Milyen volt, amikor a patikában bezoárkövet vettek a betegek?
Amikor gyógyszertárba megyünk, általában nem érezzük magunkat szerencsésnek... És mégis, vannak olyan pesti patikák, amelyektől eláll a szavunk. (És nem a fájdalmas torokgyulladásunk miatt.) Olyan, páratlan szépségű, régi berendezéssel várnak bennünket, mintha visszautaztunk volna az időben néhány száz évet. De nem kell megijedni, torokfájásra nem melegített tejjel való gargalizálsát fognak javasolni.
Kép forrása: Fortepan / Magyar Rendőr
Élvezzük tehát az időutazást, és lássuk, vajon merre indult a pesti polgár spirituszért? Ha az egykori pesti polgár egészsége rosszabbra fordult, sokáig nem volt egyértelmű, hogy a javasasszonyhoz forduljon-e inkább a jól bevált népi gyógymódokért vagy keresse fel az orvos-patikust. Az évszázadok alatt azonban megbecsült és összetett mesterséggé vált a patikus szakma, az orvostudomány fejlődésével pedig egyre szaporodtak a patikák Pesten, pláne miután Pestre költözött az Orvoskar, 1784-ben.
Eleinte a patikák alapanyagainak tárháza különböző növényi alkotóelemekből állt, melyből gyógyító kencét, esszenciát kevertek. A gyógyszerészek a recepteket füveskönyvekből tanulták ki, a hozzávalókat pedig kolostori herbariumokból (gyógynövényes kertből) vagy a füvesembertől szerezték be. Az egyik legkedveltebb alapanyag a szíkfű volt, mely ma is gyakran fogyasztott gyógynövény. S hogy miről van szó? Az orvosi székfűről vagy egyszerűbb nevén kamilláról.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
A patikusok állati hozzávalókból is készítettek főzetet vagy kenetet, mai nevén kenőcsöt.
Egy XVII-XVIII. századi recept szerint például a rókatüdőt kell illatos vízben megfőzni, és a kész levet a mellkasra kenni, hogy a tüdőbetegek meggyógyuljanak.
Bezoárkő nemcsak a Harry Potterben fontos alapanyaga a bűbáj recepteknek, a régi gyógymódok is sokra tartották. Mi is ez és hol találjuk? A bezoár egy kecskefajta, és az ő bélkövéről van szó. Életmentő szernek tartották mérgezés ellen, melyet porítva italokba kevertek. Milyen szerencse, hogy királydrámákból és intrikákból kevesebbel találkozni ma, merre is szaladnánk beszerezni a bezoárkövet!
Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.021
S hogy hol keressük a már emlegetett gyógyszertárakat, ahol a korabeli berendezés mögül szolgálják ki a vevőket?
Először is érdemes a Ferenciek terén a Kígyó Gyógyszertárba betérni, mely az egyik legrégebbi pesti gyógyszertár. Már a tér elődjén, a Kígyó téren is állt a patika 1784-ben, és azóta sem mozdítható el a környékről, még akkor sem, ha egyik épületből a másikba költözött. A szépen faragott fa berendezés látványán érdemes elidőzni: patikus szekrény és polcrendszer millió fiókkal, táraasztal és faragott galéria. Képzeljük, mennyi csodás összetevőt és gyógyfüvet rejthetett ez sok tároló!
Rákóczi Ferenc utca 8., Fekete Sas patika. Kép forrása: Fortepan / Karabélyos Péter
A másik könnyen megtalálható, lenyűgöző berendezésű helyszín az Oktogon Gyógyszertár, amely szintén őrzi a régi pesti polgári patikák hangulatát. Az 1786-ban alapított üzletben a falon még freskók is felfedezhetőek, melyek erről a szép szakmáról mesélnek. Inkább kíváncsiságból, mint betegség miatt, de mindenképpen érdemes eljönni ide is!
Budapesten összesen tíznél is több védett berendezésű patika kereshető fel - az 1700-as évek végétől a huszadik század első évtizedeiben létesültig egyaránt találunk a belvárosban csodaszép helyeket, sőt, a téma iránt jobban érdeklődők a Várban még egy patikamúzeumban is körülnézhetnek!