Szecesszió, te csodás!
Bár „hivatalosan” június tizedikét kiáltották ki a szecesszió világnapjának, az ünneplés már szombaton elkezdődött, mégpedig olyan izgalmasnak ígérkező programokkal, amelyek bizonyára minden szecessziórajongónak megdobogtatták a szívét.
Országszerte és határon túl is több helyszín, intézmény kapcsolódott a hétvégi eseményhez. A budapesti rendezvények „fellegvára” az Iparművészeti Múzeum volt, ahol különleges tárlatvezetések, előadások és vidám, gyerekeknek szervezett workshopok mellett még egy fantasztikus városi sétára is benevezhettek a felfedezésre vágyók.
Iparművészeti Múzeum
Iparművészeti Múzeum
Jártunkban-keltünkben sok-sok belvárosi lakóházon fedezhetjük fel az ezerarcú szecesszió stílusvilágát. Az, hogy nagyjából minden országban máshogy nevezik ezt a stílusirányzatot, már önmagában is árulkodik a sokszínűségről: Franciaországban art nouveau, német területeken Jugendstil, Nagy-Britanniában egykor a modern style elnevezés fedte le azt, amit Magyarországon szecesszióként definiálnak.
Stílusjegyeit nem lehet markánsan meghatározni vagy behatárolni, mert minden ország hozzáadta a maga jellegzetes motívumait (a korabeli magyar építészetben például népszerűek voltak a népművészet mintagyűjteményéből adaptált tulipánok, szívek, galambok stb.).
Bedő-ház
Bedő-ház
Bedő-ház
A szecesszió az elvágyódás művészi kifejezése volt – ez az érzés kísérte a századfordulót és lengte be a következő néhány évet. Az egyre magasabbra ívelő technikai fejlődés egy kis kiábrándulást is hozott magával. Hamar kiderült az, amit máig hatóan tapasztalunk mi is a mindennapokban: a gépesítésnek, a rohamos modernizációnak nem csak áldásos hatásai vannak, nem csak a komfortot és a fejlődést biztosítják. Hozadékuk szinte szükségszerűen az elidegenedés, ami ellen a kor művészei az alkotásaikon keresztül üzentek a világnak. Festészetben és iparművészetben egyaránt teret nyert a szecesszió, de az építészetben is jól látható nyomokat hagyott maga után.
A séta során meglátogatott Gonda-ház (Práter utca 9), a Gutenberg-ház (Gutenberg tér 4) és a Mellinger-ház (Ráday utca 14) falain és lépcsőházaiban is láthattuk, hogy a szecesszió mennyire erőteljesen volt jelen a tízes évekbeli belvárosi épülettervezésekben. Ebben az időszakban rengeteg új bérházat húztak fel, ezeknek nagy része még ma is áll, felújított állapotban vagy éppen az enyészetté válás felé tartva.
Szervita tér 3: Török bankház
Bedő-ház
Az 1907-ben épített, a Vágó-testvérek által tervezett Gutenberg-házban például a kovácsoltvas korlátok és az ajtók a kilincsekkel együtt olyan jó állapotban maradtak meg, hogy még ma is használhatóak, a
lépcsőházbeli ólomüvegeket azonban ki kellett cseréltetni. A ház eredetileg egy nyomdász szakszervezet birtokában állt, a négy emelet lakbéréből befolyó összeget az ólomtól megbetegedett nyomdászok segítésére, gyógyíttatására fordították. (A nyomda „címerét” egyébként a sasos padlómozaikok is őrzik, melyeken szintén nem fogott az idő.)
Már a kezdetektől fogva működött lift a házban, méghozzá egy az „urak”, egy pedig a cselédek számára, hátul. Habár a ház nagyrészt megőrizte egykori alakját és szerkezetét – leszámítva, hogy a hajdani, mintegy száz négyzetméteres lakásokat több kisebbre bontották – a belső udvar azonban nagy átalakításon ment keresztül: nem egészen illett a lakóház profiljába, de itt működött egykor az Omnia mozi, később a Hököm Színpad és a Körúti Színház is.
Gellért Fürdő
Gellért Fürdő
Közhely ugyan, de igaz: minden háznak megvan a maga története és azok a kis szegletei-darabkái, amelyekkel kapaszkodik a múltba. A Ráday utcában álló Mellinger-ház egyik fő különlegessége az a néhány négyzetcentiméternyi falrészlet a negyedik emeleten, ami az eredeti díszítőfestést őrzi, immár több mint száz éve, a ház ugyanis 1911-ben épült.
Az egykori lift helyét félemeletenként súlyos vasajtók jelzik. A Práter utcai Gonda-házban még mindig csodálatos az a szecessziós ornamentika az angyalszerű, fürtös lányfejekkel, virágokkal és tekeredő indákkal, ami a lépcsőházban fogadja a betérőket.
Gellért Fürdő
Gellért Fürdő
A Váci utcán sétálgatva pedig, ha nem feledkezünk bele teljesen az éttermek, kirakodóárusok és luxusbutikok kavalkádjába, láthatjuk azokat a csodálatos pávás mozaikokat, Zsolnay-csempékkel díszített homlokzatokat és a súlyos, gyönyörűen míves kovácsoltvas kapukat, amelyek még őrzik a múlt század egy szeletkéjét.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!