EGÉSZSÉG

„Az látszik, hogy akinek napirendje van, valamilyen ritmus szerint él, az jobban bírja” – szakértők a járvány mentális oldaláról

Egy háziorvossal és egy pszichológus szakértővel beszélgettünk arról, kikre kell odafigyelni és milyen technikákkal vészelhetjük át a járványidőszakot.

Link másolása

Vajon hosszú távon milyen lenyomatot hagy a lelkünkön a járvány? Milyen mentális kihívásokkal küzdünk most a bezártság és a szorongás mellett? Harkai Viktória pszichológussal beszélgettünk minderről és még sok másról.

- Jelenleg is praktizálsz?

- Igen, magánpraxisban dolgozom.

- A tavalyi vírusrobbanás óta érzékelsz-e változást a hozzád fordulók mentális állapotában, ami esetleg a koronavírushoz kapcsolódhat?

- Határozottan igen. Leginkább a szorongásos és hangulati problémák szaporodtak meg a régi és új pácienseim között. Ez a két nagy tünetcsoport, melynek a megerősödését én és a kollégáim is érezzük. Az addiktológiai problémák is gyakoribbak lettek (alkohol, dohányzás).

- Magam is azt tapasztalom, hogy még a nem szorongókban is megnőtt a feszültség. Van egy-két ötleted, hogyan éljük túl ezt az időszakot?

- Amit mindenkinek tudok javasolni, függetlenül a probléma intenzitásától: a napi rutin. Most különösen fontos. Mind a fizikai állapotunknak, mind a lelki egészségünknek jót tesz, ha van egy jól felépített napirendünk, gondolok itt a lefekvés-kelés időpontjára, az étkezésekre, a munka, a tanulás, illetve a kikapcsolódás időpontjai legyenek nagyjából lefixálva. A másik, ami segíteni tud: az alapvető fizikai szükségleteink megfigyelése és tiszteletben tartása: minőségi ételek fogyasztása, megfelelő folyadékbevitel és a sport - utóbbit nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mekkora gyógyító ereje tud lenni fizikai és lelki értelemben is.

- A mentális problémákkal küzdők most nehezebb helyzetben vannak. Akik pánikosak vagy generalizált szorongásban küzdenek, nekik mit javasolsz?

- Tény, hogy akik mentális betegséggel vagy pszichés problémákkal küzdenek, most fokozott veszélynek vannak kitéve. Ezt érdemes tudatosítani, amikor még jobban oda kell figyelni a mentálhigiénére. Aki kezelésben részesül, ezeket nem szabad abbahagyni, legyen az gyógyszeres vagy pszichoterápiás.

- Én tudatosan limitáltam a vírussal kapcsolatos hírfogyasztásomat a szükséges minimálisra. Erről mi a véleményed?

- Fontos kérdés. Nyilván ne az legyen, hogy teljesen homokba dugjuk a fejünket, de az sem jó, ha elárasztanak a rengeteg forrásból érkező információk. Az is jó, ha ennek is van kerete: akár a napunkban egy kitűzött időpont, amit tudatosan le kell zárni - és hiteles hírforrásokból tájékozódjunk. Ebben van egy önismereti munka is: megtapasztalni, hogy mi a jó mennyiség nekem?

- Bocs a fekete humorért, de az agorafóbiások - azok a pánikbetegek, akik zárt terekben vagy nagy nyílt terekben nem érzik magukat biztonságban, ahonnan úgy érzik, nem tudnának szabadulni - most örülnek?

- Van ráció a kérdésedben. Sok olyan páciensem van, akik jól meg tudják élni ennek az időszaknak a pozitív hozadékait is. Ennek én örülök, mert igenis vannak ennek a krízishelyzetnek olyan oldalai, aminek lehet örülni, amikből tudunk töltekezni.

- Lelassult az életünk, nem kell ötfelé rohanni egy napon belül.

- Ezt sokan mondják, hogy a rengeteg utazás elmaradása pozitív élmény tud lenni.

- Milyen általános mentális problémák erősödhetnek most fel? Nyugtassuk meg az olvasókat, hogy amit átélnek, normális.

- Fontos, hogy elkülönítsük, hogy akár a szorongás, akár a kedvtelenség, a reménytelenség, a magasabb feszültségszint, ingerültség mind-mind teljesen normális érzelmi reakciók erre az időszakra. A probléma az, ha ezek intenzívvé, tartóssá válnak és akár a napi életvitelt is gátolják.

- Meddig bírja az ember? Igazából bármeddig, nem?

- Én is optimista vagyok. Az ember iszonyúan rugalmas. Rengeteg krízishelyzetet és traumatikus időszakot képesek vagyunk jól kezelni. Nyilván vannak egyéni különbségek, de a rugalmasságot is lehet fejleszteni.

- Hogyan fejleszthetjük a lelki rugalmasságunkat?

- Van egy csomó olyan pszichológiai technika, ami kifejezetten az alkalmazkodóképességünket edzi.

- Ha beírom a Google-be, találok ilyet?

- Ha beírod, a reziliencia fejlesztésnél találsz ilyen technikákat. De ott vannak a relaxációs technikák, a mindfulness meditáció, a gondolkodásunk átstrukturálása, a kognitív viselkedésterápiás technikák - ezek könnyen elsajátíthatók és bárki személyiségéhez illeszthetők.

- Kik azok, akiknek a mentális egészségére kell különösen odafigyelni?

- Nekem egyből a frontvonalban dolgozók jutottak eszembe: az egészségügyi, szociális szférában dolgozók, akik fizikailag is ki vannak téve jobban a vírusfertőzésnek.

- Ők gondolom számíthatnak is rá, hogy PTSD-t (poszttraumás stressz szindrómát) élnek majd át utólag.

- Előző pandémiás helyzetek kapcsán születtek is kutatások: valóban, náluk a PTSD előfordulása valószínűbb lehet. Nekik nagyon oda kell figyelni arra, hogy minél kevésbé terhelje meg őket a helyzet, már amennyire megtehetik. A lelki-fizikai egészségüket óvni kell. A mentális betegek is több figyelmet érdemelnek mind maguk, mind az intézmények részéről.

- Mit tudnak magukért tenni az egészségügyi dolgozók? Kibeszéljék, leírják? Mi tudja őket segíteni, hogy megtartsák a lelki stabilitásukat?

- Fontos, hogy ne egyedül küzdjenek meg a mindennapi traumákkal. Legyenek olyan kapcsolataik, akikkel tudnak beszélni az élményekről. Az is látom, hogy sok munkahelyen, mondjuk kórházakban az ottani pszichológusokhoz lehet fordulni, vannak team-megbeszélések, elsősegély-vonalak. Hál' Istennek sok a kapaszkodó a számukra.

- Mire tippelsz, amikorra védetté válunk az oltások után, milyen viselkedéssémák általánosodhatnak vagy tűnhetnek el? Eltűnik a puszi és ölelés lesz? Vagy nem megyünk annyira közel egymáshoz?

- Az első időszakban ilyesmi lehet. Ahogy hozzászoktunk, hogy ezeket a gesztusokat elkerüljük, egy időszak kell rá, hogy visszaálljuk a régi, vagy akár egy új rendhez. Bár azt is el tudom képzelni, amitől tartok is egy kicsit, hogy ennek az ellenkezője lesz: durr bele, és átesünk a ló túloldalára. A léleknek kell idő, hogy elengedjen egy időszakot és elkezdjen egy újabbhoz alkalmazkodni.

- A szorongásaink el fognak tűnni szerinted?

- Én optimista vagyok ebben a tekintetben is. A kutatások többféle eredményt hoztak: akár négy-hat hónapig is fellelhető a fokozott szorongás vagy harag, de bízom benne, hogy ezek ki fognak kopni.

- Sajnos sokan érintettek a betegségben, családok köszöntek el tagjaiktól a járvány miatt. A praxisodban ezt mennyire látod?

- Abszolút. Sok példa van rá. Mindenkit egyéni módon visel meg az adott helyzet, de ha valakit ért ilyen veszteség, hogy elveszíti a Covid következtében, vagy nem amiatt, de ebben az időszakban egy szerettét, az nagyon meg tudja nehezíteni ezt az időszakot. Alapból ez egy katasztrófa időszak, ha ehhez még jön egy ilyen trauma, az nagyon nehéz helyzeteket tud okozni. De a családon belüli konfliktusok is megszaporodhatnak.

- Az emberek, azt tapasztalom, nagyon félnek attól, nehogy kórházba kerüljenek.

- Ez eddig is jellemző volt, hogy mindent megteszünk annak érdekében, nehogy kórházba kerüljünk. Sok esetben tévhitekből és ijesztő, egymásnak mesélt történetekből táplálkozik ez, amiről azt gondolom, nem ez a realitás. Ez a fokozott félelem is le fog csengeni. Vannak olyan kórházak már Magyarországon is, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a betegek lelki egészségére, gyógyulására is (a fizikai mellett), és ez így van a Covid-járvány idején is.

Dr. Ágó Katalint a mindennapi háziorvosi szakterületen a járványidőszak óta felmerülő kihívásokról kérdeztük, és az általa megfigyelt páciensi attitűdökről és megoldásokról beszélgettünk.

- Milyen állapotban vannak az emberek mentálisan, lelkileg?

- Ez egy soha nem látott kihívás a számunkra, sem nekünk, sem a betegeknek nem volt eddig ilyen tapasztalata. Van ugyanakkor pozitív oldala is: olyan megküzdési stratégiák jönnek elő, melyek nagyon hasznosak. Orvosi oldalról azt a felismerést látom, hogy nem minden betegségre van azonnali megoldás, hanem a türelemre is szükség van, magunktól is meggyógyulunk, és ezt el is tudjuk hinni. Az, hogy saját magunkat is meg tudjuk gyógyítani, hogy tehetünk érte - ez a gyermekellátásban erősen megnyilvánul. A szülők kompetensebbek lettek a gyermekeik átmeneti betegségeivel kapcsolatban. A Covid ezeknél sokkal súlyosabb betegség.

- És a felnőttek, a saját betegségeikkel kapcsolatban?

- Ők is. Egy megfázás vagy egy egyszerű hasmenés már világos, hogy otthoni kezelést igényel, konzultálunk róla, és tényleg megtapasztalják azt, hogy ezek elmúlnak maguktól.

- Vagyis elkezdtek hinni a szervezet öngyógyító folyamataiban?

- Így van. Hiszen az ember nem egy gép, amit meg kell szerelni, hanem igenis működnek gyógyító mechanizmusok, energiák. Eddig türelmetlenek voltunk magunkkal, három nap alatt meg akartunk gyógyulni, most lassabb tempóra kellett kapcsolnunk. Maga a koronavírus is így működik: alig van kezelési mód és tulajdonképpen csak várunk és reménykedünk, hogy nem lesz rosszabb és elmúlik magától. Persze az esetek egy részében sajnos kórházi, intenzív kezelés szükséges. Ehhez képest egy egyszerű megfázás, aminek a gyógyulási ideje 5-7 nap - teljesen más, és tudunk neki örülni.

- Amikor a praxisában koronavírusos lesz valaki, mennyire látszik annak a mentális lenyomata (előtte, közben, utána)? Hozzáad a betegséghez, hogy megijednek tőle?

- Nem feltétlenül és nem mindenki esetében. Most már régebb óta élünk ezzel a betegséggel, eleinte volt a rettegés, most pedig azt látom, hogy beletörődés van, ha kiderül, hogy az illető elkapta. Nem történt nagyobb dolog, hogy a teszttel bebizonyosodott, hogy az illető pozitív, hanem ez egy képlet, és a teendőket is ismerik jól már: türelmes várakozás, illetve annak felismerése, ha netalántán kórházba kell menni. Gyorsan és kreatívan megszervezik a mindennapi feladatokat (bevásárlás, gyógyszerek beszerzése) is. Amúgy az esetek nagy részében nem szükséges kórházi kezelés. A türelem sokat jelent: tudjuk, hogy hosszadalmas, sok nyűggel jár, és azt látom, a pozitív teszt is a türelmet erősíti meg az emberekben.

- Nem szoronganak már annyira?

- A betegforgalom nagy része most a valódi pozitívakból áll, a szorongásra kevesebb figyelmet tudunk fordítani. Az oltások kapcsán minden 60 év felettit - aki nem volt rajta az oltási listán - megkerestem, hogy miért nem regisztrált és azt látom, a rettegés már elmúlt. Voltak, akik rettegtek, és már beoltottuk őket, és

vannak, akik annyira nem félnek, hanem inkább távol tartják magukat és azt mondják, hogy megtesznek mindent és ezzel a fenyegetettséggel együtt tudnak élni. Elvannak a kiskertjükben és távolságot tartanak.

A középkorosztályban tapasztalom most a legnagyobb félelmet: nekik még életkor szerint messzebb van az oltás, és a gyermekik és munkájuk miatt nem tudnak teljesen "bezárkózni".

A harmadik hullámban egyre többen élik át, hogy egy hozzátartozójuk kórházba kerül és napokig, hetekig a bizonytalanság, a kétségbeesés, a tehetetlenség, az elvesztéstől való félelem határozza meg az egész család életét.

- Akkor az oltásig ezt is javasolja, a távolságtartást?

- Igen, és mindenképpen javaslom az oltást.

- Mit tanácsol háziorvosként az otthon maradóknak a "szakszóval" "befordulás" ellen?

- Az ingerek hiánya vagy átalakuló volta nagyon megviseli az embereket. Az látszik, hogy akinek napirendje van, tehát valamilyen ritmus szerint él, illetve jó ingereket talál - pl. sakkozik vagy nyelvet tanul -, az jól bírja. Illetve azok is, akik valamiképp hasznossá váltak: például egy nagymama, aki főz a családnak. Több nagymama szinte étteremszerűen készíti a gyerekeknek az ételt és bedobozolja, hiszen sok család home office-ban otthon dolgozik, plusz a gyerek is otthon van. Remek rajz, technika, fizika házikat készítenek egyes nagyszülők.

Rendszeresen kapunk mi is csomagokat a nagyszülőktől: sütemény (akár félkész állapotban), megjavított ruhák, kézműves alapanyagok, apróbb ajándékok... ezekre egy dolgozó szülőnek alig van ideje. A nagyszülőkkel való személyes találkozás nem javasolt. Az oltás nem 100%, és a második oltás után 1 hét, amikorra kialakul a gyártó által beígért védettség. Inkább használjuk kreatívan az online felületeket a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Mi az az afázia, ami miatt Bruce Willis felhagy a színészettel?
Sokakat sokkolt a hír, hogy Bruce Willisnél afáziát állapítottak meg. Kulka János szintén ezzel a betegséggel küzd. Mit lehet tudni a kialakulásáról és a kezeléséről?

Link másolása

Sokakat sokkolt a hír, hogy Bruce Willisnél afáziát állapítottak meg. A betegség miatt a színész úgy döntött, hogy abbahagyja a művészi pályáját.

A szomorú hírt a korábbi és mostani felesége írta meg a közösségi oldalon.

Kulka Jánosnál, a sztrókja után szintén hasonló betegséget diagnosztizáltak.

Az afázia egy összefoglaló elnevezése azoknak a nyelvi zavaroknak, amelyek organikus agyi sérülés (agyi érkatasztrófa, tumor, traumatikus agysérülés, degeneratív betegségek) következtében jönnek létre és a már kialakult nyelvi képességet érintik. A szó görög eredetű, jelentése „beszédtelenség” - írja a betegségről a Wikipédia.

Az afáziával küzdők számos tünetet tapasztalhatnak, de ezek egy része kapcsolódó problémaként vagy kísérő jelenségként is megjelenhet.

Az afáziai tünetei a sérülés helyétől függően változóak lehetnek. Erősségük és jellegük is eltérő lehet. Sok beteg gyakran úgy próbálja leplezni a bajt, hogy a szavak megnevezése helyett körülírja a fogalmat.

A tünetek lehetnek például:

• A nyelv megértésének képtelensége

• A kiejtés képtelenség

• A szavak formálásának képtelensége

• A tárgyak megnevezésének képtelensége

• Gyenge kiejtési képesség

• A mondatok megismétlésének képtelensége

• Parafrázisok (betűk, szótagok vagy szavak behelyettesítése)

• Agrammatizmus (nyelvtanilag helyes beszéd képtelensége)

• Befejezetlen mondatok

• Olvasás képtelensége

• Írás képtelensége

• Megnevezési nehézségek

• Beszéd rendellenesség

• Egyszerű utasítások megértésének, követésének képtelensége

Az afázia kialakulásának leggyakoribb oka a sztrók, vagy az agy egyes részeinek egyéb betegségei, sérülései, melyek a nyelvi kontroll funkciókkal állnak kapcsolatban. Ritkán előfordul, hogy herpeszes agyhártyagyulladás következménye az afázia. Az afázia oka ezen felül lehet a bal féltekében észlelhető mélyszöveti sérülés. Az epilepszia szintén időszakos afáziával járhat együtt.

Az afáziából való felépülés gyakori. Sok afáziás beteg felépülésében a megmaradt agyterületek átveszik a károsodott agyterületek funkciójának egy részét. A felépülésnek azonban vannak korlátjai. A felépülést továbbá befolyásolják az olyan tényezők, mint a nem, a kor, a nyelvi lateralitás, a kezesség és nem utolsósorban a sérülés kiterjedtsége és elhelyezkedése.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
Háború dúl a szomszédban, teljesen természetes, hogy félünk – pszichológus mondja el, mit tehetünk
Knapek Éva szerint érdemes nyíltan beszélni a szorongásainkról, figyelni kell rá, hogy tartsuk a napi ritmusunkat, és a testmozgás sem árthat. Lelkileg sokat segíthet az is, ha bekapcsolódunk valamelyik adománygyűjtő akcióba.
Címkép: pixabay.com - szmo.hu
2022. február 27.


Link másolása

Napok óta tart az orosz-ukrán háború a határianktól pár száz kilométerre, katonák vonultak a magyar határra, menekültek tízezrei szorulnak segítségre, folynak a gyűjtések, mindenki a weboldalakat böngészi, mik az új információk... Ennek a másfél sornak az elolvasása is elég arra, hogy szorongani kezdjünk, ezért Knapek Éva pszichológust kértük meg arra, segítsen eligazodni az érzelmi kavalkádban, amit most valamennyien megélünk.

- A földrajzi közelség és az érintettség okán minden magyarban ott a félelem, mindenki tudni szeretné, mi történik Ukrajnában. Mit tudunk tenni?

- Természetes igény és törekvés bennünk, hogy megpróbálunk megfelelő kontrollérzetet kialakítani saját magunkban, aminek az egyik legkönnyebb módja, hogy minél több információt gyűjtünk. Egy másik természetes törekvés pedig az, hogy szeretnénk elterelni figyelmünket ezekről a nehézségekről. Sokan azért kezdenek el sorozatokat nézni, vagy online játszani, hogy ne kelljen a háborún gondolkodni. Mindkét esetben azt javaslom, hogy legyünk mértéktartóak. Ezek jó eszközök arra, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, de ha túlhasználjuk őket, akkor saját magunknak is árthatunk vele.

- Előbb a pandémia, most meg a háború. Mit tehetünk, hogy kevésbé viseljen meg bennünket a stressz?

- Nagyon fontos egy normál ritmust tartani az életünkben. Ha folyton feszültséget élünk meg, kibillenünk.

Ebben nagy segítségünkre lehet a napirend tudatos betartása. Próbáljunk meg magunknak kis feladatokat adni, és előbb-utóbb oldódni fog a gombóc a torkunkban, mert egyre több sikerélményünk lesz.

Ha folyamatosan ki vagyunk téve az információdömpingnek, az növeli a stressz-szintünket. Ha viszont valaki elnyomni próbálja, az sem jó, mert előbb-utóbb máshol fog kijönni. A leghelyesebb az, ha megosztjuk a környezetünkkel félelmeinket, aggályainkat, de próbáljuk meg ugyanakkor tartani a napi ritmusunkat is.

- A félelmeink kezelésében szerintem elképesztően fontos, hogy milyen szerepet töltünk be éppen. Ha mondjuk szülők vagyunk, akkor hogyan fejezzük ki az érzéseinket úgy, hogy mondjuk a gyerekekre ne hozzuk rá a frászt? Hiszen ők azért még nem feltétlenül tudják, mi történik... 

- Szerintem gyerek előtt sose nézzünk híradót, vagy olvassunk olyan témájú cikkeket, amik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak. Természetesen nem letagadni kell, kell róla beszélni, de meg kell válogatnunk, mit és hogy mondunk.

Jó, ha nem mondjuk nekik például, hogy a szomszédban van a háború,

mert jelentheti azt is a számukra, hogy a mellettünk lévő házban, és akkor még inkább megijednek.

- Egy háború ennyire közel az időseket is nagyon megviselheti.

- Őket azért érintheti még érzékenyebben, mert lehet, hogy maguk is éltek át hasonlót, és feljöhetnek olyan traumák, amelyek nem feltétlenül tudatosak, ezért erre a korosztályra is nagyon kell figyelnünk.

- Amikor úgy érezzük, hogy már nem tudjuk magunkat tartani, mit tehetünk?

- A testmozgás például segíthet. Az izmainkban is megjelenik az a feszültség, amit most átélünk, és nagyon sokat tudnánk magunkért tenni, ha ezt legalább napi 15 percben egy kis izommunkával levezetnénk.

- Ha felnőttek beszélgetnek a témáról, előfordulhatnak viták, még feszültebbé tehetjük egymást. Arra is van példa, hogy valaki egyáltalán nem akar erről beszélni. Ezeket a helyzeteket hogyan kezeljük?

- Azt mindenképpen fontos tiszteletben tartani, ha valaki nem akar erről beszélni. Semmit sem kellene igazából egymásra kényszerítenünk ebben a témában sem. Azt gondolom, hogy a társas támasz nagyon jó egészségvédő hatású megküzdési mód, tehát jó, ha megosztjuk egymással a félelmeinket.

Ha valamennyire ki tudjuk adni magunkból, adhat némi megkönnyebbülést, jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

A beszélgetésnek nem az a funkciója, hogy megnyugodjunk, hiszen nem biztos, hogy válaszokat kapunk, de támogathatjuk és erősíthetjük egymást, jelezhetjük, hogy itt vagyunk a másiknak. Ez már nagyon sokat segíthet.

- Aki viszont egyedül él, jobbik esetben egy kutyus és egy macska várja csak haza, nekik mit javasolna?

- Igen, ők még inkább ki vannak téve ennek. Ha tudjuk, hogy valamelyik ismerősünk, barátunk, ilyen helyzetben van, akkor mindenképpen igyekezzünk vele többet beszélgetni, keressük a társaságát. Nekik is azt javaslom, hogy keressék a barátaik társaságát. Ha nincs kihez fordulniuk, akkor a pandémia alatt kialakult online közösségek erre nagyon jók lehetnek. Új közösségeket fel lehet fedezni ott is, mi több, rengeteg adománygyűjtő akció is elindult, vegyünk részt önkéntesként, vagy adományozóként egy ilyen akciókban, azonnal a helyünkre kerülünk érzelmileg.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Újfajta szívbillentyűműtétet végeztek el Szegeden
A beavatkozás után a mitrális billentyű súlyos elégtelensége megszűnik. Így a beteg jobban terhelhető, a jelentős fulladást előidéző tüdővizenyő esélye jelentősen csökken.

Link másolása

Új, a mellkas nagy kockázattal járó megnyitását kiváltó szívbillentyűműtétet végeztek el két alkalommal az elmúlt hetekben a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Invazív Kardiológiai Részlegén - közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.

A kéthegyű szívbillentyű - mitrális billentyű - elégtelensége, a vitorlák nem megfelelő záródása jelentősen megterheli a tüdő keringését és hozzájárul a tüdővizenyő felszaporodásához, amely fulladással járó, súlyos kórképhez vezethet. Az ebben az esetben szükséges eljárást,

egészen a legutóbbi időkig, csak óriási megterheléssel és kockázattal járó, nyitott szívműtéttel lehetett megvalósítani.

Az egyetem orvosai

egy speciális eszköz segítségével, a mellkas megnyitása nélkül, katéteres úton szüntették meg a rendellenességet.

Az SZTE technológiai fejlesztéseinek köszönhetően, a combhajlati visszér felől a szív bal pitvarába juttatott eszközzel, folyamatos szívultrahangos ellenőrzés mellett, a mitrális billentyű két, rosszul záródó vitorláját összefogták, így csökkentve, illetve megszüntetve a kamrából a pitvar felé kórosan visszaáramló vér mennyiségét - mondta el Ruzsa Zoltán. A részlegvezető főorvos Jambrik Zoltánnal közösen, idén tavasszal már a második ilyen műtétet hajtotta végre. A szegedi orvosi csapatot Gellér László, a Semmelweis Egyetem professzora segítette tapasztalatával az intervenció során.

A beavatkozás után a mitrális billentyű súlyos fokú elégtelensége megszűnik, így a beteg ezt követően jobban terhelhető lesz, a jelentős fulladást előidéző tüdővizenyő fenyegetése nagymértékben csökken. Hasonló beavatkozást korábban Magyarországon mindössze három helyen - a Semmelweis Egyetem, a Gottsegen György Országos Kardiológiai és Vaszkuláris Központban és a Debreceni Egyetemen - végeztek.

A technológia fejlődésével egyre több olyan szívbetegség katéteres módszerrel történő gyógyítására nyílik mód, amely miatt korábban nyitott szívműtétet kellett végezni. Az aortabillentyű szűkületének katéteres kezelése már a mindennapi rutin része az SZTE-en, míg a kéthegyű billentyűn végzett ilyen beavatkozások száma a közelmúltban kezdett növekedni világszinten. A katéteres technikák alkalmazása azonban nem minden betegnél és szívbetegség esetén lehetséges, annak kiválasztása jelentős tapasztalatot igénylő, orvosi feladat - magyarázta Varga Albert, az SZTE Belgyógyászati Klinika Kardiológiai Centrumának vezetője.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Elképesztő mennyiségű mikroműanyag kerül be a szervezetünkbe egy tanulmány szerint
Érdemes átállni a csapvíz fogyasztására. Már ezzel felére csökkenthető a folyadékkal a bevitt mikroműanyagok mennyisége.

Link másolása

Csaknem évi 100 ezer mikroműanyag részecskét fogyasztanak el azok, akik napi másfél liter palackozott vizet isznak, írja a Futurism. A Bécsi Orvostudományi Egyetem tanulmányából az is kiderül, hogy élethelytől függően a csapvíz fogyasztásával mindez a felére csökkenthető.

Ezek a mikroműanyagok nem egyforma méretűek. Akad köztük szabad szemmel láthatatlan, 0,001 milliméter nagyságú, de olyan is, melynek átmérője eléri az 5 millimétert.

A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról még elég kevés információval rendelkezik az orvostudomány. Feltételezések szerint a krónikus betegségekben szenvedőknek nagyobb kockázatot jelet a fogyasztásuk, mint akiknek egészséges a bélrendszere.

A bécsi kutatók szerint a műanyagok fogyasztását muszáj lenne kordában tartani, de ez egy elég bonyolult feladatnak tűnik. A szerzők szerint aggodalomra ad okot, hogy még azt sem lehet pontosan tudni, honnan származik a szervezetbe jutó műanyagok többsége. Kérdéses továbbá, hogy ezek mennyi idő alatt ürülnek ki, ahogy az is, hogy képesek vagyunk-e részben vagy egészben a megemésztésükre.

Az osztrák tudósok úgy vélik, minél gyorsabban el kell kezdeni a mikroműanyagok szervezetre gyakorolt hatásainak tanulmányozását, mert az elfogyasztott mennyiség hihetetlen tempóban emelkedik.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: