/eletstilus/igy-formaljak-a-disney-mesek-a-gyerekek-vilagnezetet-es-szemelyiseget/
hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Így formálják a Disney-mesék a gyerekek világnézetét és személyiségét

A lehetséges negatív és pozitív hatások csokorba szedve.
hirdetés

A kérdésre a választ leginkább az elmúlt években munkába álló generációkon lehet lemérni, hiszen mi vagyunk azok, akiket nagy valószínűséggel a videómagnó nevű, akkoriban népszerű "digitális bébiszitterre" bíztak az egy-két órányi szusszanásra vágyó szüleink.

Persze előtte is hallottunk már Disney-meséket könyvekből felolvasva, ám teljesen más lehet a hatás, ha egy történetet újra és újra végignézel és a hallottakat, látottakat öntudatlanul is saját értékrendedbe építed.

A kis hableány 30 évvel ezelőtt jelent meg és kevesebb mint hat hónappal később máris videókazetta-formát öntött.

Ez nagy áttörés volt a Disney számára, hiszen általában éveket vártak azzal, hogy egy-egy filmet megjelentessenek VHS-en is.

Az ezt követő mesék - A szépség és a szörnyeteg, az Aladdin, Az oroszlánkirály, a Pocahontas és az első kettő Toy Story - aztán szintén a mozis megjelenést követő egy éven belül érkeztek.

hirdetés

Majd berobbant a DVD. A Disney első animációs videója szintén az újra megjelent A kis hableány lett, 1999-ben.

A DVD-ket nem kellett tekergetni és nem is romlott meg a minőségük a gyakori használattól, ezért valójában ők váltak a legtökéletesebb "elektronikus bébiszitterré".

De vajon a Disney erkölcs-, sztereotípia- és varázslatkoktélja tartós hatással volt a felnőttek azon generációjára, akik gyermekként ezeken a filmeken nevelkedtek?

És befolyásolhatja-e például azt, hogy miként viszonyulunk életünk párjához, vagy hogy hogyan viselkedünk a kollégáinkkal a munkahelyünkön, vagy akár a jövőbeli karrierünket?

"A Disney meglehetősen áthatja a modern kultúránkat. Az otthoni videók újra és újra bemutatták a gyerekeknek a Disney-filmek gondolatait. Ha fiatal koruktól kezdve voltak kitéve ezeknek a benyomásoknak, akkor hatással is voltak rájuk"

- jelenti ki Martyn Griffin, aki a munkahelyi és szervezeti kulturális felfogást vizsgálja az Egyesült Királyság Durhamo Egyetemén.

A felszínen ezek a rajzfilmek ártatlan szórakozást nyújtanak, ám néhány kutató aggódik a tudatalatti tanulságaikat illetően.

A leggyakoribb kritika talán azt éri, ahogyan ezek az alkotások a múltban ábrázolták a nemi, faji és kulturális sztereotípiákat.

Az Aladdin nyitódalában, az 'Arabian Nights'-ban (vagyis arab éjszakákban) például az eredeti, 1993-as kiadásban szerepelt az a sor, hogy "ahol levágják a füled, ha nem tetszik nekik az arcod". A Disney később megváltoztatta a dalszöveget.

Egyes kutatók a nők Disney-mesebeli ábrázolását különálló korszakokra osztják.

Először a "domestic", vagyis háztartásbeli korszak volt megfigyelhető.

Ekkor az olyan főszereplők, mint Hófehérke, Csipkerózsika vagy Hamupipőke, elsősorban a házimunkára, az otthonra koncentráltak, gyakorta takarítottak és általában tudatosan vagy tudatalatt arra vártak, hogy megmentse őket egy férfi.

Aztán jött Ariel lázadó, new-age fázisa a Kis hableánnyal, Aladdin Jasmine hercegnőjével, Pocahontasszal és Mulannal.

Ebben az időszakban a Disney női szereplői egyre függetlenebbé váltak, igyekeztek megszabadulni a társadalom béklyóitól. Illetve Ariel feláldozta a hangját is annak érdekében, hogy azzal az emberrel lehessen, akit szeret.

"A szimbolizmus itt nagyon erőteljes. Ahhoz, hogy megnyerje a herceg szeretetét, el kell veszítenie a gondolatait és az intelligenciáját, a függetlenségét és az identitását"- írta Mia Adessa Towbin a Colorado Állami Egyetem családtudományi osztályán készített tanulmányában.

Noha a történetet eredetileg Hans Christian Andersen írta, a kutatók szerint sok hősnő számára megfelelő metafora lenne, hogy "senki nem hallgatja meg szavaikat".

A kis hableány és az azt követő öt film egy másik növekvő tendenciát is mutat: a női szereplők elkezdenek kevesebbet beszélni.

Annak ellenére, hogy főszereplő, a női karakter a játékidő mindössze 32%-ában beszél A kis hableányban, a Pocahontasban a szöveg csupán 24%-a az övé és Mulan-ban 23%. Az Aladdinban a női karakterek mindössze 10%-át kapták meg a párbeszédeknek.

Carmen Fought és Karen Eisenhauer, az észak-karolinai állami egyetem nyelvészei, akik megfejtették az előbbi számadatokat, arra is rájöttek, hogy ugyanezekben a mesékben a férfi karakterek sokkal gyakrabban uralkodnak a női karakter felett, mint fordítva.

Ha mégis a nők irányítottak, sokkal udvariasabbab tették, mint a férfiak.

Mások szerint a női szereplők bizonytalanságának szintje a párbeszédeikben szintén növekedett.

A kritikusok szerint ez egy olyan erős üzenetet sugároz a kisgyermekek számára, amely megerősíti a régóta fennálló nemi sztereotípiákat.

Sarah Coyne, a Brigham Youngi Egyetemem családi életet tanulmányozó kutatója tanulmányt készített, melyet saját lánya Disney-fogyasztásával kapcsolatos aggodalmai ihlettek.

A tanulmány pedig kimutatta, hogy a kétéves körüli fiatal lányokban a Disney-hercegnők felé mutatott elkötelezettség együtt járt a nemi sztereotípiákon alapuló viselkedéssel, egy évvel később pedig az alacsonyabb önértékeléssel.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk