EGÉSZSÉG

Három megfontolandó tanács a Rákellenes világnapon

Fontos, hogy bár a téma érthetően senkinek nem könnyű, mégis foglalkozzunk vele, mert a téma negligálása később nagyon megkérheti az árát.

Link másolása

A rákra, mármint a súlyos betegségre, hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint mondjuk egy földrengésre, vagy légi katasztrófára. Tudjuk, hogy előfordul ilyen, akad is belőle sok – valahol távol tőlünk, biztonságos távolságban.

Rendben, nem a mi házunk dőlt össze, nem velünk zuhant le a repülő. Most még. De sajnos megtörténhet. Velünk is előfordulhat, hogy egyszer csak a semmiből egy olyan diagnózist tolnak az arcunkba, amire legrosszabb álmainkban sem számítottunk. Magyarországon élve a statisztika szerint ennek még nagyobb az esélye, mint az EU más országaiban:

pont egy évvel ezelőtt ugyanis az Eurostat közzétette azt az adatsort, amelyből világosan látszik, hogy 100.000 lakosra vetítve nálunk a legmagasabb a daganatos betegségben elhunytak száma (345 fő).

Hogy árnyaljuk a képet, ez még messze nem is az összes daganatos beteg száma, mert szerencsére ma már a rák nagyon sok fajtája jól gyógyítható.

A Rákellenes világnapon adódik a kérdés: mit tehetünk a rák ellen? Tehetünk-e egyáltalán bármit?

Ne dugjuk homokba a fejünket!

Ahogy fentebb a katasztrófás hasonlatok érzékeltették, a daganatos betegségekről úgy nagy általánosságban nem akarunk tudomást venni. Elegendőnek érezzük azt tudni, hogy léteznek. De már azt is rossz hallgatni, ha a szomszéd esetleg elmeséli, hogy is zajlik az anyósa kemoterápiás kezelése. Persze, persze, a daganatos kisgyerekeknek küldjük az adományt, lájkoljuk Szentesi Éva posztjait, de

ha benne van a címben, hogy „rák”, akkor meg is állunk a lájknál, olvasson a rákról az, akinek nincs jobb dolga. Szélsőséges esetben néhányan még be is szólnak a rákból gyógyulónak, hogy mit hősködik itt.

Meg kell értenünk: a daganatos betegségek a nagy számok törvénye alapján életünk során közvetve vagy közvetlenül minket is érinteni fognak. A „nem tudás” nem mentesít a következmények alól. Vagyis ugyanúgy kicsinálnak minket a daganatok, ha próbálunk nem tudomást venni róluk, mintha igen. Akkor már jobb felkészültnek lenni, kisebb a riadalom, elkerülhető a pánik, megelőzhetők a rossz döntések, akár egy hozzátartozónkról van szó, akár rólunk.

Járjunk szűrővizsgálatokra!

Amikor az AVON alig másfél éve amellett kampányolt, hogy a nők rendszeresen vizsgálják meg melleiket, hogy időben felfedezhessenek egy esetleges emlőrákot, kiderült, hogy életkortól függetlenül nagyon sokan épp azért nem teszik magukévá az önvizsgálatot, mert mi van, ha találnak valamit. Pedig sokkal riasztóbb ez a kérdés: Mi van, ha van ott valami, de nem vesszük észre hónapokig, mert nem mertünk gondolni se rá? Nos, akkor az van, hogy eljuthatunk a betegség egy olyan stádiumába, ami már nehezebben gyógyítható. Ezért a korai felismerés rendkívül fontos. Nemcsak a mellrák esetében, mindenféle daganattípusról elmondható ez.

Vannak ingyenesen elérhető szűrővizsgálatok, és van néhány olyan is, amiért egyelőre extra le kell szurkolni némi pénzt, ha biztosra akarunk menni, de nincs olyan komoly okunk, hogy máris szakorvosi beutalóval küldjenek a kórházba.

Évente néhány órát kellene arra áldoznunk, hogy a saját egészségünkkel foglalkozzunk – és megnyugodjunk, hogy minden rendben.

Gondoljuk át, mi az, amin változtatni tudunk – és tegyük meg!

Dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, stressz – a leggyakoribb okok, amelyek szóba jöhetnek mint daganatos betegségekre hajlamosító tényezők. Ugye, hogy semmi új nincs benne? Ezt már betéve tudjuk. Meg azt is sejtjük, hogy egyszerűen képtelenség szuperegészségesen élni. Ami azonban biztosan megugorható: legalább egy területen valamit változtatni.

Egy doboz cigi helyett csak napi 5 szál – első lépésként. A sport elhanyagolása helyett heti 2x1 óra séta. A stressz mérséklésére pihentetőbb alvás, netán relaxáció.

Valami csak megoldható. És ha teljesül a kitűzött a cél, az talán erőt ad nekünk ahhoz, hogy még valamin változtassunk. Vagy csak rájövünk, hogy van jelentősége annak, ha figyelünk magunkra. Az egészségünkre. Mert belőlünk csak egy van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Mi az az afázia, ami miatt Bruce Willis felhagy a színészettel?
Sokakat sokkolt a hír, hogy Bruce Willisnél afáziát állapítottak meg. Kulka János szintén ezzel a betegséggel küzd. Mit lehet tudni a kialakulásáról és a kezeléséről?

Link másolása

Sokakat sokkolt a hír, hogy Bruce Willisnél afáziát állapítottak meg. A betegség miatt a színész úgy döntött, hogy abbahagyja a művészi pályáját.

A szomorú hírt a korábbi és mostani felesége írta meg a közösségi oldalon.

Kulka Jánosnál, a sztrókja után szintén hasonló betegséget diagnosztizáltak.

Az afázia egy összefoglaló elnevezése azoknak a nyelvi zavaroknak, amelyek organikus agyi sérülés (agyi érkatasztrófa, tumor, traumatikus agysérülés, degeneratív betegségek) következtében jönnek létre és a már kialakult nyelvi képességet érintik. A szó görög eredetű, jelentése „beszédtelenség” - írja a betegségről a Wikipédia.

Az afáziával küzdők számos tünetet tapasztalhatnak, de ezek egy része kapcsolódó problémaként vagy kísérő jelenségként is megjelenhet.

Az afáziai tünetei a sérülés helyétől függően változóak lehetnek. Erősségük és jellegük is eltérő lehet. Sok beteg gyakran úgy próbálja leplezni a bajt, hogy a szavak megnevezése helyett körülírja a fogalmat.

A tünetek lehetnek például:

• A nyelv megértésének képtelensége

• A kiejtés képtelenség

• A szavak formálásának képtelensége

• A tárgyak megnevezésének képtelensége

• Gyenge kiejtési képesség

• A mondatok megismétlésének képtelensége

• Parafrázisok (betűk, szótagok vagy szavak behelyettesítése)

• Agrammatizmus (nyelvtanilag helyes beszéd képtelensége)

• Befejezetlen mondatok

• Olvasás képtelensége

• Írás képtelensége

• Megnevezési nehézségek

• Beszéd rendellenesség

• Egyszerű utasítások megértésének, követésének képtelensége

Az afázia kialakulásának leggyakoribb oka a sztrók, vagy az agy egyes részeinek egyéb betegségei, sérülései, melyek a nyelvi kontroll funkciókkal állnak kapcsolatban. Ritkán előfordul, hogy herpeszes agyhártyagyulladás következménye az afázia. Az afázia oka ezen felül lehet a bal féltekében észlelhető mélyszöveti sérülés. Az epilepszia szintén időszakos afáziával járhat együtt.

Az afáziából való felépülés gyakori. Sok afáziás beteg felépülésében a megmaradt agyterületek átveszik a károsodott agyterületek funkciójának egy részét. A felépülésnek azonban vannak korlátjai. A felépülést továbbá befolyásolják az olyan tényezők, mint a nem, a kor, a nyelvi lateralitás, a kezesség és nem utolsósorban a sérülés kiterjedtsége és elhelyezkedése.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
Háború dúl a szomszédban, teljesen természetes, hogy félünk – pszichológus mondja el, mit tehetünk
Knapek Éva szerint érdemes nyíltan beszélni a szorongásainkról, figyelni kell rá, hogy tartsuk a napi ritmusunkat, és a testmozgás sem árthat. Lelkileg sokat segíthet az is, ha bekapcsolódunk valamelyik adománygyűjtő akcióba.
Címkép: pixabay.com - szmo.hu
2022. február 27.


Link másolása

Napok óta tart az orosz-ukrán háború a határianktól pár száz kilométerre, katonák vonultak a magyar határra, menekültek tízezrei szorulnak segítségre, folynak a gyűjtések, mindenki a weboldalakat böngészi, mik az új információk... Ennek a másfél sornak az elolvasása is elég arra, hogy szorongani kezdjünk, ezért Knapek Éva pszichológust kértük meg arra, segítsen eligazodni az érzelmi kavalkádban, amit most valamennyien megélünk.

- A földrajzi közelség és az érintettség okán minden magyarban ott a félelem, mindenki tudni szeretné, mi történik Ukrajnában. Mit tudunk tenni?

- Természetes igény és törekvés bennünk, hogy megpróbálunk megfelelő kontrollérzetet kialakítani saját magunkban, aminek az egyik legkönnyebb módja, hogy minél több információt gyűjtünk. Egy másik természetes törekvés pedig az, hogy szeretnénk elterelni figyelmünket ezekről a nehézségekről. Sokan azért kezdenek el sorozatokat nézni, vagy online játszani, hogy ne kelljen a háborún gondolkodni. Mindkét esetben azt javaslom, hogy legyünk mértéktartóak. Ezek jó eszközök arra, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, de ha túlhasználjuk őket, akkor saját magunknak is árthatunk vele.

- Előbb a pandémia, most meg a háború. Mit tehetünk, hogy kevésbé viseljen meg bennünket a stressz?

- Nagyon fontos egy normál ritmust tartani az életünkben. Ha folyton feszültséget élünk meg, kibillenünk.

Ebben nagy segítségünkre lehet a napirend tudatos betartása. Próbáljunk meg magunknak kis feladatokat adni, és előbb-utóbb oldódni fog a gombóc a torkunkban, mert egyre több sikerélményünk lesz.

Ha folyamatosan ki vagyunk téve az információdömpingnek, az növeli a stressz-szintünket. Ha viszont valaki elnyomni próbálja, az sem jó, mert előbb-utóbb máshol fog kijönni. A leghelyesebb az, ha megosztjuk a környezetünkkel félelmeinket, aggályainkat, de próbáljuk meg ugyanakkor tartani a napi ritmusunkat is.

- A félelmeink kezelésében szerintem elképesztően fontos, hogy milyen szerepet töltünk be éppen. Ha mondjuk szülők vagyunk, akkor hogyan fejezzük ki az érzéseinket úgy, hogy mondjuk a gyerekekre ne hozzuk rá a frászt? Hiszen ők azért még nem feltétlenül tudják, mi történik... 

- Szerintem gyerek előtt sose nézzünk híradót, vagy olvassunk olyan témájú cikkeket, amik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak. Természetesen nem letagadni kell, kell róla beszélni, de meg kell válogatnunk, mit és hogy mondunk.

Jó, ha nem mondjuk nekik például, hogy a szomszédban van a háború,

mert jelentheti azt is a számukra, hogy a mellettünk lévő házban, és akkor még inkább megijednek.

- Egy háború ennyire közel az időseket is nagyon megviselheti.

- Őket azért érintheti még érzékenyebben, mert lehet, hogy maguk is éltek át hasonlót, és feljöhetnek olyan traumák, amelyek nem feltétlenül tudatosak, ezért erre a korosztályra is nagyon kell figyelnünk.

- Amikor úgy érezzük, hogy már nem tudjuk magunkat tartani, mit tehetünk?

- A testmozgás például segíthet. Az izmainkban is megjelenik az a feszültség, amit most átélünk, és nagyon sokat tudnánk magunkért tenni, ha ezt legalább napi 15 percben egy kis izommunkával levezetnénk.

- Ha felnőttek beszélgetnek a témáról, előfordulhatnak viták, még feszültebbé tehetjük egymást. Arra is van példa, hogy valaki egyáltalán nem akar erről beszélni. Ezeket a helyzeteket hogyan kezeljük?

- Azt mindenképpen fontos tiszteletben tartani, ha valaki nem akar erről beszélni. Semmit sem kellene igazából egymásra kényszerítenünk ebben a témában sem. Azt gondolom, hogy a társas támasz nagyon jó egészségvédő hatású megküzdési mód, tehát jó, ha megosztjuk egymással a félelmeinket.

Ha valamennyire ki tudjuk adni magunkból, adhat némi megkönnyebbülést, jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

A beszélgetésnek nem az a funkciója, hogy megnyugodjunk, hiszen nem biztos, hogy válaszokat kapunk, de támogathatjuk és erősíthetjük egymást, jelezhetjük, hogy itt vagyunk a másiknak. Ez már nagyon sokat segíthet.

- Aki viszont egyedül él, jobbik esetben egy kutyus és egy macska várja csak haza, nekik mit javasolna?

- Igen, ők még inkább ki vannak téve ennek. Ha tudjuk, hogy valamelyik ismerősünk, barátunk, ilyen helyzetben van, akkor mindenképpen igyekezzünk vele többet beszélgetni, keressük a társaságát. Nekik is azt javaslom, hogy keressék a barátaik társaságát. Ha nincs kihez fordulniuk, akkor a pandémia alatt kialakult online közösségek erre nagyon jók lehetnek. Új közösségeket fel lehet fedezni ott is, mi több, rengeteg adománygyűjtő akció is elindult, vegyünk részt önkéntesként, vagy adományozóként egy ilyen akciókban, azonnal a helyünkre kerülünk érzelmileg.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Újfajta szívbillentyűműtétet végeztek el Szegeden
A beavatkozás után a mitrális billentyű súlyos elégtelensége megszűnik. Így a beteg jobban terhelhető, a jelentős fulladást előidéző tüdővizenyő esélye jelentősen csökken.

Link másolása

Új, a mellkas nagy kockázattal járó megnyitását kiváltó szívbillentyűműtétet végeztek el két alkalommal az elmúlt hetekben a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Invazív Kardiológiai Részlegén - közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.

A kéthegyű szívbillentyű - mitrális billentyű - elégtelensége, a vitorlák nem megfelelő záródása jelentősen megterheli a tüdő keringését és hozzájárul a tüdővizenyő felszaporodásához, amely fulladással járó, súlyos kórképhez vezethet. Az ebben az esetben szükséges eljárást,

egészen a legutóbbi időkig, csak óriási megterheléssel és kockázattal járó, nyitott szívműtéttel lehetett megvalósítani.

Az egyetem orvosai

egy speciális eszköz segítségével, a mellkas megnyitása nélkül, katéteres úton szüntették meg a rendellenességet.

Az SZTE technológiai fejlesztéseinek köszönhetően, a combhajlati visszér felől a szív bal pitvarába juttatott eszközzel, folyamatos szívultrahangos ellenőrzés mellett, a mitrális billentyű két, rosszul záródó vitorláját összefogták, így csökkentve, illetve megszüntetve a kamrából a pitvar felé kórosan visszaáramló vér mennyiségét - mondta el Ruzsa Zoltán. A részlegvezető főorvos Jambrik Zoltánnal közösen, idén tavasszal már a második ilyen műtétet hajtotta végre. A szegedi orvosi csapatot Gellér László, a Semmelweis Egyetem professzora segítette tapasztalatával az intervenció során.

A beavatkozás után a mitrális billentyű súlyos fokú elégtelensége megszűnik, így a beteg ezt követően jobban terhelhető lesz, a jelentős fulladást előidéző tüdővizenyő fenyegetése nagymértékben csökken. Hasonló beavatkozást korábban Magyarországon mindössze három helyen - a Semmelweis Egyetem, a Gottsegen György Országos Kardiológiai és Vaszkuláris Központban és a Debreceni Egyetemen - végeztek.

A technológia fejlődésével egyre több olyan szívbetegség katéteres módszerrel történő gyógyítására nyílik mód, amely miatt korábban nyitott szívműtétet kellett végezni. Az aortabillentyű szűkületének katéteres kezelése már a mindennapi rutin része az SZTE-en, míg a kéthegyű billentyűn végzett ilyen beavatkozások száma a közelmúltban kezdett növekedni világszinten. A katéteres technikák alkalmazása azonban nem minden betegnél és szívbetegség esetén lehetséges, annak kiválasztása jelentős tapasztalatot igénylő, orvosi feladat - magyarázta Varga Albert, az SZTE Belgyógyászati Klinika Kardiológiai Centrumának vezetője.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Elképesztő mennyiségű mikroműanyag kerül be a szervezetünkbe egy tanulmány szerint
Érdemes átállni a csapvíz fogyasztására. Már ezzel felére csökkenthető a folyadékkal a bevitt mikroműanyagok mennyisége.

Link másolása

Csaknem évi 100 ezer mikroműanyag részecskét fogyasztanak el azok, akik napi másfél liter palackozott vizet isznak, írja a Futurism. A Bécsi Orvostudományi Egyetem tanulmányából az is kiderül, hogy élethelytől függően a csapvíz fogyasztásával mindez a felére csökkenthető.

Ezek a mikroműanyagok nem egyforma méretűek. Akad köztük szabad szemmel láthatatlan, 0,001 milliméter nagyságú, de olyan is, melynek átmérője eléri az 5 millimétert.

A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról még elég kevés információval rendelkezik az orvostudomány. Feltételezések szerint a krónikus betegségekben szenvedőknek nagyobb kockázatot jelet a fogyasztásuk, mint akiknek egészséges a bélrendszere.

A bécsi kutatók szerint a műanyagok fogyasztását muszáj lenne kordában tartani, de ez egy elég bonyolult feladatnak tűnik. A szerzők szerint aggodalomra ad okot, hogy még azt sem lehet pontosan tudni, honnan származik a szervezetbe jutó műanyagok többsége. Kérdéses továbbá, hogy ezek mennyi idő alatt ürülnek ki, ahogy az is, hogy képesek vagyunk-e részben vagy egészben a megemésztésükre.

Az osztrák tudósok úgy vélik, minél gyorsabban el kell kezdeni a mikroműanyagok szervezetre gyakorolt hatásainak tanulmányozását, mert az elfogyasztott mennyiség hihetetlen tempóban emelkedik.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: