/eletstilus/mergezo-hatasu-lehet-a-parlagfu-maj-es-vesekarosodast-is-okozhat/
hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Mérgező hatású lehet a parlagfű: máj- és vesekárosodást is okozhat

Egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintik. A Szegedi Tudományegyetem kutatói viszont állatkísérletekkel bizonyították a káros hatását.
hirdetés
A Ködpiszkáló blogon gyógyszerészek segítenek eloszlatni a gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhiteket, rémhíreket. Ezen a blogon a ködöt szakemberek piszkálják meg, hogy mindenki tisztán lásson. A szerzők célja az elfogulatlan és szakszerű tájékoztatás, mert a helytelenül alkalmazott rossz minőségű termékek használata többet árthat, mint a kezelés elmaradása.

"Jó lenne – ködszurkálóként – fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni ebbe a szélcsendes káoszba."

Latinovits Zoltán

A parlagfű (latin nevén Ambrosia artemisiifolia) évről évre sok százezer ember életminőségét rontja a növény virágzásának idején, mivel virágpora a jelentős allergének közé tartozik. A mintegy 100 évvel ezelőtt, Észak-Amerikából behurcolt parlagfű agresszíven terjeszkedik, és ennek a folyamatnak az egyre melegedő légkör jelentősen kedvez.

Mára már majdnem minden kontinensen megvetette a lábát, ezzel egyre nagyobb ökológiai és közegészségügyi problémát okoz. Nem véletlen, hogy

az Európai Élelmiszerbiztonság Hivatal (EFSA) a világ első száz invazív, kártékony és veszélyes növénye közé sorolta.

hirdetés

Ennek ellenére a parlagfüvet egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintik. A növény hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák. A parlagfüvet ősi gyógynövényként tartják számon, tévesen feltételezve, hogy neve is csodálatos hatásaira utal (az ambrózia a görög mitológiában az isteneknek halhatatlanságot adó eledel). A népszerűvé váló növényben rejlő üzleti potenciált felismerve több gyártó parlagfűtartalmú termékekkel is megjelent a piacon.ambrozia3ambrozia2

Thetisz kenegeti Akhilleuszt ambróziával (Johann Balthasar Probst)

Az új gyógynövény "születése" több problémát vet fel. Az egyik természetesen az, hogy

semmilyen köze nincs a parlagfűnek az ógörög istenekhez, hiszen Európában csak az 1800-as évek végén jelent meg

nevét pedig Carl von Linné botanikustól kapta az 1700-as években. A másik, súlyosabb aggodalom a parlagfű fogyasztásával kapcsolatos. A parlagfű nem tartozik a korábbi évszázadokban szélesebb körben alkalmazott gyógynövények közé, gyógyászati alkalmazása elsősorban az utóbbi évek, évtizedek divatja.

Hosszú távú fogyasztásának hatását, kockázatait senki sem vizsgálta,

így nem zárható ki, hogy alkalmazása az egészségre ártalmas lehet – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a növény tartalmaz olyan vegyületeket is, amelyeknek sejtmérgező (citotoxikus) hatását korábban már kimutatták. Ezt felismerve a Szegedi Tudományegyetem kutatói olyan vizsgálatba kezdtek, amelynek során elsőként tanulmányozták a növény tartós alkalmazásának veszélyeit egy állatkísérletben. Az eredményeiket bemutató cikk 2017 májusában jelent meg a PLoS One tudományos folyóiratban.

A parlagfűkészítményt két csoport patkánynak adták be szájon át, tésztába gyúrva. Az egyik csoport patkány kisebb dózisban (500 mg/testtömegkg), a másik csoport patkány nagyobb dózisban (1000 mg /ttkg) kapta a növényt. Egy harmadik – kontroll – csoport üres tésztát kapott, parlagfű nélkül.

A kezelés 28 napig tartott, ez alatt minden egyes nap megmérték az állatok testtömegét, és megfigyelték őket, hogy mutatnak-e bármilyen toxikus tünetet. Hetente egyszer részletesen is megvizsgálták a patkányokat (kültakaró, viselkedés, légzés, keringés, idegrendszeri reakciók, reflexek). A kezelési periódus végén megvizsgálták az állatok szerveit és vérkémiai paramétereit.labor

Fotó: illusztráció (Pixabay)

A vizsgálat végén semmilyen szemmel látható klinikai tünet nem volt tapasztalható. A parlagfüvet fogyasztó patkányok testtömeg-növekedése a négy hét során kis mértékben elmaradt a kontroll patkányokhoz képest, amely a parlagfű toxikus hatására utaló jelenség is lehet.

A vér biokémiai paraméterei közül a májenzimek (AST, ALT) és a vérzsír szintje a kontrollcsoporthoz képest jelentősen csökkent (előbbi májvédő hatásra utalhat). A vese működésére utaló karbamid- és kreatininértékek ugyanakkor számottevően emelkedtek, ami vesekárosodást jelez.

A szervtömegváltozás érzékeny, általános toxikológiai paraméter. A máj testtömegre, valamint agytömegre vonatkoztatott relatív szervtömege a dózissal arányos, jelentős csökkenést mutatott a parlagfüvet fogyasztó patkányokban a kontrollcsoporthoz képest.

Ezen elváltozás megkérdőjelezi az elméletileg feltételezhető májvédő hatást, és a parlagfű májkárosító hatását valószínűsíti.

Az agy testtömegre vonatkoztatott relatív szervtömege jelentős növekedést mutatott mindkét kezelési csoportban a kontroll patkányokhoz képest, ami a parlagfű idegrendszeri toxikus hatására utaló jelenség.

A kísérletben vizsgált parlagfűkészítmény specifikus szeszkviterpénlakton-tartalmát műszeresen kimutatták. Ezek azok a vegyületek, amelyeknek citotoxikus hatása ismert, s amelyeknek szerepe lehet a vesét és az idegrendszert károsító hatásokban.

A parlagfű virágpora fehérjetartalma miatt allergizáló, a kutatók által leírt toxikus hatások ettől teljesen eltérő módon alakulhatnak ki.parlagfu4

Fotó: illusztráció (Pixabay)

Ha a parlagfű teljesen veszélytelen növény lenne, akkor a fent leírt elváltozások nem alakultak volna ki egy hónapos adagolás után.

Az észlelt agy- és vesekárosító hatás megkérdőjelezi a parlagfű hosszú távú humán fogyasztásának biztonságosságát.

Nem állítható, hogy a parlagfű patkányokon észlelt toxikus hatása embernél is kialakul, de a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak kísérletes állatokban és emberben.

A szegedi kutatók eredményeit figyelembe véve a parlagfű fogyasztása nem tekinthető biztonságosnak egészen addig, míg további, széleskörű toxikológiai vizsgálatok nem zárják ki ennek lehetőségét.

A fenti összefoglaló és a tudományos cikk szerzői:

Kiss Tivadar, Szabó Andrea, Oszlánczi Gábor, Lukács Anita, Tímár Zoltán, Tiszlavicz László, Csupor Dezső

A tudományos közlemény itt érhető el:

Repeated-dose toxicity of common ragweed on rats



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk