Ebben a gyönyörű budai kultúrpalotában lakott egykor Budapest polgármestere
Régóta az egyik kedvenc épületünk a Budai Vigadó, amely a Víziváros egyik legszebben kialakított terén, a Corvin téren áll. Éppen ezért figyeltük érdeklődve, mikor nyílik meg újra a rekonstrukció után. Öröm volt végigjárni az épületet, és látni, hogyan fest most kívül és belül.
A Budai Vigadó egyik érdekessége, hogy bár külseje eklektikus - erőteljes neoreneszánsz hatással - , a belső térben a szecessziós motívumok dominálnak és úgy keverednek a neoreneszánszra emlékeztető építészeti megoldásokkal, hogy az összhatás mégis harmonikus.
A másik, hogy több huszadik századi átalakítás nyomát is felszámolták, hogy az eredeti terveknek illetve az 1900. január 20-i átadásra felépített állapotnak megfelelő legyen. Így például a felújítás során a földszinti kiállítóterem múlt században felhúzott álmennyezetét elbontották, és alatta megtalálták az eredeti díszítőmotívumokat.
A harmadik izgalmas tény az volt, hogy annak idején ebben az épületben, az emeleten volt a budapesti polgármester lakása is - külön lift vezetett fel a lakáshoz, amit a Rákosi-korszakban felszámoltak. A tetőtéri szolgálati lakás a várostól az építkezéshez adott támogatás fejében kapta.
A negyedik pedig az, hogy a most mát fedett belső udvaron elültettek egy almafát. Az alma egyébként a Kárpát-medencében élők közös jelképe, ismert népművészeti motívum.
A Budai Vigadó története is lenyűgöző. Már korában álltak ezen a helyen különféle épületek, többek közt egy fegyverraktárként használt török áruraktár. Ennek a helyére emelték közadakozásból 1898 és 1900 között közadakozásból a Budai Vigadót Kallina Mór és Árkay Aladár tervei szerint.
"Alapvetően "konzervatív", neoreneszánsz palota, amelyet a szecessziós elemek, díszítések tesznek különlegessé a hasonló épületek között - mondta az október 5-i sajtóbejáráson Nagy Csaba Ybl-díjas építész, a rekonstrukció vezetője. Azt is elmondta, hogy az eredeti állapothoz képest kevésbé hangsúlyozták azt a 19. század végi polgári miliőt, amelyben a Budai Vigadó született: a díszteremben például nem állították vissza a falakat díszítő aranyozást, hanem inkább a népművészethez kapcsolódó motívumokat, díszítéseket emelték ki az eredeti koncepcióból. Ez illik is azokhoz a funkciókhoz, amelyeket ma az épület ellát.
Itt működik ugyanis a Kárpátmedencei néphagyomány ápolására létrehozott Hagyományok Háza, a Magyar Állami Népi Együttes, a Kárpát-medence népi tudását átfogó Lajtha László Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum és a Népművészeti Módszertani Műhely is.
A Budai Vigadó állapota a több évtizedes intenzív használat alatt leromlott, gépészetileg is felújításra szorult. Az épületben emellett olyan nagyméretű, kihasználatlan terek is voltak, mint például a szigetelés nélküli pinceszint vagy a beépítetlen tetőtér.
Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója elárulta, hogy több mint 1800 tonna sittet hordtak ki az épületből az utólagos szintbeépítések miatt, amelyeket elbontva visszaállították a földszinti, most kiállítótérként hasznosított termek nyolcméteres belmagasságát. Helyreállították az előcsarnokot és a díszlépcsőházat a korábban egyszerűen bevakolt felülvilágítóval, tágas és világos tereket létrehozva.
A pinceszinten jelentős munkák, például az alapmegerősítést és vízszigetelést követően raktárhelyiségeket alakítottak ki. A könyvtár területe is négyszeresére nőtt a felújításnak köszönhetően. Az eredetivel megegyező korai szecessziós csillárokkal megvilágított díszteremben összecsukható nézőteret építettek be, így az elsősorban táncelőadásoknak otthont adó tér visszanyerheti eredeti bálterem funkcióját is.
A belső udvart új üvegszerkezettel fedték be, így alkalmassá vált kisebb koncertek, táncházak lebonyolítására is. A többemeletnyi magas térben speciális hangelnyelő burkolatokat használtak.
Október 5 és 7 között programok egész sorával várnak benneteket. Nézzétek meg a saját szemetekkel, milyen lett a felújított Budai Vigadó.
Az épületben a felújítás, a Corvin téren pedig az épület történetét láthatjátok a kiállított fotókon.