A tányérról lelógó pizza, amiben sosem csalódsz majd
Manapság Budapesten már senki sem lepődik meg, ha egy új étterem nyílik minden sarkon. A gasztroforradalom újszülöttjei módszeresen bevették immáron nem csak a belvárost, hanem a peremét is, sőt egyre inkább terjeszkedik a csúcsgasztronómia vidékre is. A régi motorosoknak pedig nagyon észnél kell lenniük, hogy versenyben legyenek az új gasztrotrendekkel és az újabbnál-újabb világkonyhákat képviselő éttermekkel. Egy jó ideje piacon lévő olasz étteremnek például valamit nagyon jól kell csinálnia, ha bevételt is szeretne termelni.
Nos, a Bocanova a legékesebb példája annak, hogy ha jó ételeket árulsz, nem kell hangzatos marketing, csili-vili enteriőr, Gozsdu-udvari üzlet, vagy sztárszakács, egyszerűen csak szájról-szájra terjed a jó híred. A Bocanova ugyanis egyszerű olasz ételeket és pizzákat kínál, kiváló alapanyagokból, a megfelelő hozzáértéssel elkészítve, mindezt a világ végén, az autópálya és Zugló találkozásánál, a panelek árnyékában teszi szinte állandó telt házzal.
Sikerük legékesebb bizonyítéka, hogy pár hete kinyitották a Bocanova kistestvérét, a Bocanova Centrót a Blahánál, egész pontosan a Corvin tetővel szembeni kis utcában. Az enteriőr hasonló a zuglói étterméhez, de a földszinten kicsit konszolidáltabb bútorzat kapott helyet, az olasz jelleg helyett inkább egy minimálabb, néhol kicsit szocreál darabokkal, amelyek még az előző étteremből maradtak itt.
Látszik a helyen, hogy erősen a kajára összpontosít. Az első fogásként kóstoltunk egy szárított paradicsommal és bazsalikommal töltött csirkemellet grillzöldségekkel, és egyből belőttük a hely jellegét az első falat után. Szépen díszített tányér érkezett, egy szép lakossági mennyiségben megpakolva. A fine diningot fikázó, az adagokat becsmérlők is jóllaknak, és a pénztárcájuk sem marad üresen, hiszen az árfekvés is abszolút lakossági. A csirke első osztályú, a tölteléke pedig árulkodik arról hogy nem a metrós-arós konzervekkel tömték tele szerencsétlen állatot, hanem igazi olasz összetevőkkel van dolgunk.
Ha már olasz, akkor nyilván tésztát is kell magunkhoz vennünk. A ház ajánlata egy marhás-paradicsomos, enyhén csípős spagetti volt, amivel sikerült annyira összehaverkodnunk, hogy annak ellenére majdnem belapátoltam az egészet, hogy helyet akartam még hagyni az utána következő pizzának is. A tészta tökéletes al dente, a marha omlós, és a fotózás miatti állásban sem sikerült érthetetlen módon kiszáradnia. Az étel tetején egy friss halom rukkola és imádnivaló parmezánforgácsok foglalnak lezseren helyet.
Végül a pizza. A pizza. A zuglói Bocából már ismert tányérról lelógó hatalmas szörnyeteg, a város top 5 megfizethető pizzáinak egyike. Kíváncsiak voltunk sikerül-e reprodukálniuk az ottani minőséget. Szerencsére nem kellett csalódnunk, sőt még a szeretetreméltó tányérlelógást is áthozták a belvárosba. A mezza lunát választottuk, amire a rengeteg rukkola miatt esett a választás. Krémes mascarpone, olasz napérlelte paradicsomból főzött szósz, mozzarella, pármai sonka és rengeteg rukkola nászának gyermeke.
A tésztát egyszerűen nem tudjuk hova tenni, az a vékony tészta, amit megérdemlünk, de valahogy mégis más, nem ázik a vékony pontoknál, nem kemény, mint az élet, és ha a kézi fogyasztást alkalmazzuk, akkor sem engedi el az egész mindenséget magáról, hogy aztán végül mégiscsak késsel-villával együk (mert ugye nem erről volt szó). A Boca pizzái még mindig verhetetlenek a kategóriájukban és a non plus ultra, hogy a mostantól sokkal szélesebb körben tudnak kiszállítani is. Ha egy jó olasz vacsorára vágyunk tehát, ami a pénztárcánkat is kíméli, akkor ne habozzunk felkeresni az új Bocanova Centrót a Somogyi Béla utcában!
