Ezért tértek át színekről számokra a villamosjáratoknál
Az 1866-ban megindult, akkor még csekély számú lóvasúti viszonylatot, majd az 1887-ben elindult villamosjáratokat bőven elég volt színekkel jelölni. Ám 1910-re már ötvenegy járat szelte keresztül-kasul a fővárost, három nagy társaság (BVVV, BKVT, BURV) színeiben.
A színek, színvariációk elfogytak, és szükség volt egy áttekinthetőbb rendszer kialakítására.
Ahogy kezdődött: a lóvasúti viszonylatokat még színes zászlókkal jelölték, ebből lett a villamosokon a színes tárcsa, mint viszonylatjelzés (forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, Budapest 1987)
Persze eredendően is jelezhették volna számokkal, már a lóvasúti járatokat is, ám a XIX. század végén az analfabetizmus még komoly gondot jelentett. Épp ezért nem merték megkockáztatni a sokak számára még kiismerhetetlen számokkal jelölést.
A kalauz ugyan minden kocsin ott volt, akitől meg lehetett kérdezni: "tessék mondani, merre megy ez a villamos?", de a színes tárcsákkal jelölés kézenfekvőbbnek bizonyult.
Nosztalgiatárcsa nosztalgiavillamoson (Kemsei Zoltán felvételei)
Az 1910 novemberében életbe lépett számozási rendszerben a BKVT vonalai a páros, a BVVV járatai a páratlan számokat kapták. A BURV Újpesten és Rákospalotán közlekedő villamosait pedig betűkkel jelölték.
Egymás vonalain még rövid távon sem közlekedhettek a járatok, a közös átszállójegy bevezetése is komoly tárgyalások eredménye volt. A széttagoltság ellenére ez volt a legelső kísérlet Budapest villamosközlekedésének egységesítésére.
A mai, legújabb viszonylatjelzés egy vadonatúj CAF villamoson, elektronikus kijelzőn
Érdekesség, hogy a 2-es számot (a BVVV vonala lett volna) csak öt évvel később, 1915-ben kapta a Margit hídtól a Szabadság téren, a Klauzál téren és a Tisza Kálmán téren át a Keletiig közlekedő „versenyvonal”. A babonából kihagyott 13-as számot pedig csak 1955-ben adták ki a kőbányai Bihari utcán közlekedő villamosnak.
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!
