Molnár Ferenc a század eleji magyar irodalmi és színházi életnek aktív és sokat emlegetett szereplője volt, persze nem csak és kizárólag a Fedák Sárival vagy Darvas Lilivel való különös kimenetelű házassága miatt.

Kiváló és termékeny drámaíró volt, a neve – ha szerzőként gondolunk rá – legszorosabban mégis egy regényével, az 1907-es Pál utcai fiúkkal forrt össze. Ki ne emlékezne Nemecsekre, Bokára, a vörösingesekre és a Grundra? A Magyar Dráma napjának (szeptember 21.) alkalmából megidéztük az író szellemét és bebarangoltuk a Füvészkertet, Molnár leghíresebb regényének történéseit és tulajdon gyermekkorának érdekes mozzanatait követve.

Az eredeti, a regény idejében és Molnár gyermekkorában virágzó, angolkert stílusban épült Füvészkert alaposan összezsugorodott a huszadik század folyamán. A botanikus kert az 1800-as évek utolsó szakaszában élte aranykorát, ekkoriban nemzetközi hírnevű volt a maga tizenkétezer fajt számláló gyűjteményével. Már akkor is számtalan különlegességgel büszkélkedhetett, például az Amazonas mentén őshonos tavirózsával, aminek olyan erős és nagy teherbírású a levele, hogy akár egy negyven kilós gyereket is megtartana.

A pálmaház, ahol szerencsétlen Nemecsek kétszer is kényszerfürdőt vett, már 1865-ben állt. Tó azonban sosem volt benne (ahogy veszélyes fenevadak, kígyók, skorpiók sem, a fiúk mégis ettől féltek), csak egy jókora dézsa, amiben a trópusi növények öntözéshez szükséges vizet tartották. A második világháború során a pálmaház gyakorlatilag megsemmisült, a kert növényállományának csaknem a fele elpusztult.

Ha vadállatok nem is, de a kóbor és óvatlan döngicsélőkre mérsékelten veszélyes rovarevő növények azért rejtőznek a kert zugaiban: például a Vénusz légycsapója és a kancsóka – utóbbi faj szépen kifejlett példányai akár egy patkányt is képesek „bekebelezni”. Az óriáscsalánnal sem érdemes közelebbi ismertségbe bonyolódni, ugyanis ha hozzáérünk, napokig is eltartó bénulást okozhat egyetlen érintés.

Egy sudár eperfánál megtudhattuk, hogy Molnár Ferenc gyerekként, egy ízben (?) innen lopott eperlevelet a szobájában titokban tenyésztett selyemhernyók táplálásához. A József körúti lakástól nem is volt messze a kert, Molnár a húgával (akinek egyéb alkalmakkor sosem volt szabad a bátyjával mennie játszani, például a Grundra) elment és szedett az eperfa leveléből. A meleg szobában persze a hernyókból igen hamar lett lepke, cseppet sem feltűnő módon.

El lehet képzelni, hogy a bambuszokkal, lehajló, dús levelű ágakkal és buja aljnövényzettel szegélyezett kis ösvények mennyire vonzóak lehettek a környékbeli kiskamaszok számára, akik csapatokba verődve, (gitt)egyleteket alapítva „harcoltak” egymással, az ellenségekkel. A Füvészkertnek azonban – sajnálatos módon – igencsak szigorú őre volt, aki a legkisebb hangoskodást sem tűrte. Még szerencse, hogy a Grund ott volt a közelben, kiváló terepet biztosítva a bandaháborúknak...

A séta a Füvészkert és a Holokauszt Emlékközpont szervezésében valósult meg. Ingyenes vezetés indul szeptember 21-én, szombaton, a Magyar Dráma Napján 11 órakor a Füvészkertből. A séta további állomásai a Grund, a Práter utcai iskola és szoborcsoport, valamint Molnár Ferenc egykori körúti lakhelye lesznek.

Ha kedvet kaptál a Füvészkert bejárásához, nyomj egy lájkot!

Az este nyolc órás kijárási tilalom alól a szilveszter sem volt idén kivétel. Éjszaka bejártuk a máskor legforgalmasabb utcákat, amelyeken az elmúlt években hömpölygött a tömeg.

Rendőr viszont érezhetően több volt, 6-7 rendőrkocsit is láttunk bő fél órán belül, egyszer igazoltattak is bennünket.

Az ablakokból elég sok helyen szűrődött ki házibuli hangja, de az utcák olyan kihaltak voltak, mintha nem is szilveszter lenne. Az év utolsó éjszakája pont olyan volt, mint 2020 maga.

„Már mindenkinek elege van ebből a baromságból!” „Nekem aztán senki se mondja meg, hogy hova mehetek és mikor!” „A boltok tele vannak, az nem gond, de én este 8 és reggel 5 között nem mehetek mehetek ki az utcára, na menjetek a büdös francba!”

Részben az ezekhez hasonló kommentek, részben pedig amiatt lettünk kíváncsiak arra, hogy mit és hogyan csinálnak a rendőrök a kijárási tilalom alatt, mert a hatóságok munkáját erőteljesen torzítva állította be egy-két bejegyzés, ami szembejött velünk az üzenőfalon. A közösségi oldalakon megosztott, fegyveres katonákat vagy rendőröket ábrázoló képek egy részét negatív kommentárral látták el.

A csúcs talán az volt, amikor olyan kommentbe botlottam, ami azt taglalta, hogy a kijárási tilalom alkotmánysértő, mert nincs is semmiféle vészhelyzet, nincs is semmiféle járvány, koronavírus nem létezik, ezért sem a korlátozásra, sem a rendőri jelenlétre nincsen szükség.

Ezek után még inkább érdekelt bennünket, mit csinálnak az utcán a rendőrök este 8 után? Milyen eseteknél intézkednek? Mennyire jellemző a szabályok megszegése a Budapesten élőkre? November 11-én, a kijárási tilalom elrendelése után már végigkövettük fotós kollégámmal, Markovics Z. Kristóffal, hogyan ürülnek ki a város utcái. Arról is készítettünk riportot, hogyan befolyásolja a korlátozás a hajléktalanok jelenlétét. Most a Budapesti Rendőr-főkapitányság és Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivőjének segítségével az éjszakai rendőri munkát követhettük egyik este a két ünnep között.

Az Erzsébet térről indultunk, először a Vörösmarty tér felé fordulunk. Csodaszép a karácsonyi díszvilágítás fényeiben pompázó tér a Gerbeaud épületével és a századfordulós bérpalotákkal. De kérdés, hogy kinek ilyen gyönyörű, amikor rajtunk kívül egy teremtett lélek nem jár, nem is járhat erre.

Egyébként az, hogy télen milyen szép a Vörösmarty tér, eddig fel sem tűnhetett. Első pillantásra nem tudtam megfogalmazni, mi ilyen furcsa ebben az egészben, és miért ennyire szokatlan a csend, a nyugalom.

Nem mintha hiányozna a sokféle étel szaga és a (túlárazott) forralt bor illata; inkább azért szomorú, mert a járvány miatt nincsenek turisták, sem belföldiek, sem külföldiek, szinte minden zárva van, és akaratlanul is átgondolja az ember, hogy ez az egész milyen gazdasági következményekkel jár.

Ugyanez az érzés kerít hatalmába a Deák Ferenc utcán gyalogolva. Csak az zökkent ki, amikor a hátam mögött nyílik egy ház kapuja. Hátrafordulok, mire a férfi a rendőröket megpillantva már húzódik is vissza a kapualjba, és csak kapu hangos csattanását hallom.

Még néhány ehhez hasonló jelenet tanúja lehetek az éjszaka során. A Király utcán, amíg egy ittas férfivel szemben intézkednek a rendőrök, a szemközti járdán egy fiatal pár tűnik fel, csupán a szemem sarkából látom őket. Ahogy meglátják, mi történik, elbújnak egy oszlop mögött.

Mintha étterembe ugrott volna el ezzel a fuvarral a kijárási tilalom alatt. Villámgyorsan üti be a kapukódot és már el is nyeli alakját a sötét lépcsőház.

Sétánk alatt csak néhány alkalommal kellett intézkedniük a rendőröknek.

Egy pár teljesen szabályosan sétáltatott kutyát, az irataik rendben voltak, esetükben mindössze rutinellenőrzés folyt.

Ugyancsak maszk nélkül sétált engedély nélkül egy férfi, az ő adatait is felírták a rendőrök, ő is szabálysértés miatt felel.

A következő szabálysértő pedig erősen ittas állapotban volt, karjaival hadonászva próbálta megfenyegetni a rendőröket (sikertelenül), esetében még a holmiját is átvizsgálták, mint megtudtuk, amiatt, hogy esetleg van-e nála bármilyen veszélyes tárgy.

Ám nem ez a jellemző jelenet. Ennek az estének a nagy részében legtöbbször kutyasétáltatókat, taxisokat és pizzafutárokat, valamint üresen vagy majdnem üresen futó buszokat, trolikat, villamosokat látunk. Az Erzsébet téren zárjuk a kört.

Amikor hazametrózom, eszembe jut, hogy beigazolódott, amit előzőleg gondoltam: azok, akik a hozzászólásaikban kikérik maguknak a kijárási tilalmat, és azon háborognak, hogy nekik senki ne mondja meg mit csináljanak, zömében otthon ülnek. Különben nem lennének éjjelente ennyire kihaltak Budapest utcái.

Vitézy Dávid Facebook-oldalán tették közzé csütörtök délelőtt az örömhírt: az Európai Unió hivatalos lapjában megjelent a közbeszerzési felhívás a Budai Fonódó villamoshálózat következő ütemének teljes körű engedélyes és kiviteli terveinek elkészítésére, miután Karácsony Gergely főpolgármester és Vitézy Dávid a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezérigazgatója aláírta a projekt fővárostól való átvételét a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa októberi javaslata alapján.

A BFK-nál a fák és az akadálymentes kerékpárutak és járdák érdekében finomhangolták az eredeti terveket. Az átépülő Déli összekötő vasúti híd új hídfője jóval tágasabb lesz, így az új terveket már ezt figyelembe véve készítették el.

A 2010-ben elkezdett fonódó projekt most dél felé folytatódhat: a Szent Gellért térről a Műegyetem rakparton át éri el a Pázmány Péter sétányt, onnan pedig a Kopaszi gátat és az épülő új lakó- és irodai negyedet tárja fel az új villamos, hogy végül a Budafoki útnál, fontos belvárosi járatokhoz kapcsolódva érkezzen meg a végállomásra. A villamosvonalat részben füvesítik majd: a 2,8 kilométeres új pályából legalább 1,2 kilométer lesz füves.

A budai fonódó villamos új szakaszáról kapcsolat nyílik északra a 19-es, 41-es és 56-os vonalak felé, illetve Pestre a 47-es és 49-es vonalak irányába. A viszonylatok megszervezése a BKK feladata lesz, de az előzetes elképzelések szerint a Szent Gellért tértől mind Budán, a rakparton, mind a Szabadság hídon át Pestre, a Deák Ferenc tér felé érdemes lesz járatokat indítani, így az érintett lágymányosi egyetemi, irodai és lakónegyedekből az összes metróvonal elérhető lesz villamossal – írja Vitézy.

Meg vannak számlálva a Kazinczy utca 55. alatt található épület napjai, amely többek közt arról nevezetes, hogy a földszinten kapott helyet a két és fél éve bezárt legendás hírű kocsma, a Wichmann - írja a Falanszter Blog.

2018 júniusa szomorú hírt hozott a budapesti éjszakai élet történetébe: 32 év után bezárt a városrész egyik ikonikus helye, Wittman Tamás olimpiai ezüstérmes kenus kocsmája. Ezt követően pizzéria nyílt a helyen, ám mivel nem ment úgy az üzlet, ahogy azt az új tulajdonos várta, túladott az ingatlanon. A blog értesülései szerint már megvan, mi lesz az épület sorsa:

Ahogy írják, a környéken nem ez az egyetlen régi épület, aminek mennie kell.

Azaz egy játszótér, a műemléknek számító Dirnbacher-Fluck-bérház, a korábban Magyarország első mozijaként funkcionáló – korlátkerítésén még korabeli, az itt működő szállóhoz címzett német szöveget (Zur Stadt Pest) is felvonultató – Hugmayer-Michalovits-bérház és a Puphka-Hohlfeld-bérház helyén fog megépülni a gigaszálloda.

Az épületnek a kocsma előtt is komoly múltja volt: a kerület mai napig legkisebb alapterületű házában mindig történt valami izgalmas.

- ezért helyeztek el egy piros nyolcast az ajtó mellett. Az épületben később bordélyház működött, ahol – többek között – Ady Endre, Krúdy Gyula vagy Jókai Mór is gyakran megfordult. Ezt követően a Magyar Teozófiai Társaság székhelye volt, a 20. században pedig 50 évig tejcsarnok is működött a házban. 1986-ban Wichmann Tamás magyar kenus legenda vette meg, és az addig étkezdeként is működő ház alsó szintjét kocsmává alakította. A hely nagyon hamar a budapesti élet fontos helyszínévé vált, amely elsősorban a sportoló alakjáról, két barátságos németjuhászáról és természetesen a hely specialitásáról, a rántott húsos szendvicsről lett ismert a budapestiek körében. A szocializmus alatt a kocsma fölötti lakásban ráadásul kalózrádió és egy szamizdat szerkesztőség is működött a sportoló tudomásával és anyagi támogatásával.

Egy ideig még arról is szó volt, hogy a kocsma falára az azóta elhunyt Wichmann Tamás sportolói és politikai ellenzéki munkája tiszteletére dombormű kerül majd, ám úgy fest, hogy ez nem fog megvalósulni.