/eletstilus/anya-mar-megint-oklendeztem-es-faj-a-fejem-valoban-eletre-szolo-kaland-szulonek-lenni/
hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

„Anya, már megint öklendeztem. És fáj a fejem.” – valóban életre szóló kaland szülőnek lenni?

Vagy valami egészen más? Szerzőnk szerint árnyaltabb a kép.
hirdetés

Már jó ideje nagyokat nyelek, amikor munkába menet meglátom kedvenc plakátomat:

„Szülőnek lenni életre szóló kaland. Ne hagyd ki!”

Ugyanazzal a lendülettel, a nyelés mellett, próbálom visszafojtani magamban az egyre fokozódó hányingerszerű indulatot, ami nemhogy csillapodna bennem a plakát immár rutinná vált olvasása során, hanem ellenkezőleg: már nem vagyok messze a vulkánkitöréstől. Na, ezért inkább kiírom magamból.

Szerintem tízből tíz.

Mármint az öklendezési faktor. És még mielőtt megköveznének a leendő gyermekvállalók vagy a felső középosztály boldog, elégedett szülőpárjai, nagycsaládos lévén igencsak autentikus forrásnak tekintem önmagamat. Legalábbis ennek a mély értelmű, erősre sikeredett, családalapításra buzdító kampánynak a megítélésében.

hirdetés

Na, de hogy jön ide a hányás? Hiszen a búzamezőben szökellő, repkedő hajú harmincas szuperanyuka és sármos, erőtől duzzadó élete párja, valamint mosolygó, életörömtől kicsattanó szöszi tündérlánya, továbbá foghíjas, ennivaló fiacskája minden, csak nem hányingerkeltő.

Mármint ha ilyen etaloncsaládot látunk egy joghurtreklámban, nyilván nem szaladunk el a vécébe zöld fejjel. Ilyen famíliában valóban kaland (lehet) a gyermekvállalás is.

Apropó, hányás. A kisebbik lányom hetedik osztályos. Szeret(ne) olvasni, szeret(ne) többet sportolni, szeret(ne) zenét hallgatni. Ja, és bármilyen meglepő: kedvenc időtöltése a játék (lenne). Mint ahogy afféle gyereknek. Reggelente gyakran hív fel telefonon - mivel lelkes ingázóként én már rég a vonaton ülök, amikor ő 6 óra 50 perckor indul a suliba -, hogy

„Anya, már megint öklendeztem. És fáj a fejem.”

Nem, nem allergiás, nincs állandó vírusfertőzése, és nem hajtjuk agyon különórákkal.

Mindössze folyamatosan ki van merülve.

Amin annyira nem is csodálkozom. Hiszen ha hazaér a hetedik óra után a suliból, ahelyett, hogy kicsit pihenhetne, nekiáll a házi feladatoknak. Mire végez a zongorázással is – amit legalább önként választott, nem mi erőltettük rá – többnyire már nincs kedve kimenni a kutyákkal futkározni. Ehelyett zombiként néz ki a fejéből, üveges szemekkel. Valahol persze ez is kaland. Hiszen így forgathatunk házilag horrorfilmet…

Itt jegyzem meg, hogy a gyerekek késői fennmaradását e ponton a nagyfokú fáradtság okaként felrovó polgártársak vegyenek most egy nagy levegőt: aki kicsit is foglalkozik a kamaszok biológiai sajátosságaival, tudja, hogy esténként nem azért maradnak fent későig, mert passzióból nem akarnak aludni. Átmenetileg kicsit felborul a biológiai órájuk, ami azt eredményezi, hogy éjjeli bagolyként funkcionálnak, ellenben kora reggel képtelenek úgy felkelni, hogy onnantól fogva ne aludnák végig az órák háromnegyedét.

Ezt fűszerezzük meg némi nehezített, életszerűtlen tananyaggal és még erőteljesebben nehezített iskolatáskával.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk