Miért rejtőznek háborítatlan területek, érintetlen erdőségek a Pilisi Parkerdőben?
Az erdőgazdálkodási gyakorlatban ez a komplex természetvédelmi szempontú megközelítés alapvetően négy szinten valósul meg.
1. Nagy területű (általában 50 ha feletti, akár több száz hektáros nagyságrendben): Aktív erdőgazdálkodásból kivont nagyobb erdőtömbök, melyeken a cél az ökoszisztéma zavartalan működésének a biztosítása. A Pilisi Parkerdő területén a legnagyobb ilyen tömb a Pilis oldalában található.
2. Közepes (általában 0,5-20 ha): A nagyobb tömbökön kívül sérülékeny, sekély talajú, évszázadokkal korábban intenzíven használt, kisebb erdőrészeket hagynak érintetlenül annak érdekében, hogy a talaj ismét feljavuljon és alkalmassá váljon ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt értékes erdők termőhelyeként funkcionálni. Ilyen erdőrészek találhatóak például a budapesti Hárs-hegy tetején vagy a Hármashatár-hegy meredek oldalain.
3. Kis kiterjedésű kíméleti terület (általában 0,01-0,5 ha): Az egyes erdőrészleteken belül érintetlenül hagynak néhány száz négyzetméteres területeket, ahol talajvédelmi vagy természetvédelmi szempontok indokolják az adott terület nyugalomban hagyását. Ilyenek például a fokozottan védett madarak, mint a rétisas vagy a fekete gólya fészkelő helye körül létesített védőzónák.
4. Faegyed szint: Az aktív gazdálkodási területeken belül is érintetlenül hagynak egy-egy faegyedet. Ezeket nevezik biotóp fáknak, amelyek élőhelyet biztosítanak számos védett és az erdő egészsége szempontjából nélkülözhetetlen fajnak. Ezeket a fákat az erdészek megjelölik és nyilvántartják, hogy hosszú távon megőrizhetőek legyenek.
„Erdeink nagy részét emberkéz alakította ki. Ezért, ellentétben az őserdőkkel, ökológiai egyensúlyukat is embereknek, az erdészeknek kell fenntartaniuk. A Pilisi Parkerdőben egyre növekvő területen épít az örökerdő-gazdálkodásra, amelyben ez a megújulás sohasem jár együtt területek tarvágásával"
– foglalta össze a szakember.