Múltidéző étkek a Műjégpályánál
„A tányérhús nem más, mint korán feltett „tehénhús”, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve…” – írja 1933-as Álmoskönyvében Krúdy Gyula. A tányérhús nem csupán Krúdy könyvében tölt be fontos szerepet, hanem a műjégpálya épületében frissen megnyílt Városliget Café & Bár étlapján is.
De, hogy mi is az a tányérhús? Az Osztrák Magyar Monarchia idejéből származó „nemes étel”, amely kezdetben I. Ferenc József császárnak köszönhette népszerűségét: ez volt a kedvenc étele. Hamarosan a magyarok közkedvelt fogása is lett: aranysárga, forró gőzölgő húsleves, sok zöldséggel, grízgaluskával, hozzá velőscsont fokhagymás pirítóssal, majd igazi koronaként a főtt marhafartő, meggymártással, burgonyával és tormával.
Tehát a tányérhús tulajdonképpen egyszerre három fogást tartalmaz, ezt kapjátok az étteremben is, ha mellette teszitek le a voksotokat. Lesz húslevesetek, friss velőt csemegézhettek házi cipóból készült pirítóson, illetve befejezésül főtt szürkemarhahúst fogyaszthattok választható köretekkel, szószokkal és pirított burgonyával. A szósz vagy meggymártás vagy spenót lehet, de nem csupán ezt választhatjátok meg, hanem azt is, hogy a marha mely testrészéből legyen a hús (oldalas, fartő vagy nyelv). Az árát mi nem tartjuk vészesnek, ez így 2900 forint. Igaz, nem feltétlen minden ilyen kedvező, vegyes árfekvésben mozog az étterem.
A tulajdonosok számára az étlap és belső, külső tér kialakításában is fontos volt a hagyományőrzés, a békebeli idők megidézése, mindenképpen szerették volna a nosztalgiát ötvözni a jelen érzetével. Ez teljes mértékben sikerült, mind az ételek, mind a terek tekintetében. A menülapon olyan fogásokat találtok, mint a túrós csusza, a rántott csirke burgonyapürével, őszibarack kompóttal, ökörpofa vadasan, gulyástál házi derelyével, töltött paprika és szürkeharcsa tökfőzelékkel. Ez utóbbi két ételt mi is megkóstoltuk a hely sajtótájékoztatóján és mondhatjuk: mindkettő után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat, pedig a tökfőzelék leginkább rosszemlékű iskolás menzaétekként élt az emlékezetünkben.
Ahogy már korábban említettük, a múltidézés nem csupán az étlapon zajlik, a teljes kávéház belseje a régmúltat idézi: a falakon emléket állítanak a magyar korcsolyázóknak, a plafonon korabeli fotókat tekinthettek meg, ha pedig szerencsétek van, akkor régi mozis székekre hajazó ülésből fogyaszthatjátok el a választott fogást, desszertet vagy kortyolhatjátok a forró feketét. Apropó fekete: az is a múltba utazás része, hogy itt a kávé helyben pörkölt kávébabból készül, hiszen a békebeli időkben is így volt ez.
Nyomj egy lájkot, ha szívesen ebédelnél itt!
