/eletstilus/dr-almasi-kitti-a-jarvanyhelyzetnek-vannak-nagy-nyertesei-es-nagy-vesztesei-is/
hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is

Milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek ennek az időszaknak hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet? Erről beszélgettünk dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2021. február 20.


Link másolása

hirdetés

A koronavírus-járvány az életünk számos területén nagy változást hozott, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A korlátozások miatt rengeteget változott a társadalmi életünk is: kevesebbet járunk társaságba, otthonról dolgozunk és tanulunk. Néhány hete például olyan fiatalokkal beszélgettem, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre. Meséltek arról, hogyan élik meg az online oktatást, illetve azt, hogy életük talán legmeghatározóbb éveiben nem járhatnak közösségbe: nincsenek nagy bulik, összejövetelek, szalagavatók, ballagások és többnyire a barátokkal is csak a közösségi médiában tudják tartani a kapcsolatot.

A téma folytatásaként most dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal beszélgettem arról, hogy milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet.

- Nagyon megoszlanak a vélemények az online oktatás és a home office körül, mert sokan teherként élik meg, viszont valaki sokkal jobban működik így. Neked mik a tapasztalataid, milyen hatással van ez az időszak az emberekre, főként a fiatalokra?

- Ennek az időszaknak vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is.

Általánosságban, ha az otthontanulást vagy az otthoni munkát nézzük, akkor a nagy többségre igaz az, hogy szenved tőle, vagy nehézségeket okoz neki. De ez a fajta életmód nem mindenkinek olyan óriási teher, mint ahogy általánosságban beszélünk róla.

hirdetés
Vannak gyerekek, emberek, akik egyszerűen jobban működnek úgy, hogyha az otthoni környezetben vannak, biztonságban érzik magukat.

Például azokra gondolok, akik nehezebben teremtenek társas kapcsolatokat, esetleg bármilyen kirekesztés, bántalmazás érte őket. Tehát van, aki jobban érzi így magát, sőt attól jobban szorong, hogy mi lesz, ha majd újra vissza kell menni a társasági életbe. Ez már a fiataloknál is megjelent, de még gyakrabban találkozom azzal, hogy a cégeknél, kollégák esetében említik a bezártságnak ezt a hozadékát. Emiatt pedig sok helyen el is gondolkodtak rajta, hogy majd a nagy visszatéréskor valamilyen formában megtartják a home office rendszerét részben vagy egészben azon kollégák esetében, akik otthonról jobban, hatékonyabban tudnak dolgozni.

- Mi a helyzet azokkal, akikre inkább negatív hatással van ez a helyzet? Miért nehezebb az online oktatás számukra?

- Sokan például könnyebben, másképp mernek kérdezni, ha jelen vannak.

A képernyő előtt ülve nem úgy kommunikálnak, mint élőben, és ez nagyon visszafogja a hatékonyságot.

Az online órákon más a szereplésélmény, mint amikor ott ülnek a padban, és mondjuk csak úgy be tudja mondani valaki egy fél szóval, amit gondol. De ez az online térben teljesen más, eleve sokakban az, hogy egy kamera veszi őket, szerepléstudatot kelt, és így nehezebb.

Az viszont, hogy sokkal több az önálló feladat - mert vannak órák, amiket nem mindig tartanak meg, hanem otthoni feladatokra cserélik őket - a nehézségei mellett önállóságra is sarkall, ami aztán később nagyon hasznos lesz.

A gond inkább azzal van, hogy ha a gyerekre még sok más probléma is szakad, például a háztartás, az ebéd elkészítése stb. és ez egyszerre sok.

Ezek is persze olyan szokások, amiket ha most felvesznek, hosszútávon hasznosak, mert később, amikor mondjuk bekerülnek egy kollégiumba vagy albérletbe, tudják kamatoztatni. Csak ez a sok változás most nagyon hirtelen jött, főleg tavasszal. Ezzel a teljes életmódváltással nehezen küzdenek meg, nyilván amellett, hogy nincs meg az a töltekezés sem, hogy mindezt aztán a haverokkal, sztorizgatásokban feloldják.

- Mi a helyzet a társasági élettel? Az szinte tényleg nullára csökkent, a fiatalabb korosztálynak viszont ez egy elég fontos dolog lenne.

- A nagyobb társas összejöveteleket, nyilvános helyeken történő találkozókat hiányolják inkább. A fiatalok többsége egy-két nagyon közeli baráttal megpróbálja most is személyesen tartani a kapcsolatot, de nincsenek baráti társaságok, bulik, spontán találkozások.

Tulajdonképpen abba, amivel a náluk idősebb korosztály már régóta küzd, hogy nem tudnak például szórakozóhelyeken ismerkedni, most belecsöppentek a nagyon fiatalok is. Ők viszont nehezebb helyzetben vannak, mint az idősebbek, mert még kevesebb önismerettel, tapasztalattal rendelkeznek.

Sokan ugyanúgy az online térben alkotott kép alapján próbálnak ismeretségeket kötni, és emiatt az amúgy is nagyon illékony dolgok még inkább előtérbe kerültek. Egyik nap írogatnak egy emberrel, pár nap után meg inkább mással. A másik eset a rákattanás, hogy a távolból nagyon imádják egymást, beleképzelnek valamit a másikba, csak azért, hogy hirtelen tartozhassanak valakihez. Ez pedig nagyon nem kedvez a valódi kapcsolatok kialakításának. Ebben a korosztályban ez azért is nagyon veszélyes, mert ilyenkor érzékenyen formálódik az énkép, hogy én mitől vagyok valamilyen, mitől vagyok értékes, mi szerethető bennem - a visszajelzések alapján. Az online térben viszont egy csomó olyan helyzet nem is tud kialakulni, ami élőben igen. Emiatt pedig nemcsak a valódi értékek nem jönnek felszínre, hanem azok tudnak így tarolni, akiknek eleve jók az ehhez passzoló készségeik és tulajdonságaik, például előnyös külsejűek, vagy jól írnak, fogalmaznak. De azok, akinek olyan szerethető tulajdonságai vannak, amik inkább akkor érvényesülnek, ha személyesen jelen van az illető, most teljesen háttérbe szorulhatnak.

- Az előző cikkemben volt egy fiú, aki például azt mesélte, hogy több osztálytársa is depresszióközeli állapotba került ebben a helyzetben.

- Rengeteg szorongásos zavarral és depresszióval küzdő fiatal van most, akiknek tényleg kicsúszott a talaj a lába alól. Ebben a helyzetben akik támaszt, bázist adhatnak, legfőképp a családtagok, akikkel lehet találkozni. Azoknál a családoknál azonban, ahol eleve társas magányban élnek az emberek, nem szoktak beszélgetni egymással, ott most még nehezebb.

Emellett ne feledkezzünk meg azokról a családokról sem, ahol családon belüli bántalmazás is jelen van, ahol a szülők közötti helyzet most még feszültebb lett, anyagi nehézségekkel, esetleg alkohol problémákkal küzdenek, vagy konkrét fizikai bántalmazás is történik.

Ezek most sokkal nagyobb súllyal nehezednek a fiatalokra, akik eddig napközben nem voltak otthon, esetleg suli után elmentek edzésre, találkoztak a barátokkal.

Számos gyerek ezektől a családi nehézségektől úgy menekült, hogy alig volt otthon. Most pedig ezeknek a nyomasztó körülményeknek a kényszerű elviselése mellett még a tanulásban is önállóságot várnak tőlük.

- Hogyan vehetjük észre, ha tényleg nagy a baj, ha valakit jobban megvisel ez a helyzet? Milyen jelekre érdemes figyelni akár barátként, családtagként?

- Általánosságban arra kell figyelni, hogyha jelentősen megváltozik valakinek a viselkedése. Azért fogalmazok így, hogy általánosságban, mert például, ha valaki eleve csendesebb, mint az átlag, az nem tünetértékű, ha most is kevésbé kommunikatív. Ha azonban nem szokott csendes lenni és most az lett egy ideje, akkor érdemes fokozottan figyelni rá. Mindig önmagához képest kell viszonyítani ezeket a tulajdonságokat, szokásokat. Ha valakitől karakteridegen viselkedést, megjegyzéseket hallunk, fontos a szokásosnál jobban támogatni. A depressziónak számos tünete ismert: kedvetlenség, motiválatlanság, fáradtság, az étkezés és az alvás megváltozása, reményvesztettség. Figyelni lehet a döntéskészségét, azt, hogy örömét leli-e valamiben az a fiatal, illetve jellemzően negatívan látja-e önmagát és a lehetőségeit. Nyilván ezek a tulajdonságok mindannyiunknál előfordulhatnak egy-egy nap erejéig, de ha ez az állapot heteken keresztül fennáll és több jellegzetes tünet is egyszerre, akkor mindenképp gondolnunk kell depresszióra és érdemes szakembertől is segítséget kérni.

- Kívülállóként hogyan tudunk segíteni a jelenlegi helyzetben?

- Ez nagyon függ az egyéni körülményektől is, de a legfontosabb, hogy őt kérdezzük meg, számára mi jelentené a segítséget. Valakinek már az is sokat ad, ha igenis heti egyszer megoldjuk, hogy találkozzunk, sétálunk egyet a az erdőben, valakinek az, hogy csak meghallgatjuk, megint másnak lehet, hogy egy online terapeuta felkutatása lesz a segítség.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk