Titkos ösvények a Füvészkertben
Molnár Ferenc a század eleji magyar irodalmi és színházi életnek aktív és sokat emlegetett szereplője volt, persze nem csak és kizárólag a Fedák Sárival vagy Darvas Lilivel való különös kimenetelű házassága miatt.
Kiváló és termékeny drámaíró volt, a neve – ha szerzőként gondolunk rá – legszorosabban mégis egy regényével, az 1907-es Pál utcai fiúkkal forrt össze. Ki ne emlékezne Nemecsekre, Bokára, a vörösingesekre és a Grundra? A Magyar Dráma napjának (szeptember 21.) alkalmából megidéztük az író szellemét és bebarangoltuk a Füvészkertet, Molnár leghíresebb regényének történéseit és tulajdon gyermekkorának érdekes mozzanatait követve.
Az eredeti, a regény idejében és Molnár gyermekkorában virágzó, angolkert stílusban épült Füvészkert alaposan összezsugorodott a huszadik század folyamán. A botanikus kert az 1800-as évek utolsó szakaszában élte aranykorát, ekkoriban nemzetközi hírnevű volt a maga tizenkétezer fajt számláló gyűjteményével. Már akkor is számtalan különlegességgel büszkélkedhetett, például az Amazonas mentén őshonos tavirózsával, aminek olyan erős és nagy teherbírású a levele, hogy akár egy negyven kilós gyereket is megtartana.
A pálmaház, ahol szerencsétlen Nemecsek kétszer is kényszerfürdőt vett, már 1865-ben állt. Tó azonban sosem volt benne (ahogy veszélyes fenevadak, kígyók, skorpiók sem, a fiúk mégis ettől féltek), csak egy jókora dézsa, amiben a trópusi növények öntözéshez szükséges vizet tartották. A második világháború során a pálmaház gyakorlatilag megsemmisült, a kert növényállományának csaknem a fele elpusztult.
Ha vadállatok nem is, de a kóbor és óvatlan döngicsélőkre mérsékelten veszélyes rovarevő növények azért rejtőznek a kert zugaiban: például a Vénusz légycsapója és a kancsóka – utóbbi faj szépen kifejlett példányai akár egy patkányt is képesek „bekebelezni”. Az óriáscsalánnal sem érdemes közelebbi ismertségbe bonyolódni, ugyanis ha hozzáérünk, napokig is eltartó bénulást okozhat egyetlen érintés.
Egy sudár eperfánál megtudhattuk, hogy Molnár Ferenc gyerekként, egy ízben (?) innen lopott eperlevelet a szobájában titokban tenyésztett selyemhernyók táplálásához. A József körúti lakástól nem is volt messze a kert, Molnár a húgával (akinek egyéb alkalmakkor sosem volt szabad a bátyjával mennie játszani, például a Grundra) elment és szedett az eperfa leveléből. A meleg szobában persze a hernyókból igen hamar lett lepke, cseppet sem feltűnő módon.
El lehet képzelni, hogy a bambuszokkal, lehajló, dús levelű ágakkal és buja aljnövényzettel szegélyezett kis ösvények mennyire vonzóak lehettek a környékbeli kiskamaszok számára, akik csapatokba verődve, (gitt)egyleteket alapítva „harcoltak” egymással, az ellenségekkel. A Füvészkertnek azonban – sajnálatos módon – igencsak szigorú őre volt, aki a legkisebb hangoskodást sem tűrte. Még szerencse, hogy a Grund ott volt a közelben, kiváló terepet biztosítva a bandaháborúknak...
A séta a Füvészkert és a Holokauszt Emlékközpont szervezésében valósult meg. Ingyenes vezetés indul szeptember 21-én, szombaton, a Magyar Dráma Napján 11 órakor a Füvészkertből. A séta további állomásai a Grund, a Práter utcai iskola és szoborcsoport, valamint Molnár Ferenc egykori körúti lakhelye lesznek.
Ha kedvet kaptál a Füvészkert bejárásához, nyomj egy lájkot!
