Matyi bácsi, az utolsó bányász lebilincselő története
Kajsza Dániel írása és fotói
Volt egy időszak, amikor a bányászat nem csak több ezer család megélhetését biztosította, hanem Pécset is felvirágoztatta. Ez a kor elmúlt, és én ezt szeretném bemutatni képekben.
Egyszer a Facebookon összekeveredtem egy bányásszal, akinek minden eredeti „társa” megvolt. Engem egyébként is érdekelnek az elhagyatott helyek, és immáron egy éve megszakítás nélkül járom ezeket. A karakteres archoz az eredeti bányászkellékek is megvoltak. Így minden megvolt egy tökéletes fotózáshoz.
Matyi bácsival el is mentünk az István-aknához képeket csinálni. Szinte bekötött szemmel végig tudnék menni a bányaterületen, így hát nem volt nehéz megtalálni a fotózás helyszínét. Volt egy-két perc, amikor a borult idő közepette kisütött a nap, amit remekül ki is tudtunk használni.
A múlt szépsége, a jelen fájdalma.
Mivel Maryi bácsinak és nekem is kedvem volt a projektet folytatni, így hát elmentünk a Zobák-aknához. Matyi bácsi eredetileg a Zobák-aknánál volt bányász 28 éven át. Ismerte mamám mindkét testvérét, akik a bánya kötelékében voltak.
Matyi bácsiról
28 évet dolgozott Zobák-aknánál. 1972. január 17-én sújtólégrobbanás volt a bányában. Matyi bácsi úgy úszta meg a robbanást, hogy az aknász kiküldte anyagért, azaz deszkáért, ugyanis a vájvég nyomás alatt volt. Ahogy ment a deszkákért a vájvég berobbant és elkapta a lábát, a térdét meg szétroncsolta. Ha nem küldte volna ki az aknász Matyi bácsit, akkor a mostani projektem meg sem valósulhatott volna.
Jómagam nem ismertem a Zobák-aknát, de ez Matyi bácsi jóvoltából hamar megváltozott. Az egész területet bejártuk. Megvártuk, amíg beesteledett és neki fogtunk a fotózásnak.
A projektről még csak annyit zárszóként, hogy a folytatása tervben van.
Matyi bácsi, Neked köszönöm a közreműködést és az ismeretterjesztést a bányász világból. Ha mamám két bátyja még élne, és a technológiák nem fejlődtek volna ilyen mértékben, akkor lehet, hogy bajtársak lennénk.
Ha tetszett az összeállítás, oszd meg másokkal is!
