Legyen más a szenvedélyed!
Fiatalos, lendületes, hangos, vidám - nem éppen egy drogprevenciós előadás-sorozat megszokott jelzői. Kivéve a Legyen Más a Szenvedélyed programsorozatot, amit a tinédzsernek egyáltalán nem nevezhető (fiatalosnak annál inkább) Várkonyi Attila a maga 50 évével is olyan vagányan összegzett nekünk, hogy meg is lepődünk:
"A legőszintébben fogalmazok, ahogy csak lehet: nekem az életben két dolog adott nagyon sokat: a sport és a zene. Fociban és kosárban is válogatott lehettem egyetemi szinten, a zenéről pedig annyit, hogy a 37. aranylemezemet vehettem át nemrég. Én azt gondolom, hogy az, hogy diplomát tudtam szerezni, hogy Amerikában tanulhattam, ennek köszönhető. És ami a legfontosabb, nekem egész életemben ez adott elég tartást. Lehet, hogy egy másik út is állt előttem, vagy több is, de szerencsére nem tévedtem rájuk."
"Ezzel együtt nem bélyegzem meg azokat, akik rátévednek, sőt, mi megpróbálunk barátaimmal, zenészekkel, sportolókkal egy alternatív lehetőséget biztosítani. Mi azt mondjuk, gyere velünk, sportolj velünk, zenélj velünk. Ez az, ami eljut a srácokhoz. A tanárok, a szülők tiltják eleget, hogy ne igyál, ne drogozzál, és ez nagyon is jó, ezt is így kell. De ha egy olyan embertől hall hasonlókat, akire felnéz, mert ismeri a DJ pultból vagy a pályáról, az annál hatásosabb"
– felelt nekünk arra a kérdésre, hogy miért adja a nevét büszkén ehhez a kampányhoz.
És hogy mitől volt más ez a drogmegelőző-sorozat, mint a többi? Attól, hogy a középiskolások rendre hangosan tapsolva, nevetve fogadják a soros programpontokat. Ezt a szervezők teljesen tudatosan értek el, véleményük szerint felesleges a tinédzsereket az iskolapadban untatni és közben a drog rossz hatásairól szövegelni. Fölösleges, mert a gyerek unja, és – ahogyan Várkonyi is mondta – a szüleiktől úgyis hallják eleget.
A megoldás: alternatívát kell kínálni, valamit, amihez kapaszkodva más lesz a szenvedélyük. Megszerettetni a sportot, a kultúrát, a művészetet, bármit, ami elég impulzust hoz a gyermek életébe, hogy ne is gondoljon a drogra. Olyan példaképeket hozni a közvetlen közelükbe, akire felnéznek, aki az életpályájával tudja igazolni, hogy mi minden más hozhat boldogságot és sikert.
"A szenvedély adta öröm forrása nemcsak valamilyen káros függőség lehet. A mozgás, a zene, a művészeti alkotótevékenység vagy a tudomány is válhat szenvedéllyé, s miközben magával ragad, nem kevesebbek, hanem többek, leszünk általa, nem elszakít a közösségtől, hanem összekapcsol vele" - írja a program a saját bemutatkozásában. Annyira igaz ez, hogy mikor a hazánkat három világtornán is képviselő, volt válogatott kézilabdázó Ivo Diaznak felvetjük ezt, mosolyogva bólogat és meséli saját történetét:
Az új Nemzeti Drogellenes Stratégia értékközvetítésének középpontjában a tiszta tudat, a józanság fontossága, az egészséges életmód kultúrája, az informálás,valamint az ellátás/felépülés-központú szemléletmód és a közösségi részvétel jelentősége áll.
- Azokhoz, akik nemet mondanak a kábítószerekre - számukra megerősítést ad
- Azokhoz, akik kipróbálók, alkalmi szerfogyasztók vagy függők - nekik támogatást nyújt és az egészséges élethez való visszatérés lehetőségét közvetíti a program.
A nyár folyamán a projekt munkatársai megtalálhatóak voltak a VOLT fesztiválon, a Balaton Sound-on, az EFOTT-on és a CAMPUS Fesztiválon is, ahol lehetőségük nyílt elérni az érintett korcsoportokat, az izgalmakat és élményeket kereső, szórakozni vágyó fiatalokat. Szeptemberben elindult az országos roadshow, ahol a fiatalok híres sportolókkal, művészekkel, zenészekkel és szakemberekkel találkozhatnak, akik személyes példájukon keresztül, utat mutatva képviselik majd a drogmentes, boldog élet lehetőségét. A roadshow célja, hogy az érdeklődők a maradandó élményeken túl hasznos tudást is szerezhessenek a megelőzéssel és a droghasználat veszélyeivel kapcsolatban.
VIDEÓ: ilyen volt a tatabányai program
Az ötlet úgy született meg, hogy a szervezők olyanokkal beszélgettek, akik káros szenvedéllyel küzdenek. A kormányzat nagyon fontosnak találja, hogy visszaszorítsa a függők számat, és rájöttek, hogy a példaképként szolgáló élsportolók ebben sokat segíthetnek. A sport, a kultúra olyan alternatívát kínál, amit teljes odaadással végezhetnek, örömet okoz, ezáltal sokkal kevesebben nyúlnak majd a drogokhoz.
És ezt hogyan kívánják elérni? Sztárokat (de semmiképp sem celebeket) hívnak meg, hogy barátságos focimeccsen játszanak egymással, tánc- és zenei fellépők szórakoztatják a fiatalokat, miközben a lehető legjobb módon mutatják meg nekik, hogy mennyi-mennyi alternatíva, mennyi pozitív függőség és szenvedély létezik. Nevetés közben.