Amikor a porcelánbaba a beteg
Ha az ember feljön a metróaluljáróból az Astoriánál, és elindul a Kálvin tér felé, bámészkodás közben figyelmes lehet egy aprócska üzletre, amely megbújik a sok gyorsétterem és antikvárium között. A kirakatából régi, megjavított játékbabák lesnek a járókelőkre, az ajtó felett pedig egy felirat: Babaklinika.
Altmann Vivien írása, Mervai Márk fotóival
A boltba – vagy, ha úgy tetszik, a műhelybe – belépve az embert magával ragadja a hely hangulata. Polcokon sorakoznak a hajasbabák, porcelánbabák, műanyagbabák, Götz babák. A pult végén egy száz éves (!), ám még mindig kifogástalanul működő Singer varrógép segíti a munkát. A Babaklinikán ugyanis elromlott, eltörött, vagy csak elöregedett játékbabákat, plüssmackókat gyógyítanak.
A babajavítás ötlete természetesen nem mostanában jutott az eszükbe: Barta Judit a Babaklinika „orvosa” és édesanyja, Zsuzsa az anyai dédnagymamától örökölték az üzletet és ezt a szép mesterséget. Száz évvel ezelőtt több babajavító is versengett az akkori sérült játékok meggyógyításáért, napjainkra azonban egyedül maradtak a szakmában: ez egyszerre áldás és átok, hiszen ha arra kerülne a sor, már nem tudnak kihez fordulni tanácsért.
A Babaklinika jelenlegi formájában immár hatvan éve létezik: ekkor nyitották meg az üzletet az államosítás után újra, a Múzeum körúton. Judit és édesanyja a nyolcvanas években kapcsolódtak be a családi babajavításba, amit azóta is töretlen lelkesedéssel folytatnak.
Akadályok természetesen felmerülnek: ezt a szakmát ugyanis ma már Magyarországon sehol nem lehet megtanulni. Egyrészt a „régiektől” kell elsajátítani a tudást, másrészt pedig haladni kell a korral, hogy az újfajta babákat is meg lehessen javítani. Erre azonban csak egy mód létezik, mégpedig a kísérletezés.
A javítás nagyon összetett művelet: érteni kell például a babák karjainak, lábainak összeforrasztásához, visszaillesztéséhez; a lehunyható szemecskék megjavításához, a levágott babahajak visszafűzéséhez…
A megjavított babákat megmosdatják, a hajukat is megmossák, sőt, be is göndörítik azt. (Az üzletben is ácsorgott egy nagy baba, hajcsavarókkal a fején.) Új ruhát is kapnak, de nem mindegy, milyet mert, ahogy Judit mondja, „minden babának lelke van.”
A babák mellett itt a plüssjátékok is új életre kelnek. Mialatt beszélgettünk, belépett az üzletbe egy idős házaspár: „Hoztunk egy beteget”, mondták, Ödönkét. Ő egy sok-sok telet megért, csehszlovák származású játékmackó, akinek egy kis tömésre, pucolásra és új szemekre is szüksége van. Születésnapi ajándéknak szánják, ezért került le a padlásról.
A különös kérések is meghallgatásra lelnek: egy fiatalember például nagyon szeretett volna – ki tudja, miért, talán heccből – egy Lenint mintázó babát. Juditék már másfél hónapja dolgoznak rajta: kerestek fejet, majd hozzá testet, átfestették az arcát, és már csak egy állványt kell találniuk neki.
Így telnek a napok a sok-sok baba között: nyikorog a nagy ajtó, belép valaki egy kis „beteggel”, nem csak gyerekek, hanem felnőtt emberek is, akik régi, elfeledett játékaikat szeretnék ismét a régi pompájukban látni. A játékokat átveszik, meggyógyítják, megtisztítják, és amikor a tulajdonos ismét a kezébe veszi, visszatérnek gyerekkori emlékei, érzései.
A Babaklinika ezen a hétvégén vásárba is megy: a Terézvárosi Búcsún saját standot kaptak, úgyhogy azon túl, hogy babát lehet majd náluk vásárolni, vagy sérült játékot lehet javításra vinni, különféle programokkal is várják a látogatókat: a gyerekek lencsibabát varrhatnak vagy például saját mackót is készíthetnek.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot! :)
