Judit a képeit "oSpi" néven szokta publikálni. Fotós szenvedélyéről így írt: "Kicsi korom óta érdekel a fotózás, de 3-4 éve foglalkozom komolyabban a témával. Főként DSLR géppel dolgozok, de fél éve "ismerkedem" az analóg fényképezőgépekkel, a negatívok és a pozitív képek előhívásával. A kedvenc témáim a "street photography" és az "urban exploring". Ez utóbbit űzöm a legszívesebben.

Régóta vonzanak az elhagyatott épületek, közülük is főleg a gyárak. Csodálatos érzés egy ilyen épületbe belépni és fotózni. Megpróbálom megragadni a pusztulásukban azt a melankóliát, ami belengi a tereiket.

Leírhatatlan ott állni abban a furcsa csendben, amit a kitört ablakokon átsüvítő szél tör csak meg. Valahol, ahol nem is olyan régen még dübörgött az élet, most pedig csak a vakolat pereg le. Ezeknek a falaknak történeteik vannak, amiket ha jól figyel az ember, "meghallhat". :)

Az UrbEx-hez kell némi fanatizmus, de mindenképpen a megőrzésen, megragadáson van a hangsúly. Az urban explorer nem fújkál, nem rongál és főleg - nem tulajdonít el semmit. Mint ahogy az első és legfontosabb szabálya is jelzi - "Take only pictures, leave only footprints".

Ez utóbbit csak azért írom le, mert egy ideje egyre népszerűbb az elhagyatott épületekbe mászkálás az emberek körében, és sokan csupán a hecc, meg az adrenalinszint fokozás kedvéért térnek be ezekre a helyekre. És vannak, akik "nyomot is akarnak hagyni maguk után". Pedig egy elhagyatott épület rengeteg veszélyt rejt magában. Meglazult födém, rossz statikai állapot, és a földszint alatt is meglepően sok szint, alagsor stb. rejtőzik.

A fényképeim Magyarországon, és Angliában készültek.

Szin János Erdélyben él, és saját bevallása szerint "medvepásztor". Kalandos életet élt, de most a világ zajától távol találta meg a boldogságot, a hegyek között, a medvék között:

"Szentesen születtem 1968-ban, proletár szülők gyermekeként. A tanulás soha se szerepelt első helyen az életemben, de szívesen sportoltam és álmodoztam éjszakánként a paplan alatt zseblámpával a kezemben, miközben Széchényi Zsigmond erdélyi útleírásait olvastam.

Korán megtapasztaltam, hogy az iskola befejezésével a gyári munka sem nekem való, így nemes egyszerűséggel a kerítésen átugorva a kommunista rendszer munkakerülőjévé váltam. Éreztem, hogy számomra terem itt még babér, így a pénzszerzés mások számára szokatlan módját választottam, először kártyán kerestem meg a kenyérre valót, majd a fekete piacon és végül a játékgépszervezés jelentette karrierem csúcsát.

Ez rövid idő alatt olyan magasságokba repített, hogy azt vettem észre, hogy az úszómedencés, edzőtermes, jaccuzis házamban 4 fős személyzet sürgölődik, miközben én bejárom a világot Amerikától Ausztráliáig Kazahsztánon át.

Aztán az élet megtorpanásra késztetett, mikor megkaptam az agydaganatot diagnosztizáló leletemet. Megműtöttek, jóindulatú volt. A műtét előtt alkudoztam Istennel, kértem, gyógyítson meg, és én cserébe a vagyonomat adom. Néhány év múlva adtam is. Az alku megköttetett.

Ekkor keresett meg Máté Bence világhírű természetfotós, akit gyerekkorától támogattam, hogy Erdélyben üzemeltessünk medveleseket. Kiköltöztem Tusnádfürdőre Böjte Csaba testvér gyermekotthonába. Hónapokig az erdőt jártam, hogy megkeressem a lesek számára a legjobb helyszínt. 2017-ben elkészült az első és megnyitottuk a turistáknak. Azóta lett a Szent Anna tó közelében is egy nagyobb, azóta

minden medvét névről ismerek

és túrákat vezetek a vendégeknek."

A környezete pedig csodálatos. Egész évben is, de ilyenkor ősszel ezernyi színben pompázik. Arra kértük, mutassa meg, milyen most ez a meseszép hely, ahogy ő látja:

Hova tovább? címmel megnyílt a 20. ARC közérzeti kiállítás Budapesten, Újbudán, a Bikás parkban. A koronavírus-járvány és az azt kísérő globális bizonytalanság idején feltett kérdésre választ adó alkotások november 1-ig ingyenesen láthatók.

Mintha nem is Magyarországon, hanem valahol az Amazonas vidékén készültek volna ezek a képek. Pedig ez a csoda nálunk van. A Tiszánál, a Túrnál, a Birhó erdőnél, Cégénydányádnál. A vidék sétálva is káprázatos, ám ha felreppenünk, mint a madarak, akkor egészen új élményben lehet részünk. A fotósnak köszönhetően most te is szétnézhetsz a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó, sok helyen még szinte érintetlen, gyönyörű, vad vidéken.

Bátorligeti-ősláp:

Kilátó a Birhónál:

Az Öreg-Túr Fehérgyarmattól északra a Birhó erdő ölelésében:

Cégénydányádi-park Természetvédelmi Terület:

Foltos-kerti Holt-Tisza (Jánd):

Foltos-kerti Holt-Tisza (Jánd):

Cégénydányád, Kende kúria:

Hajnali sugarak (Tisza holtág):

Öreg-Túr:

Nem kell repülőre ülni, hogy láthassuk, a felhők fölött valóban mindig kék az ég és süt a nap. Elég egy borongós téli napon felmászni a Kékesre, hiszen ezt az élményt az 1000 méter feletti csúcson is élvezhetjük.

 

 

 

 

A Mátrában, az Északi-középhegységben található Kékes Magyarország legmagasabb hegye, az Adriai-tenger szintjéhez mérve 1015 méter magas. Hazánk egyik legjelentősebb klimatikus gyógyhelye, síközpontja, kedvelt turisztikai célpont, a hegyen álló tévétoronyban kilátó is található.