A magyar csodabugyi, amely évi több kilónyi szeméttől szabadít meg
Egy ideje a Redy-bugyiktól hangosak a közösségi platformok. Néhányan viszolygással, sokkal többen viszont őszinte érdeklődéssel fordultak a menstruációs bugyik felé. Működésük egyszerű: csak belebújunk, viselés után kimossuk, ezzel redukálni, sőt, akár teljesen mellőzni lehet az eldobható betéteket és tamponokat. Bár külföldön már akad néhány hasonló márka, a hazai piacon mindez egy magyar lány fejéből pattant ki pont bugyimosás közben.
A menstruációs bugyikkal kapcsolatban mindenkinek van véleménye, az adatgyűjtés során a legszélsőségesebb vélekedések jöttek szembe, amelyek valószínűleg minden nő fejében megfordultak, ráadásul az új találmányokat körbelengő szkepticizmussal is meg kell küzdenie a Redy-nek.
De gondoljunk csak arra, hogy voltak idők, amikor a betét és a tampon is hihetetlenül furcsa újdonságnak számított,
így könnyen lehet, hogy néhány évtizeden belül már ciki lesz eldobható eszközöket használni a menstruáció alatt. Most még bőven ott motoszkál sok nőben a kérdés, hogy mégis milyen őrült ötlet csak egy szál bugyiban menstruálni, így a legszkeptikusabb kérdésekre kerestük a választ, amellett, hogy megismertük a csodabugyi működését és a menstruáció kérdésén túlmutató küldetéseit a környezettudatosságtól kezdve a testpozitív szemléleten át a témával kapcsolatos diskurzusok elindításáig. És ki is segíthetett volna jobban az égető kérdéseknek a megválaszolásában, ha nem a This is Redy megálmodója, Molnár Dóra?
- Sem ruhatervezői, sem egyéb textiles szakmai háttered nincs, mégis hogyan jutottál el addig, hogy teljesen újfajta fehérneműt tervezz?
- A józan paraszti ész segített hozzá. Megjött, próbáltam kimosni a fehérneműt, amikor bevillant, hogy miért nincs olyan bugyi, ami megtartja a vért és nem ázik át? Miért nincs menstruációs bugyi?
A nagy tanulság számomra az, hogy nem kell mindig túlbonyolítani a dolgokat: a megoldás vagy egy jó ötlet néha nagyon közel van.
Ha pedig emellé egy kis kitartás is társul, akkor meg lehet valósítani anélkül is, hogy az ember textiles, tervező vagy varrónő lenne, ráadásul mások is szívesen csatlakoznak egy szép küldetéshez, így a megvalósítás technikai oldalát is könnyen meg lehet oldani.
- Hogyan álltál neki szakmai háttér nélkül? Milyen volt a tesztelés folyamata?
- Természetesen magam is teszteltem, de az ismerőseimet, barátaimat is bevontam, hiszen ahány nő, annyi vérzés. A tesztelés folyamata emiatt lassú volt, hiszen meg kellett várni, hogy megjöjjön. Szakmai háttér nélkül biztos, hogy lassabb volt a folyamat, de nagyon hittem ebben, szóval nem volt számomra kérdés, hogy meg fogom-e csinálni. Ha támad egy jó ötleted, két lehetőséged van: vagy évek múltán megbánod, hogy hiába hittél benne, nem csináltad meg, vagy megcsinálod, legfeljebb nem sikerül jól, viszont nyugtázhatod, hogy megpróbáltad – én így álltam hozzá.
A levelekből, amiket kapok az derül ki, hogy jól tettem, és ez végtelen erővel tölt fel. Ez megerősített abban, hogy menjünk tovább és csináljuk, új fazonok, típusok, még erősebb bugyik, színek - nagyon sok a terv, és már folyamatban is van a megvalósításuk.
- Külföldön már évek óta árulnak ilyen jellegű bugyikat, ez mennyiben segített a termék megtervezésében?
- Amikor kitaláltam a Redy-t a kontinensünkön még nem volt ilyen bugyi. Sőt, még Kínában sem, pedig azt mondják, ott aztán minden van. Ahogy telt az idő, egyre mélyebbre ástam a textilek világában, akkor derült ki, hogy létezik már egy-két olyan cég, akik menstruációs bugyikat gyártanak. Számomra ebben az információban az volt a legfontosabb, hogy megerősített és támaszt nyújtott: igen, meg lehet csinálni, nem lehetetlen!
Nem lemásolni akartam valaki más szellemi majd fizikai termékét, meg akartam csinálni a sajátomat. Azt akartam, hogy a magyar nőknek is legyen menstruációs bugyijuk.