hirdetés

"Egyszer csak Ryan Goslingról ábrándozol szex közben" – Midlife crisis, ami addig nem fontos, mit jelent, míg nem benned zajlik

Nők milliói küzdenek ugyanezzel az útkereséssel. Valamikor a harmincas évei végén, negyvenes éveiben rájön az ember, hogy talán már kevesebb ideje van hátra, mint ami eltelt...
Faragóné Kovács Patrícia írása - szmo.hu
2018. március 11.

hirdetés

A pasiknál egy bizonyos kor után az élet velejárójának fogadjuk el a kapuzárási pánikot. Megértően állunk hozzá, hogy munkahelyet váltanak, elkezdenek ezerrel gyúrni, esténként kifutják magukból a lelket is, ha impotencia kerül szóba a tévében, csatornát váltanak, fokozott mennyiségű parfümmel locsolgatják magukat, kocsijukat cabrióra cserélik, esetleg

a feleségüket egy húszéves bombázóra.

De mi van velünk, nőkkel? Nálunk csak a klimax jöhet szóba. Amikor elviselhetetlen hárpia lesz belőlünk, egyszerre örülünk és esünk pánikba a menzesz elmaradása miatt, mintha azzal női mivoltunkat is elveszítenénk, hőhullámok, fejfájások és szapora szívdobogás keseríti az életünket, nem kívánjuk a szexet. Ezekről tudnak a pasik is, próbálják elfogadni, hiszen szerencsétlen nőciben csak a hormonok munkálkodnak. Majd csak vége lesz egyszer.

Addig lehet tévézni, kártyázni, kocsmázni, az asszony meg csak küzdjön otthon a hőhullámokkal…

Amire viszont sokan nem kattannak rá, hogy

hirdetés

a nőknél éppen úgy jelentkezhet negyven éves kor után az életközépi válság, idegen szóval midlife crisis.

Csak ezt a férfiak gyakorta nem veszik észre, vagy egyszerűen csak nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem értik az okát.

Látszólag minden oké az életedben. Magabiztos vagy – vagy annak látszol – karriert építettél, a gyerekeid már többé-kevésbé a maguk útját járják, megkaptad a hőn áhított szabadságot, vannak barátaid, a környezetedtől kellő elismerést kapsz, dicsérnek, hogy letagadhatnál jó néhány évet, harmonikus vagy annak látszó házasságban, társas kapcsolatban élsz.

Belül mégsem stimmel valami.

Egyszerre csak nem találod a helyedet az eddig megszokott kis világodban. Elkezdenek idegesíteni a napi teendők.

Nyugtalan vagy, belső feszültség munkál benned, amit te magad sem értesz. Vágysz valami ismeretlen, megfoghatatlan után. Esetleg azon veszed észre magad, hogy Ryan Goslingról ábrándozol szex közben. Folyton azt a belső hangot akarod elhallgattatni, ami hajt valami izgalmas, valami szokatlan felé. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindent megkérdőjelezel, amit eddig tettél.

Ha mindezeket a jeleket tapasztalod magadon, tuti, hogy a midlife crisis keseríti – vagy dobja fel – az életedet.

De miért van ez? Jogosan kérdezheti bárki. Mi a frászért nem jó a hülye nőnek az, ami van? Szerető, figyelmes férj, jó munkahely, okos gyerekek, szép ház, külföldi nyaralás…Mi a jó fenéért vágyik valami megfoghatatlan marhaságra?

Hiszen boldog lehetne.

Miért kattog az agya azon, hogy beleunt a szendvicskészítésbe, hogy rühell már a gyerekszállítás logisztikájával foglalkozni, és azon csatázni, elmehet a büdös kölök a buliba vagy nem? Unja a bevásárlást, unja a főzést, unja a vasalást. Hiszen vannak az életben ennél sokkal izgalmasabb és agyserkentőbb dolgok.

Az életközépi válság leírása Carl Gustav Junghoz kötődik, és egy kanadai pszichoanalitikus, Elliott Jacques művei nyomán terjedt el a köztudatban; ő használta először a kifejezést 1965-ben. Felfogása szerint az idő, az élet végességének realizálásához köthető a kapuzárási pánik. Azaz, valamikor a harmincas évei végén, negyvenes éveiben rájön az ember, hogy talán már kevesebb ideje van hátra, mint ami eltelt, és ez arra ösztönzi, hogy feltegye magának a kérdést: hol tart vágyai megvalósításában?

Bizony, nagy kérdések kezdik ilyenkor foglalkoztatni az addig konszolidáltnak gondolt családanyákat is.

Ki vagyok én? Jó-e, ahogy eddig éltem az életemet? Hol a helyem? Hová tartok? Milyen céljaim vannak még az életben?NŐ

Ezt talán a kamaszkor útkereséséhez lehetne legjobban hasonlítani. Csak amíg egy kamasz a szülei segítségét is kérheti eme létfontosságú kérdések megválaszolásában, előttünk, nők előtt többnyire tanácstalanul áll életünk párja. Ez megbolondult? Minek festeti kékre a haját? Amit egyik oldalon felnyíratott.

És ez a kis pillangó tetkó? Hogy röppent fel a bokájára?

Miért nem kel fel reggel a gyerekhez? Miért nincs ebéd? Minek vesz minden nap egy csipkés fehérneműt? Erre nincs pénz. Főleg, hogy nem is hordja. Hm.

Komolyra fordítva a szót, a nők negyvenes éveik elején, közepén döbbennek rá, hogy hamarosan ismét ketten maradnak a párjukkal, át kell értékelniük a családi életüket, a párjukhoz való viszonyukat, hirtelen felismerik, hogy bizony, vannak meg nem élt vágyaik, el nem ért céljaik, és nem tudni, mennyi idejük van még mindezeket megvalósítani.

Természetesen ezt minden nő másként éli meg. Van, aki még így is behatárolt keretek közt mozog, és nem tesz semmi olyat, ami esetlegesen tönkretehetné az eddig szépen felépített életét. Szimplán a külsején változtat egy merészet; lefogy, meghízik, hajszínt és frizurát vált, szabotálja a háztartási munkát. Míg más akár a válásig is eljut. Mert rádöbben, hogy addigi élete nagyrészt szerepjáték volt, amibe belekényszerítette önmagát. Addigi életcélja csupán az volt, hogy anya legyen, hogy feleség legyen, hogy kiszolgáljon másokat

.

És mindeközben a saját vágyait egyszerűen elnyomta, a sok szerep közt háttérbe helyezte saját személyiségét.

Egy biztos, nem tudsz magad elől örökre elbújni. Nem tudsz egy egész életet úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni. Mert egyszer csak elkezded keresni a saját boldogságodat, ami akár egy külső kapcsolatban csúcsosodhat ki. Észre sem veszed, és hipp-hopp bepasiztál. És ez boldoggá is tesz. Önbizalmat ad. Kapsz egy jelet, hogy még mindig nő vagy. Pillanatokra. Múlandó pillanatokra. De nem képes elnyomni a benned munkálkodó nyugtalanságot, és nem kapsz tőle valódi válaszokat.

Mert a valódi válaszok benned vannak.

Rájössz, hogy ez az egész nem csak veled történik meg. Rajtad kívül nők milliói küzdenek ugyanezzel az útkereséssel. És megnyugszol. Felismered, hogy ez az élet természetes velejárója. Csak meg kell tanulnod a helyén kezelni a dolgokat. Ha szerencséd van, nem hagysz romokat magad után. Ha szerencséd van, visszatalálsz a saját életedbe, és eléred azt, hogy ötven éves korodra már elmondhatod magadról: jobban ismerem önmagamat, a vágyaimat, a szükségleteimet, mint valaha.

Természetesen mindezt nem igazán lehet elkerülni. Hiába küzdesz ellene. Még ha tied a világ legtökéletesebb férje, pasija, gyereke, a világ legideálisabb állása, legboldogabb élete, akkor is elérkezel arra a pontra, hogy minden borul benned.

De ne ijedj meg tőle! Nézz szembe önmagaddal!

Legyél magadhoz türelmes, és kérj időt azoktól, akik közel állnak hozzád, és fontosak neked. És ha nekik is ennyire fontos vagy, akkor kivárják, hogy visszatalálj. Önmagadhoz és hozzájuk.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

100 napig viselte ugyanazt a ruhát, arra jutott, hogy idén egyáltalán nem vásárol

Az amerikai papnő dokumentálta is a kihívást közösségi oldalán. Meglepő hányféleképpen lehet hordani egy egyszerű fekete kisruhát.
címkép:Instagram/thisdressagain - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Sarah Robbins-Cole kényelmes, fekete pamutruhája minden bizonnyal megszolgáta az árát. A nő ugyanis 100 napig viselte egyhuzamban. Beleértve a Haloweent, a karácsonyt és az újévet is.

Ez volt rajta amikor dolgozott, amikor sétált, amikor otthon ült, vagy amikor valamilyen ünnep volt. A ruhát csak éjszakára vette le, amikor kimosta.

Sarah Robbins-Cole, aki egyébként egyházi vezető és főiskolai káplán még viccelődött is, hogy olyan mint egy apáca.

Sarah, Bostonban (Egyesült Államok) él, és 2020. szeptember 16-án csatlakozott a 100 napos ruha kihíváshoz: a kihívók azzal segítik megmenteni a bolygót, hogy egy ruhadarabot hordanak.

A lelkipásztor annyira élvezte a kihívást, hogy 2021-ben új fogadalmat tett.

„Meglepetésemre az, hogy ugyanazt a ruhát viselem egymás után 100 napig, nem vett el semmit az életemből. Ehelyett arra ösztönzött, hogy egy lépéssel tovább menjek, és ne vásároljak új ruhákat vagy kiegészítőket 2021. január 1. és 2022. január 1. között"
- fejtette ki az asszony a Mirrornak.

"Rájöttem, hogy az én koromban minden alkalomra van ruhám, és ha szükségem van egy csinos darabra, akkor leporolok egyet, ami 1992 óta ott áll a szekrényemben" - tette hozzá a papnő.

hirdetés

Sarah körülbelül 250 másik nővel együtt vállalta a 100 napos kihívást, amit a Wool and Dress cég hirdetett meg.

A vállalat célja, hogy megmutassák hogyan változtatja meg a mindennapi vásárlási szokásokat, ha valaki egy ruhában jár 100 napig.

A kihívás azonban nem csak a vízszámlán és a mosószer vásárláson látszódott meg, hanem megváltoztatta Sarah hozzáállását a kinézetéhez és az öltözködéshez is.

"A dolgok egyszerűségének megőrzése az, amiben nekem ez a kihívás segített. Hogy valóban azzal foglalkozzam ami az életben igazán fontos"
- mondta az asszony.

Aki teljesítette a kihívást, 100 dolláros, vagyis körülbelül 30 ezer forintos vásárlási utalványt nyerhetett, amelyből beruházhatott egy új darabra, amit akár a következő 100 napban viselhet. Sarah dokumentálta is a kihívást és 100 különböző megjelenését ugyanabban a ruhában, az Instagram oldalán.

A nő egyébként éppen vallásfilozófiából doktorál, és azt mondta nagyon jó érzés, hogy a mindennap ismétlődő viselettel rengeteg plusz ideje lett, amit tanulásra fordíthatott.

"Olyan könnyű volt felkelni és ugyanabba a ruhába öltözni. Rengeteg időt spóroltam meg, és egyszerű volt a kiegészítők segítségével feldobni."

Sarah szerint az egész kihívás egyetlen igazán nehéz része az volt, hogy minden nap más módon próbálja meg viselni ugyanazt a ruhát.

"Szóltam az óráimon a hallgatóknak a kihívásról, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy mindennap ugyanabban a ruhában látnak"
- magyarázta az asszony.

A papnőnek azonban nagyon nem tetszett a közösségi média nyomása és meglepte a rengeteg követő is, akiktől kapott hideget-meleget is.

"A kihívás elgondolkodtatott azon, hány ruha kerül a hulladéklerakóba, mennyi vizet használnak a pamut előállításához, és nem igazán tudjuk, hogy a megvásárolt ruháink etikusan készülnek-e, mégis mindenki belehajszolja magát a fogyasztásba egy hamis elvárás alapján"
- magyarázta az amerikai lelkipásztor a lapnak.
hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Ezek a legnépszerűbb babanevek a világon, amelyek európai eredetűek

A 10 leggyakoribb név között akadnak olyanok is, amelyek Magyarországon is kedveltek.
Illusztráció: satyatiwari/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Az OnBuy.com 4978 szülő és hamarosan szülővé váló felnőtt részvételével készített egy felmérést, amelyből kiderül, melyek a legnépszerűbb európai eredetű babanevek a világon - számolt be róla a Sun.

Kiderült, hogy a legkedveltebb európai lánynév az olasz eredetű Maria - összesen 61 147 219 lányt hívnak így, a legtöbb ilyen nevű pedig Brazíliában él.

A második helyen a spanyol eredetű Ana áll, ami mégis Portugáliában a legnépszerűbb, a harmadik pedig a francia eredetű Rosa, ami Mexikóban a legkedveltebb a világon.

Az európai fiúnevek közül a legnépszerűbb a spanyol eredetű José, amit 29 940 365 fiú visel a világon, és Brazíliában a leggyakoribb.

Utána következik az angol eredetű John, amely az Egyesült Államokban a legkedveltebb név, a harmadik helyen pedig a spanyol eredetű Juan áll, amit Mexikóban adnak leggyakrabban a fiú babáknak.

A 10 legnépszerűbb európai lánynév a világon:

1. Maria - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. Ana - spanyol eredetű, Portugáliában a leggyakoribb

hirdetés

3. Rosa - francia eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Elizabeth - görög eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

5. Patricia - skót eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Anita - spanyol eredetű, Indiában a leggyakoribb

7. Andrea - görög eredetű, Olaszországban a leggyakoribb

8. Marina - olasz eredetű, Oroszországban a leggyakoribb

9. Carmen - spanyol eredetű, Venezuelában a leggyakoribb

10. Angela - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

A 10 legnépszerűbb európai fiúnév a világon:

1. Jose - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

2. John - angol eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

3. Juan - spanyol eredetű, Mexikóban a leggyakoribb

4. Jean - francia eredetű, a Kongói Köztársaságban a leggyakoribb

5. Robert - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

6. Luis - spanyol eredetű, Kolumbiában a leggyakoribb

7. Carlos - spanyol eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

8. James - francia eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

9. Antonio - olasz eredetű, Brazíliában a leggyakoribb

10. Richard - német eredetű, az Egyesült Államokban a leggyakoribb

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Itt a 2021-es lista a hosszúhétvégékről, iskolai szünetekről, munkaszüneti napokról

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

Meddig kell várnunk egy hosszúhétvégére, mikor lesz munkaszüneti nap, iskolai szünet, vagy éppen mikor kell szombaton is dolgozni? Az Eduline készített gyűjtést arról, mire számíthatunk ezen a téren 2021-ben.

Hosszúhétvégék

Az első hosszúhétvégéig például nem is kell olyan sokat várni: március 15-e ugyanis hétfőre esik, így a nemzeti ünnep miatt egy nappal hosszabb lesz a hétvége.

De hamarosan egy újabb követi. 2021-ben ugyanis nagypéntek április 2-án, húsvét hétfő április 5-én lesz, így ez a két nap is iskolai szünet és munkaszüneti nap lesz, egyben négynapos hétvége.

Az év második háromnapos hétvégéje pedig augusztusban lesz, mert augusztus 20-a péntekre esik.

Október 23-a viszont idén szombati napra esik, ezért ezen a napon nem lesz pihenő. November 1. ellenben hétfő, így ekkor ismét háromnaposra nyúlik a hétvége. Sajnos azonban 2021-ben a karácsony és az újév is hétvégére esik majd, így év végén szintén nem lesznek hosszúhétvégék.

hirdetés
Iskolai szünetek

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 2021. március 31. (szerda) lesz, a szünet utáni első tanítási nap pedig 2021. április 7. (szerda). A tanév egyébként 2021. június 15-ig tart.

Szombati munkanapok

Szombati munkanap december 11-én lesz, december 24-ért "cserébe" kell dolgozni, illetve iskolába menni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Nem vagyok szuperanyu, és néha felragasztanám a gyereket a falra!” – a Covid miatt nincs óvoda, viszont dolgozni is kéne

A dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik. De ha világjárvány van és home office, az ötéves pár percenként megjelenik, és közöl valamit.
Szajki-Vörös Adél, Fotók: Netflix, Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Figyelem! Az írás ironikus humort tartalmaz.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, milyen színű ragasztószalaggal ragasszam a falra a gyermekemet, gondolkodtam el egyik reggel - mint azon a mémfotón, amin régebben annyit nevettünk. Ismeritek? Van olyan változat is, hogy az apa boldogan sörözget az előtérben. Imádom a fekete humort, annál jobban csak a gyerekemet, de nem szeretem a világjárványt, és még kevésbé az azzal járó embert próbáló helyzeteket, ezért néha ilyenek villannak be.

Szóval miután úgy döntöttem, hogy az átlátszó cellux nem tartaná meg a gyereket a falon, ráadásul nincs is itthon vastag szürke ragasztószalag, meg a vakolatnak sem tenne jót, valami mást kellett kitalálnom. Komolyan mondom, várom a további ötleteket, mert ez így nem lesz jó hosszú távon. Bár valószínűleg közeleg az idő, amikor visszaengedjük az óvodába - ahol tavaly év végén sajnos megjelent a Covid, de már állítólag eltűnt, hát nagyon ajánlom neki, hogy így legyen - , mert egyszerűen muszáj dolgoznunk.

Ja, hogy a probléma lényegéről nem beszéltem: így nem lehet nyugodtan dolgozni. Sőt, dolgozni sem annyira, csak valamennyire, és NAGYON idegesen.

Ezt már lehet, hogy írtam: nem igazán tudok egyszerre két dologra koncentrálni sok szuperképességekkel megáldott anyuci-társamhoz képest, és ha erre van szükség, rögtön ideges leszek. Lehet, hogy ez a képesség fejleszthető, nálam csak a pulzus és a hangerőm növekedéséhez vezet. Így aztán, amikor én veszítek, és a férjemnek muszáj a dolgozószobában lennie egy telefon vagy egyéb, ott végzendő dolgok miatt, akkor a nappaliban szórakoztatom a gyereket, miközben dolgozom. Egyszer már írtam erről, a nyári szünet kapcsán, de olyankor megváltást jelentettek a néha felbukkanó bébiszitterek és a gyermeket szívesen befogadó nagymamák. És olyankor volt egy kis pihi, azaz: lehetett nyugiban dolgozni.

De a gyermekem az idő múlásával egyre több energiával, kérdéssel és mondanivalóval rendelkezik. Akkor hároméves volt és hároméves dolgokat csinált, most meg ötéves, és mittudomén hány éves dolgokat csinál, de ebben a pillanatban például szerencsém van, mert egy sárga Belle-ruhában - fogalmam sincs, hogyan kell ejteni, a gyengébbek kedvéért: egy Disney-hercegnő, aki A szépség és a szörnyetegben főszerepel - , szóval épp egy sárga ruhában és tiarában egyenként sorba öltözteti palástokba csomagolt plüssállatait és tök jól elvan. Mindössze ennyi kell, és máris tudok dolgozni, ha egy adagban húsz percet, akkor az jó.

hirdetés
Decemberben azonban a bújócska volt a sláger, és az év végi hajtásban mondanom sem kell, mennyire kedvünkre volt, amikor – a tök jogosan – az unalomtól hisztiző gyerekkel szünetként bújócskáztunk.

Miközben a szekrény mögött lapultam, a férjem pedig megpróbált kijutni az ágy alól, szerintem ugyanarra a rövidke szóra gondoltunk, amit most inkább nem írok le. És továbbra is tudom, hogy nosztalgiával fogok gondolni pár év múlva azokra az időkre, amikor sokkal több időt töltöttem a gyerekemmel, mint amennyit normális időkben töltöttem volna.

Mert ugye a dolgok rendje az, hogy egy ötéves elmegy az óvodába, a szülő pedig ezalatt dolgozik, aztán vagy még hazaviszi, ami maradt, vagy nem, de utána foglalkozik a gyerekkel. De ha világjárvány van és home office, így az ötéves pár percenként megjelenik és közöl valamit, például hogy beütött valamit - nem látszik, megpuszilom, vagy látszik, leragasztom, lebetadinozom (üvölt), vagy keres valamit, ami a legrosszabb.

Ha még több dolgot keres, és a tízmillió játékán kívül csak az a név nélküli lila meg sárga műanyag basz kell neki, különben leáll a munkanapja, akkor én üvöltök.

Amikor szerencsém van, és én vonulok be a hálószobába dolgozni, amikor kilépek onnan, és a nappaliban ügyelő férjemet találom, érzem, hogy sűrű a levegő a feszültségtől. Ilyenkor is üvöltök, mert átveszem tőle, összességében véve elég sokat üvöltünk. Merjétek azt mondani, ti, akik otthon vagytok így, hogy ti nem!

Amúgy tök jó fej a gyerekem - most épp megkérdezte: "Anyu, leesett a bagoly palástja, visszakötnéd?" -, a legtöbbször megérti, hogy néha kell egyedül játszania, és kreatívan kitalál dolgokat, de hát nem várhatom el tőle nyolc órán át, hogy robot legyen.

Mindenesetre, hogy ne fulladjak öncélú önsajnáltatásba, leírom, mik a saját tapasztalataim, milyen foglalkoztatások működnek viszonylagos ideig, hátha valaki tudja hasznosítani, vagy bővíteni:

- A "játsszál valamit" teljesen kiszámíthatatlan instrukció.

- A "rajzolj valamit nekem" két napig működik, utána átlát a szitán.

- Viszont az "én rajzolok valamit és te kiszínezed" sokszor működik, mellyel egyúttal saját rajztudományomat is fejlesztem (nem).

- Gyurma: a "süss nekem sütit" egy napig működik. Én is unnám.

- Gyermek tusfürdős vízben fürdet állatokat: sokáig működik, minden tiszta dzsuva.

- Origamizás: működik, szülői részvétellel. Ha kishajókat úsztathat egy tál vízben, azalatt meg lehet írni egy cikket.

- A "játszd el nekem ezt és ezt a mesét" csodásan működik fantáziadús gyermekek esetében. Passzívabb gyermek esetében nem.

- És minden elvet elvetve a "Megnézed a Shreket?" (behelyettesíthető: Szörny Rt., Mancs őrjárat-maraton) működik.

Kibírjuk. Nehéz. Tele van szeretettel és szenvedéssel ez az időszak. A legviccesebb, amikor az egyikőnknek előjön a lumbágója, de az már a haladó verzió. Nem tudtuk, hogy egyszer haladók is leszünk, elég kezdőn csináljuk.

Mindenkinek hajrá!

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: