Hosszú évek óta keringenek a neten rémtörténetek arról, milyen kellemetlen meglepetések érhetik az embert, ha új építésű társasházi lakást vásárol. Akik megírják ezzel kapcsolatos kellemetlen tapasztalataikat, gyakran azzal zárják a beszámolót, hogy legközelebb biztosan régi, de legalábbis régebbi építésű lakást vesznek.

Sokan érvelnek azzal, hogy érdemesebb századfordulós házakban lakást venni, mert azokban az épületekben "még van anyag", mert dédapáink "még értettek az építkezéshez", sőt, van, aki egyenesen azt állítja, hogy a Monarchia idején merészelte volna ellopni az építőanyagok egy részét a vállalkozó, többé nem kapott volna megbízást. Cikkünk nyitóképével is illusztrálhatjuk ezeket a városi legendákat, hiszen a Kinizsi utca 22. szám alatti épület még ma is áll. És ez csak egy az 1870-es évektől és az 1910-es évekig épült több ezer ház közül.

Amelyik lakóépület túlélte a bombázásokat, az 1944-45-ös ostromot, az 1956-os utcai harcokat, és amelyeket megóvtak az utókornak, azok felújítva úgy festenek, mintha sziklaszilárdan, elpusztíthatatlanul állnának. Mi a 19. század végén, 20. század elején épült bérházak titka? Ennek teljesen prózai oka van:

építésük idején Európa legszigorúbb építészeti szabványai voltak érvényben Budapesten.

"Ezek a bérházak hiányosságaik ellenére nem holmi rozoga építmények voltak. A spekulánsok, az építkezők és a vállalkozók nem térhettek el a Közmunkatanács szabványaitól. (...) Pontosan meghatározták a telkek legkisebb és legnagyobb méretét, a bemélyedések és a házak magasságát; nem engedélyeztek semmiféle kivételt. Ezért nemigen akadt ötemeletesnél magasabb épület a városban. Felhőkarcolók ezért nem épültek. A bérházak alaprajza többnyire a közép-európai városok nagy részében megtalálható házakéhoz hasonlított. Tégla vagy kocka alakúak voltak, és ritka kivétellel a belső udvar köré épültek" írja John Lukacs Budapestről szóló, 1988-ban írt tanulmánykötetében.

Az alábbi fotón a Múzeum körút 19. szám alatt álló épület, Róth Zsigmond bérháza látható. A felvétel 1880-1890 között készült. (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.002.)

Az Andrássy út 1. alatt álló Stein-palota, amelynek tetőtéri felújítása a 2000-es években botrányos körülmények között maradt félbe. A felvétel 1883 körül készült. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.160

Hogy a Közmunkatanács munkája az 1899-ben tetőző budapesti építkezési hullám idején nem volt hiábavaló, arra bizonyíték, hogy 1901-ben amerikai látogatók tanulmányozták Magyarország fővárosát. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis Washington városának kialakításához, korszerű rendezéséhez kerestek mintákat, ezért bizottságot küldtek Európába, hogy a korszak hat legfontosabb városát tanulmányozzák.

A városépítéssel, városi építészettel foglalkozó Joseph Stübben első ízben 1890-ben kiadott, majd 1907-re frissített kötetében olyan elismert nagyvárosok között hozza fel példaként Budapestet, mint Párizs, Bécs, New York vagy London. John Lukacs arra is felhívja a figyelmet, hogy Stübben a Budapesti Közmunkatanács egyik külföldi tisztelője volt.

Illusztráció Joseph Stübben könyvéből

A Gát utca 24. szám alatti ház körfolyosója 1949-ben

A Szent István körút 23. szám alatti épület lépcsőháza 1986-ban

Ha érdekes volt a cikk, ajánld másoknak is!

Az este nyolc órás kijárási tilalom alól a szilveszter sem volt idén kivétel. Éjszaka bejártuk a máskor legforgalmasabb utcákat, amelyeken az elmúlt években hömpölygött a tömeg.

Rendőr viszont érezhetően több volt, 6-7 rendőrkocsit is láttunk bő fél órán belül, egyszer igazoltattak is bennünket.

Az ablakokból elég sok helyen szűrődött ki házibuli hangja, de az utcák olyan kihaltak voltak, mintha nem is szilveszter lenne. Az év utolsó éjszakája pont olyan volt, mint 2020 maga.

„Már mindenkinek elege van ebből a baromságból!” „Nekem aztán senki se mondja meg, hogy hova mehetek és mikor!” „A boltok tele vannak, az nem gond, de én este 8 és reggel 5 között nem mehetek mehetek ki az utcára, na menjetek a büdös francba!”

Részben az ezekhez hasonló kommentek, részben pedig amiatt lettünk kíváncsiak arra, hogy mit és hogyan csinálnak a rendőrök a kijárási tilalom alatt, mert a hatóságok munkáját erőteljesen torzítva állította be egy-két bejegyzés, ami szembejött velünk az üzenőfalon. A közösségi oldalakon megosztott, fegyveres katonákat vagy rendőröket ábrázoló képek egy részét negatív kommentárral látták el.

A csúcs talán az volt, amikor olyan kommentbe botlottam, ami azt taglalta, hogy a kijárási tilalom alkotmánysértő, mert nincs is semmiféle vészhelyzet, nincs is semmiféle járvány, koronavírus nem létezik, ezért sem a korlátozásra, sem a rendőri jelenlétre nincsen szükség.

Ezek után még inkább érdekelt bennünket, mit csinálnak az utcán a rendőrök este 8 után? Milyen eseteknél intézkednek? Mennyire jellemző a szabályok megszegése a Budapesten élőkre? November 11-én, a kijárási tilalom elrendelése után már végigkövettük fotós kollégámmal, Markovics Z. Kristóffal, hogyan ürülnek ki a város utcái. Arról is készítettünk riportot, hogyan befolyásolja a korlátozás a hajléktalanok jelenlétét. Most a Budapesti Rendőr-főkapitányság és Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivőjének segítségével az éjszakai rendőri munkát követhettük egyik este a két ünnep között.

Az Erzsébet térről indultunk, először a Vörösmarty tér felé fordulunk. Csodaszép a karácsonyi díszvilágítás fényeiben pompázó tér a Gerbeaud épületével és a századfordulós bérpalotákkal. De kérdés, hogy kinek ilyen gyönyörű, amikor rajtunk kívül egy teremtett lélek nem jár, nem is járhat erre.

Egyébként az, hogy télen milyen szép a Vörösmarty tér, eddig fel sem tűnhetett. Első pillantásra nem tudtam megfogalmazni, mi ilyen furcsa ebben az egészben, és miért ennyire szokatlan a csend, a nyugalom.

Nem mintha hiányozna a sokféle étel szaga és a (túlárazott) forralt bor illata; inkább azért szomorú, mert a járvány miatt nincsenek turisták, sem belföldiek, sem külföldiek, szinte minden zárva van, és akaratlanul is átgondolja az ember, hogy ez az egész milyen gazdasági következményekkel jár.

Ugyanez az érzés kerít hatalmába a Deák Ferenc utcán gyalogolva. Csak az zökkent ki, amikor a hátam mögött nyílik egy ház kapuja. Hátrafordulok, mire a férfi a rendőröket megpillantva már húzódik is vissza a kapualjba, és csak kapu hangos csattanását hallom.

Még néhány ehhez hasonló jelenet tanúja lehetek az éjszaka során. A Király utcán, amíg egy ittas férfivel szemben intézkednek a rendőrök, a szemközti járdán egy fiatal pár tűnik fel, csupán a szemem sarkából látom őket. Ahogy meglátják, mi történik, elbújnak egy oszlop mögött.

Mintha étterembe ugrott volna el ezzel a fuvarral a kijárási tilalom alatt. Villámgyorsan üti be a kapukódot és már el is nyeli alakját a sötét lépcsőház.

Sétánk alatt csak néhány alkalommal kellett intézkedniük a rendőröknek.

Egy pár teljesen szabályosan sétáltatott kutyát, az irataik rendben voltak, esetükben mindössze rutinellenőrzés folyt.

Ugyancsak maszk nélkül sétált engedély nélkül egy férfi, az ő adatait is felírták a rendőrök, ő is szabálysértés miatt felel.

A következő szabálysértő pedig erősen ittas állapotban volt, karjaival hadonászva próbálta megfenyegetni a rendőröket (sikertelenül), esetében még a holmiját is átvizsgálták, mint megtudtuk, amiatt, hogy esetleg van-e nála bármilyen veszélyes tárgy.

Ám nem ez a jellemző jelenet. Ennek az estének a nagy részében legtöbbször kutyasétáltatókat, taxisokat és pizzafutárokat, valamint üresen vagy majdnem üresen futó buszokat, trolikat, villamosokat látunk. Az Erzsébet téren zárjuk a kört.

Amikor hazametrózom, eszembe jut, hogy beigazolódott, amit előzőleg gondoltam: azok, akik a hozzászólásaikban kikérik maguknak a kijárási tilalmat, és azon háborognak, hogy nekik senki ne mondja meg mit csináljanak, zömében otthon ülnek. Különben nem lennének éjjelente ennyire kihaltak Budapest utcái.

Vitézy Dávid Facebook-oldalán tették közzé csütörtök délelőtt az örömhírt: az Európai Unió hivatalos lapjában megjelent a közbeszerzési felhívás a Budai Fonódó villamoshálózat következő ütemének teljes körű engedélyes és kiviteli terveinek elkészítésére, miután Karácsony Gergely főpolgármester és Vitézy Dávid a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezérigazgatója aláírta a projekt fővárostól való átvételét a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa októberi javaslata alapján.

A BFK-nál a fák és az akadálymentes kerékpárutak és járdák érdekében finomhangolták az eredeti terveket. Az átépülő Déli összekötő vasúti híd új hídfője jóval tágasabb lesz, így az új terveket már ezt figyelembe véve készítették el.

A 2010-ben elkezdett fonódó projekt most dél felé folytatódhat: a Szent Gellért térről a Műegyetem rakparton át éri el a Pázmány Péter sétányt, onnan pedig a Kopaszi gátat és az épülő új lakó- és irodai negyedet tárja fel az új villamos, hogy végül a Budafoki útnál, fontos belvárosi járatokhoz kapcsolódva érkezzen meg a végállomásra. A villamosvonalat részben füvesítik majd: a 2,8 kilométeres új pályából legalább 1,2 kilométer lesz füves.

A budai fonódó villamos új szakaszáról kapcsolat nyílik északra a 19-es, 41-es és 56-os vonalak felé, illetve Pestre a 47-es és 49-es vonalak irányába. A viszonylatok megszervezése a BKK feladata lesz, de az előzetes elképzelések szerint a Szent Gellért tértől mind Budán, a rakparton, mind a Szabadság hídon át Pestre, a Deák Ferenc tér felé érdemes lesz járatokat indítani, így az érintett lágymányosi egyetemi, irodai és lakónegyedekből az összes metróvonal elérhető lesz villamossal – írja Vitézy.

Meg vannak számlálva a Kazinczy utca 55. alatt található épület napjai, amely többek közt arról nevezetes, hogy a földszinten kapott helyet a két és fél éve bezárt legendás hírű kocsma, a Wichmann - írja a Falanszter Blog.

2018 júniusa szomorú hírt hozott a budapesti éjszakai élet történetébe: 32 év után bezárt a városrész egyik ikonikus helye, Wittman Tamás olimpiai ezüstérmes kenus kocsmája. Ezt követően pizzéria nyílt a helyen, ám mivel nem ment úgy az üzlet, ahogy azt az új tulajdonos várta, túladott az ingatlanon. A blog értesülései szerint már megvan, mi lesz az épület sorsa:

Ahogy írják, a környéken nem ez az egyetlen régi épület, aminek mennie kell.

Azaz egy játszótér, a műemléknek számító Dirnbacher-Fluck-bérház, a korábban Magyarország első mozijaként funkcionáló – korlátkerítésén még korabeli, az itt működő szállóhoz címzett német szöveget (Zur Stadt Pest) is felvonultató – Hugmayer-Michalovits-bérház és a Puphka-Hohlfeld-bérház helyén fog megépülni a gigaszálloda.

Az épületnek a kocsma előtt is komoly múltja volt: a kerület mai napig legkisebb alapterületű házában mindig történt valami izgalmas.

- ezért helyeztek el egy piros nyolcast az ajtó mellett. Az épületben később bordélyház működött, ahol – többek között – Ady Endre, Krúdy Gyula vagy Jókai Mór is gyakran megfordult. Ezt követően a Magyar Teozófiai Társaság székhelye volt, a 20. században pedig 50 évig tejcsarnok is működött a házban. 1986-ban Wichmann Tamás magyar kenus legenda vette meg, és az addig étkezdeként is működő ház alsó szintjét kocsmává alakította. A hely nagyon hamar a budapesti élet fontos helyszínévé vált, amely elsősorban a sportoló alakjáról, két barátságos németjuhászáról és természetesen a hely specialitásáról, a rántott húsos szendvicsről lett ismert a budapestiek körében. A szocializmus alatt a kocsma fölötti lakásban ráadásul kalózrádió és egy szamizdat szerkesztőség is működött a sportoló tudomásával és anyagi támogatásával.

Egy ideig még arról is szó volt, hogy a kocsma falára az azóta elhunyt Wichmann Tamás sportolói és politikai ellenzéki munkája tiszteletére dombormű kerül majd, ám úgy fest, hogy ez nem fog megvalósulni.