Miért állnak még mindig a régi budapesti bérházak?
Hosszú évek óta keringenek a neten rémtörténetek arról, milyen kellemetlen meglepetések érhetik az embert, ha új építésű társasházi lakást vásárol. Akik megírják ezzel kapcsolatos kellemetlen tapasztalataikat, gyakran azzal zárják a beszámolót, hogy legközelebb biztosan régi, de legalábbis régebbi építésű lakást vesznek.
Sokan érvelnek azzal, hogy érdemesebb századfordulós házakban lakást venni, mert azokban az épületekben "még van anyag", mert dédapáink "még értettek az építkezéshez", sőt, van, aki egyenesen azt állítja, hogy a Monarchia idején merészelte volna ellopni az építőanyagok egy részét a vállalkozó, többé nem kapott volna megbízást. Cikkünk nyitóképével is illusztrálhatjuk ezeket a városi legendákat, hiszen a Kinizsi utca 22. szám alatti épület még ma is áll. És ez csak egy az 1870-es évektől és az 1910-es évekig épült több ezer ház közül.
Amelyik lakóépület túlélte a bombázásokat, az 1944-45-ös ostromot, az 1956-os utcai harcokat, és amelyeket megóvtak az utókornak, azok felújítva úgy festenek, mintha sziklaszilárdan, elpusztíthatatlanul állnának. Mi a 19. század végén, 20. század elején épült bérházak titka? Ennek teljesen prózai oka van:
építésük idején Európa legszigorúbb építészeti szabványai voltak érvényben Budapesten.
"Ezek a bérházak hiányosságaik ellenére nem holmi rozoga építmények voltak. A spekulánsok, az építkezők és a vállalkozók nem térhettek el a Közmunkatanács szabványaitól. (...) Pontosan meghatározták a telkek legkisebb és legnagyobb méretét, a bemélyedések és a házak magasságát; nem engedélyeztek semmiféle kivételt. Ezért nemigen akadt ötemeletesnél magasabb épület a városban. Felhőkarcolók ezért nem épültek. A bérházak alaprajza többnyire a közép-európai városok nagy részében megtalálható házakéhoz hasonlított. Tégla vagy kocka alakúak voltak, és ritka kivétellel a belső udvar köré épültek" írja John Lukacs Budapestről szóló, 1988-ban írt tanulmánykötetében.
Az alábbi fotón a Múzeum körút 19. szám alatt álló épület, Róth Zsigmond bérháza látható. A felvétel 1880-1890 között készült. (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.002.)
Az Andrássy út 1. alatt álló Stein-palota, amelynek tetőtéri felújítása a 2000-es években botrányos körülmények között maradt félbe. A felvétel 1883 körül készült. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.160
Olyan fantasztikus ötletek kötődnek a Fővárosi Közmunkák Tanácsához, mint a hajózható belváros - Reitter Ferenc tervei szerint a mai Nagykörút helyén közlekedésre alkalmas csatorna vize folyt volna, és ha megvalósul, ma hajóval lehetne a Nyugatihoz sietni.
A Budapest arculatát évtizedekre meghatározó testület alapítását 1870-ben foglalták törvénybe. Feladatai közé tartozott például az utak és utcák irányának és szintjének meghatározása, a beruházásokhoz kapcsolódó pályázati kiírások előkészítése, a város felmérési munkái, Pest Óbuda és Buda szabályozási terveinek elkészítése, és az építkezések törvényi szabályozása.
Alapítását Andrássy Gyula szorgalmazta. A közmunkatanácsra megalakulása után rengeteg feladat várt: új hidakra volt szükség a Lánchíd tehermentesítésére, élhetőbb, modernebb és rendezettebb városszerkezet kialakítására, a Duna-medret is szabályozni kellett és arra is szükség volt, hogy az 1873-ban egyesült 3 nagy városrész valóban egységes fővárossá válhasson.
Hogy a Közmunkatanács munkája az 1899-ben tetőző budapesti építkezési hullám idején nem volt hiábavaló, arra bizonyíték, hogy 1901-ben amerikai látogatók tanulmányozták Magyarország fővárosát. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis Washington városának kialakításához, korszerű rendezéséhez kerestek mintákat, ezért bizottságot küldtek Európába, hogy a korszak hat legfontosabb városát tanulmányozzák.
A városépítéssel, városi építészettel foglalkozó Joseph Stübben első ízben 1890-ben kiadott, majd 1907-re frissített kötetében olyan elismert nagyvárosok között hozza fel példaként Budapestet, mint Párizs, Bécs, New York vagy London. John Lukacs arra is felhívja a figyelmet, hogy Stübben a Budapesti Közmunkatanács egyik külföldi tisztelője volt.
Illusztráció Joseph Stübben könyvéből
A Gát utca 24. szám alatti ház körfolyosója 1949-ben
A kiegyezés után hatalmas ütemben kezdett fejlődni és iparosodni Magyarország. Pest, Buda és Óbuda egyre jelentősebb közlekedési csomóponttá vált, a gyárak, üzemek jelentős része ide vagy a környékre települt. Az 1873-ban létrejött Budapest szivacsként szívta fel a munkaerőt, folyamatosan költöztek be vidékről.
A város kezdett egyre zsúfoltabbá válni - legalábbis a pesti oldalon. A századfordulóra ott élt Budapest lakosságának több mint nyolcvan százaléka.
A Szent István körút 23. szám alatti épület lépcsőháza 1986-ban
Ha érdekes volt a cikk, ajánld másoknak is!
