Emléktáblát állítottak az elhunyt hajléktalannak
Elhunyt Ábrahám Sándor, egy hajléktalan, akit a II. kerületben sokan ismertek a környéken. Egy padon élt évekig. Nem kért pénzt, nem zaklatott senkit. Ha kérdezték, mivel segíthetnének, ő csak könyvet kért. Halála után egy emléktáblát helyezett el valaki a padra.
"Mindig ott ült a padon, ott feküdt, és egyszer, amikor jókedvűen mentem haza, nagyvonalú akartam lenni, pénzt akartam neki adni. Mondta, hogy ne pénzt adjak, hanem könyvet. Mindig olvasott, Rejtő könyveket, nem kért pénzt, csak könyvet" – mondta a Velvetnek az egyik környékbeli, aki úgy tudja, hogy a bácsinak magas nyugdíja volt, ennek ellenére valamiért az utcán élt, a Lövőház utcai üzletek előtt söprögetett. A hajléktalan bácsi a János kórházban hunyt el hétvégén" adta hírül a Velvet.
A hírt megosztották a Pesten Hallottam csoportban is, ahol különös érzelmeket kavart a kép.
Válogatás a kommentekből a szöveg változtatása nélkül:
Biztosan ismerték akik állították az emléktáblát! Itt a Nyugatinál is van ilyen hajléktalan akit mindenki ismer és segít is maga lehetőségeihez képest (étel, takaró stb.)
Megemlékezés egy emberről plusz egy nagy adag figyelmeztetés az utódoknak.
A Lehel téri metrómegállónál is van egy férfi, aki bármikor jártam arra, mindig a lépcsőn ült és olvasott, nem is foglalkozva a körülötte rohangálókkal. A hideg beállta óta eltűnt a cókmókjával együtt, pedig épp akkor maradt rám olyan étel elutazás előtt, ami romlandó, viszont kidobni nincs szíve az embernek. Forró ételnek örülne bárki ilyenkor az utcán.
Ismertem a bácsit...aranyos volt nagyon
Kedves! Nyilván vittek kaját és pulcsit is. Elfogadták, egy közösség része volt. Mindent megtettek, amit lehetett. Mások kivetik, elzavarják, stb. A társas kapcsolatok hiánya, a kirekesztettség rosszabb, mint a puszta szegénység. Embernek maradni csak emberek között lehet. Ezt is adták azok, akik életében segítették, emlékére pedig a táblát készítették. Csendes tiszteletem nekik.
Hat nem tudom, hogy vittek-e neki, de nem hiszem.
Ha ennyire megbecsult tagja volt a kozossegnek, megis miert elt 2 evig az utcan?
Akinek akkora "nagy szive" volt, hogy kifizette ezt a tablat lehetett volna ugyan ekkora szive akkor berelni neki egy szoc. lakast 5ezer Ft tamogatassal haggyatokmar a meghatodottsagotokkal inkabb gondoljatok bele.
Igen, MEGLEHET, hogy nem ott fagyott meg, vagy azert halt meg mert csovi volt, de biztosan kozrejatszott.
Szerintem pont olyanok csinálták az emléktáblát, akik életében is segítették, ismerték, de lakóhelyet nem tudtak neki biztosítani. Nyilván az is a szerepe az ilyen dolgoknak, hogy egy kicsit a(z egyébként többnyire teljesen passzív) társadalom orra alá dörgölje, hogy attól, hogy nem látjátok a hajléktalan embereket, attól még léteznek. Tehát ilyen szempontból nem csak az ő emlékét őrzi a pad, hanem figyelemfelhívás is arra, hogy több száz vagy ezer ember van, akiért még tehetünk és most is kinn fagyoskodik.
A gyásznak ott van a helye ahol a gyászoló ki tudja mutatni, akár egy padon is.Nem az a helyes kérdés, hogy miért van ott tábla? Az a kérdés a többi embernek, léleknek miért nincs? Bármilyen megmutatkozása szeretetnek vagy egy ember hiányának, az pozitív.Ritka nagy tuskóság ebbe belekötni.Ha elolvasod a cikket kiderül maga választotta ezt az életet, nem kért segítséget senkitől ezért nem kapott.
Én is ismertem... sokat beszélgettem vele, mikor ott laktam! Még könyvet is adott nekem, intelligens és jó ember volt! Nyugodjon Békében Sanyi bácsi!
