajnos megjelent a Covid, de már állítólag eltűnt, hát nagyon ajánlom neki, hogy így legyen - , mert egyszerűen muszáj dolgoznunk.

Ja, hogy a probléma lényegéről nem beszéltem: így nem lehet nyugodtan dolgozni. Sőt, dolgozni sem annyira, csak valamennyire, és NAGYON idegesen.

Ezt már lehet, hogy írtam: nem igazán tudok egyszerre két dologra koncentrálni sok szuperképességekkel megáldott anyuci-társamhoz képest, és ha erre van szükség, rögtön ideges leszek. Lehet, hogy ez a képesség fejleszthető, nálam csak a pulzus és a hangerőm növekedéséhez vezet. Így aztán, amikor én veszítek, és a férjemnek muszáj a dolgozószobában lennie egy telefon vagy egyéb, ott végzendő dolgok miatt, akkor a nappaliban szórakoztatom a gyereket, miközben dolgozom. Egyszer már írtam erről, a nyári szünet kapcsán, de olyankor megváltást jelentettek a néha felbukkanó bébiszitterek és a gyermeket szívesen befogadó nagymamák. És olyankor volt egy kis pihi, azaz: lehetett nyugiban dolgozni.

De a gyermekem az idő múlásával egyre több energiával, kérdéssel és mondanivalóval rendelkezik. Akkor hároméves volt és hároméves dolgokat csinált, most meg ötéves, és mittudomén hány éves dolgokat csinál, de ebben a pillanatban például szerencsém van, mert egy sárga Belle-ruhában - fogalmam sincs, hogyan kell ejteni, a gyengébbek kedvéért: egy Disney-hercegnő, aki A szépség és a szörnyetegben főszerepel - , szóval épp egy sárga ruhában és tiarában egyenként sorba öltözteti palástokba csomagolt plüssállatait és tök jól elvan. Mindössze ennyi kell, és máris tudok dolgozni, ha egy adagban húsz percet, akkor az jó.

hirdetés
Decemberben azonban a bújócska volt a sláger, és az év végi hajtásban mondanom sem kell, mennyire kedvünkre volt, amikor – a tök jogosan – az unalomtól hisztiző gyerekkel szünetként bújócskáztunk.

Miközben a szekrény mögött lapultam, a férjem pedig megpróbált kijutni az ágy alól, szerintem ugyanarra a rövidke szóra gondoltunk, amit most inkább nem írok le. És továbbra is tudom, hogy nosztalgiával fogok gondolni pár év múlva azokra az időkre, amikor sokkal több időt töltöttem a gyerekemmel, mint amennyit normális időkben töltöttem volna.

Mert ugye a dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik, aztán vagy még hazaviszi, ami maradt, vagy nem, de utána foglalkozik a gyerekkel. De ha világjárvány van és home office, így az ötéves pár percenként megjelenik és közöl valamit, például hogy beütött valamit - nem látszik, megpuszilom, vagy látszik, leragasztom, lebetadinozom (üvölt), vagy keres valamit, ami a legrosszabb.

Ha még több dolgot keres, és a tízmillió játékán kívül csak az a név nélküli lila meg sárga műanyag basz kell neki, különben leáll a munkanapja, akkor én üvöltök.

Amikor szerencsém van, és én vonulok be a hálószobába dolgozni, amikor kilépek onnan, és a nappaliban ügyelő férjemet találom, érzem, hogy sűrű a levegő a feszültségtől. Ilyenkor is üvöltök, mert átveszem tőle, összességében véve elég sokat üvöltünk. Merjétek azt mondani, ti, akik otthon vagytok így, hogy ti nem!

Amúgy tök jó fej a gyerekem - most épp megkérdezte: "Anyu, leesett a bagoly palástja, visszakötnéd?" -, a legtöbbször megérti, hogy néha kell egyedül játszania, és kreatívan kitalál dolgokat, de hát nem várhatom el tőle nyolc órán át, hogy robot legyen.

Mindenesetre, hogy ne fulladjak öncélú önsajnáltatásba, leírom, mik a saját tapasztalataim, milyen foglalkoztatások működnek viszonylagos ideig, hátha valaki tudja hasznosítani, vagy bővíteni:

- A "játsszál valamit" teljesen kiszámíthatatlan instrukció.

- A "rajzolj valamit nekem" két napig működik, utána átlát a szitán.

- Viszont az "én rajzolok valamit és te kiszínezed" sokszor működik, mellyel egyúttal saját rajztudományomat is fejlesztem (nem).

- Gyurma: a "süss nekem sütit" egy napig működik. Én is unnám.

- Gyermek tusfürdős vízben fürdet állatokat: sokáig működik, minden tiszta dzsuva.

- Origamizás: működik, szülői részvétellel. Ha kishajókat úsztathat egy tál vízben, azalatt meg lehet írni egy cikket.

- A "játszd el nekem ezt és ezt a mesét" csodásan működik fantáziadús gyermekek esetében. Passzívabb gyermek esetében nem.

- És minden elvet elvetve a "Megnézed a Shreket?" (behelyettesíthető: Szörny Rt., Mancs őrjárat-maraton) működik.

Kibírjuk. Nehéz. Tele van szeretettel és szenvedéssel ez az időszak. A legviccesebb, amikor az egyikőnknek előjön a lumbágója, de az már a haladó verzió. Nem tudtuk, hogy egyszer haladók is leszünk, elég kezdőn csináljuk.

Mindenkinek hajrá!

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: