Kurtizánok nyomában Budapesten
A Múzeum körutat és az Astoriát elnézve ma nem könnyű elképzelni, hogy itt egykor, a 18. század közepén még csupasz országút volt a villamos vonalán. Erről a környékről köztudott volt abban az időben, hogy az éjszaka errefelé kószáló férfiember legkönnyebben itt találhat magának alkalmi partnert.
Később, amikor a pesti városfalakat és kapukat már lebontották, a hajdani kietlen országút mentén polgári házak, kisebb-nagyobb paloták épültek. Budapest lassan, de biztosan a metropolisszá válás útjára lépett.
A Károly körút az Astoria felől
Azokban az egykori várfalak mögötti utcácskákban, ahol nem fértek el a hatalmas bérpaloták, szolidabb és kisebb házakat húztak fel. A csendes, átmenő forgalomtól nem terhelt környezet ideális volt ahhoz, hogy a prostitúció diszkréten meghonosodjon.
Így lett ez a terület – a Magyar utca, Ferenczy utca, Képíró utca, Bástya utca és környékük – a 19. századvégi és 20. század eleji luxusbordélyok és garniszállók csomópontja.
A Bástya utca
A Képíró utca
A Képíró utca a Kecskeméti utca felől
A gyönyörű, díszes árkádokkal körülvett Könyvudvart talán minden fővárosi könyvmoly ismeri. Ybl Miklós első pesti háza volt ez, utóbb az Unger-ház elnevezés ragadt meg rajta, a tulajdonosok nevére és talán ősük, Unger Benedek helyben működő kovácsműhelyére utalva.
Azt azonban már biztosan kevesebben tudják, hogy az 1852-ben épült, a korban az egyik leggyönyörűbb bérpalota nem a szépségéről vagy az építőjéről volt híres vagy inkább hírhedt. Köztudott volt, hogy itt prostituáltak is éltek.
Nézelődés a Könyvudvarban
Különösen vonzó lehetett a helyszín a legtöbb férfi számára, akik nem verték nagydobra, hova járnak néha esténként, hiszen egy átjáróházról van szó, ahonnan a kuncsaftok minden feltűnés nélkül távozhattak a csendes utcák valamelyikén. Bármennyire is volt ugyanis köztudomású és viszonylag széles körben elterjedt a prostitúció, a diszkréció mindig fontos szempont maradt.
Krúdy, aki nagy tisztelője volt a szebbik nemnek (és időnként pénzért is vásárolt szerelmet), maga is lakott ebben a házban. A korszak hangulata máig érezhető a falaktól körülvett udvaron állva, az ódon boltíveket és a macskakőszerű fakockákat szemlélve.
A prostitúció intézményének – mint minden más foglalkozásnak – megvoltak a keretei, a szabályozottsága. Büntethető volt, de bizonyos feltételekkel engedélyezték; úgy kell elképzelni, mint egy vállalkozást, amihez értelemszerűen az adózás is hozzátartozott. 1867-ben egy döntő fontosságú rendelet született Pest városában, amit mintaként átvettek a vidéki városok is.
Lényege szerint eleve szabálysértést követ el, akit rajtakapnak egy prostituálttal vagy aki az utcán kéjelegve árulja a testét – kivéve, ha ezt olyan helyen művelik, ahol a törvényhatóság szabályrendelete engedélyezte. Az állam és a város a szabályozott prostitúciót tehát, mint szükséges rosszat elfogadta.
Róza anyjával együtt szerelemgyerek volt, egy szabadságharcot megjárt orvos unokája. Amikor a húszéves Krúdy találkozott vele, a nő kétszer idősebb volt már nála, de akkora hatást gyakorolt rá, hogy az író több novellájába és a Vörös postakocsi cselekményébe is beleszőtte alakját.
Mit is tett Pilisi Róza, ami miatt nemcsak a kortársai, hanem az utókor is ismeri a nevét? Felső kategóriás luxusbordélyában gyönyörű bútorokat halmozott fel, mindegyik szobát más és más stílus (rokokó, biedermeier) szerint rendeztetett be. Egy közös mindenképp volt bennük: a tükör nem hiányozhatott.
Séta a Magyar utcában
A magyar utcai luxusbordély
Lányai átlagon felülien csinosak és szépek voltak, szakmájuk avatott mesternői. A baldachinos ágyakban többször megfordult Vilmos császár, trónörökösként VII. Edvárd, kormánytagok, mágnások, olykor bizony tiszteletreméltó papok is. A szalonban kellemes zongoradallamok áradtak szét, az urak pedig azt választhatták, aki éppen megtetszett nekik.
A középkori nagy szifiliszjárványok után Európa-szerte betiltották a prostitúciót, mert meg voltak arról győződve, hogy a kéjnők terjesztik a betegséget. Bár éppenséggel tőlük függetlenül is elharapódzott volna az akkor még halálos betegség, mégis kikergették őket a városokból – aminek következménye az lett, hogy a vidékiek is megfertőződtek.
Így hosszú ideig csak titkosan vagy félig legálisan dolgozhattak a prostituáltak, de a francia forradalom elhozta a nagy áttörést. A prostitúció engedélyezésekor a rendőrségi ellenőrzés mellett az orvos szerepe vált kulcsfontosságúvá, a higanytartalmú gyógyszerek, később a penicillin felfedezésével pedig a szifilisz réme sem tarthatta távol a bővérű férfiakat.
A sétát a BUPAP szervezte, Szécsényi Mihály levéltáros vezetésével.
