Kemoterápiás beteg újíttatta fel az onkológia szakadt foteljeit
2017 szeptembere óta fut a Naptárlányok című előadás a Pesti Magyar Színházban, ami egy angliai kisvárosban játszódó történetet rajzol elénk, valós események alapján. A cselekmény szerint néhány nő összefog, hogy özvegyen maradt barátnőjük ötletét megvalósítsák: egy megfelelő kanapét akarnak vásárolni a helyi kórháznak, amelyben elüldögélhetnek azok a családtagok, akik kemoterápiás kezelésre kísérik a rokonukat. Azonban sokszor nemcsak a művészi eszközökkel megjelenített darabokat nézve döbbenünk rá, mennyire kísérteties párhuzamok létezhetnek a színház és a valóság között, de van, hogy az előadások utóélete is ezt mutatja.
A Pesti Magyar Színház oldalán közzétett egy bejegyzést, ami éppen egy ilyen történetről számol be. Ebből kiderül, hogy a Naptárlányok társulata sokszor kap üzenetet a Facebookon, sokan megköszönik az élményt és hálásak azért, hogy "lehetett nevetniük valami olyanon, amin egyébként sírni szoktak." Nemrég azonban egy olyan e-mail érkezett egyik nézőjüktől, Pelényi Mártától, ami arra világít rá, hogy nem csak a betegség, a gyógyulás, az ahhoz vezető út hasonlít Angliában és Budapesten, hanem a kórházi helyzetek is, amelyek nincsenek tekintettel arra, hogy forintban vagy fontban kellene biztosítani az emberi körülményeket.
"Miközben dr. Boér Katalin osztályán várta hetente a betevő kemoterápiáját, addig üldögélt a Szent Margit Kórház Onkológiai Osztályán, míg arra nem jutott, hogy
nem várja meg az egészségügyi kormányzat célirányos lépéseit, hanem felújíttatja az onkológiai váró szakadt és kiült foteljeit. Bízik abban, hogy meggyógyul, és nem fogja koptatni őket, de akiknek muszáj lesz, azok legalább kényelmesen használhassák.
A felújítás ötletét tett követte, fellármázta a barátnőit, a lánya az ismerős orvosokat, mindenki adakozott valamennyit és a fotelok új életet kezdhettek az új huzattal. A barátnők nem nagyon csodálkoztak azon, hogy a kemoterápiás barátnőjüknek kárpitos ötletei vannak. Megértették, hogy vannak helyzetek, amikor érdemesebb egy megoldható problémára koncentrálni, mint egy olyanra, aminek a megoldása a szerencsétől és a sötét erőktől is függ. Értékelhető természet az, amelyik abban a pillanatban, amikor a legjobban önmagára kéne gondolnia, inkább másokkal foglalkozik. Igaz, azt is nevezhetjük önzésnek, hogy ha már a rohadt kemora kell várnia az embernek, akkor legalább várjon kényelmesen."
A fotelek immár készen állnak a Margit Kórház Onkológiai Osztályán, Márta pedig megnézte a Naptárlányokat, ami nagyon tetszett neki is.
