7 kihagyhatatlan állomás egy fantasztikus budapesti sütitúrán
2016 januárjában ismét tematikus gasztro-túra indult fővárosunkban, ezúttal azok számára, akik az édességtől nem esnek kétségbe. Ez a túra pedig nem más, mint a Cake Túra (értitek, kééééék túra), amin első ízben 2016-ban túráztathatjuk testünket.
Szinte elsők között értesültem a túráról, de végül nem testet sanyargató teljesítménytúraként kezeltem, hiszen teljesíteni majd egy év áll rendelkezésemre. Az alapesetben kellemes élménynek kínálkozó sütievést kínná változtató iram helyett inkább a valódi élvezetek oldalán tettem le voksomat, így a túra harmadik napján bekapcsolódva élhető ütemben, mintegy egy hónap alatt jártam be a túrán részt vevő hat egységet, ahol összesen hét alkalommal sütiztem.
A Cake túra a Dynamobake tulajdonosa fejéből pattant ki, sőt a húszas-harmincas évei környékén járó, már-már hipszter férfiembert ábrázoló kártya terve is az ő oldalukról jött. Inspirációforrásként a Budapest Coffee Tour (az első szériáról itt írtam) szolgált, ami egyébként jelenleg egy éven belül már a második szériával örvendezteti meg a tematikus túrák, és elsősorban a jó kávé szerelmeseit.
Ha jelzed bármelyik helyen, hogy részt szeretnél venni a megmérettetésen, kapsz egy kártyát (a már említett sármos fiatalemberrel az elülső oldalán), amit a kártyán jelölt minden egyes helyen desszert vásárlása esetén érdemes a pultban tevékenykedő orra alá dugni pecsételés céljából. Ha mind a hat pecsétet begyűjtötted, nincs más hátra, mint visszatérni a résztvevők közül a számodra legkedvesebb helyre és elfogyasztani egy grátisz sütit teljesítményed jutalmául.
Személy szerint pártolom a túrákat, hiszen mindenkinek jót tesznek: nekünk, mert kicsit jobban megismerhetjük a helyet, ahol élünk vagy ahova éppen elvetődtünk, meglátogathatunk régóta tervbe vett, de a zord élet által elérhetetlenné tett bájos egységeket, ugyanakkor naivan úgy képzelem, hogy nemcsak a testünkkel-szellemünkkel teszünk jót, de a túra hasznos lehet a túrában résztvevő vendéglátóhelyeknek is. Már várom a városhatáron átnyúló túrákat, és biztosan nem zárkózom el a részvétel elől, legyen szó édességekről vagy akár kávéról. De nézzük, merre is jártam (nyilván nagy meglepetést okozok ezzel) és mit is tapasztaltam.
#1 Chez Dodo macaron manufaktúra
Bemelegítésként diszkrét adaggal és a Chez Dodo kézműves manufaktúrában kezdtünk. Itt, testünket felkészítvén a megmérettetésre egy-egy chai latte került a poharakba, míg egy-egy macaron a tányérkákra (a több darabot felölelő, bemelegítéshez nem méltó elviteles adagról itt most nem szólnék). Chez Dodo-ról 2015-ben regéltem (ha még nem tetted volna, ne habozd itt elolvasni), az ott írtakat fenntartom azzal, hogy öröm látni, hogy szemmel láthatóan egyre bővül és teljesedik ki az alig egy éves macaron mennyország nemcsak az enteriőrt, a résztvevők számát, de a kínálatot is beleértve.
A látványkonyhában folyamatosan készülnek a macaronok, nincs megállás, a pult mindig tele van, sőt immár nemcsak macaront, de más francia aprósütiket, péksütiket is kaphatunk náluk. Persze a fővonal mindenképpen a macaron. Szerencsére. Szóval nem ragozom, a macaron még mindig roppan, a kiszolgálás pedig még mindig közvetlen és felettébb jókedélyű.
Nemcsak a pult mögött víg az élet, de az asztalkáknál és a fal mentén is, különösen, mikor felfedezi az ember, hogy milyen kedves kis lapokat rejt a dekoráció. A magas röptű poénoknak és önfeledt szórakozásnak az sem vet véget, mikor a betérők az utca-üzlet útvonalon befelé-kifelé nyitva felejtik az ajtót, ezzel súlyos mínuszokat ráeresztve a bent egyszál pulóverben parádézó vendégseregre.
A nyitvatartási idő és egyéb hasznos infók után kövesd őket közösségi média remek eszközeivel, a Chez Dodo macaron manufaktúra közösségi oldalát pédául itt találod.
#2 Dynamobake
A második állomás felfedezésére egy hétre Chez Dodo után ismét egy lusta vagy elegánsabban laza vasárnap került sor. Már ezerszer elmentem a Dynamobake mellett, álldogáltam előtte, néha be is lestem az ablakon (na nem úgy diszkráten elhaladva, mert akkor bizony semmit sem látsz), de be eddig sosem mentem, elsodort a már említett zord élet nyitvatartási idő képében. A Cake Túra keretében végre eljutottam ide is. Hozzáteszem, az eddigi világos utca-sötét ablak kontraszt alapján nem ilyen arculatú helyre számítottam.
A csalódás természetesen pozitív értelemben következett be. Bár a hely kívülről sötétnek tűnik, de bent mégsem az, sokkalta inkább egy üdítő színfolt a későközépkori pesti városfal mentén meghúzódó házak gyomrában. Kiszolgálás kedves, a tulajdonos talpraesett, felkészült, a zene hangulatos. Megállás itt sincs, hiszen a kávézó nyitvatartása alatt is folyamatos a nyüzsgés az aprócska látványkonyhában: egyre-másra készülnek az újabb adag finomságok. Bár náluk ez volt az első látogatás, azért a sütijüket már többször és több helyen is kóstoltam, hiszen nem egy újhullámos kávézónak szállítják ők a azok sütikínálatában megtalálható finomságokat. Ebből adódik, hogy a sajttortájukat - amitől egyébként behalok, és legtöbbször azzal kísérem újhullámos kávés utazásaimat - most nem kóstoltam, helyette a hétvége egyik legjobb döntését hoztam, mikor a(z egyébként) vegán trópusi kosár mellett tettem le a voksomat.
Mind állagra, mind ízre mennyei volt az a Dynamobake kínálatában újdonságként megjelenő finomság. A kávé az Cofesa, a tea választékból pedig a házi teakeverékük, jelenleg az évszaknak megfelelően egy immunerősítő tavaszváró, de téli teakeverék volt a kedvencem (oké, ezt az egyet próbáltam). A berendezés bár funkcionális (részben kerékpárkölcsönző, részben konyha, részben cukrászda) mégis bájos. Kedvencem az eredeti, ki tudja, mikor készült mennyezet freskó. Ehhez hasonló falfestéseket a budai Várnegyed házaiban láttam legutóbb.
Plusz igencsak muszáj megemlíteni Nagy László kézzel szitanyomott limitált darabszámú giga posztereit is, amelyek szépen beborítják a Dynamobake falait. Szeretem, hogy a bicajozás mindenhonnan visszaköszön, így ha esetleg valami csoda folytán mégsem tűnt volna fel az előtérben álló kerékpárok garmada, sütievés közben biztosan szembefigyel a faszéken virító bicycle felirat, a hátsód alatt virító és fogaskoszorúval díszített székpárna, szemben a falon felakasztott vagy egy tucat felni, amelyek képkeretként is szolgálnak, a Critical Mass és I bike Budapest poszterek vagy éppen az én szívemben is méltó helyet elfoglaló Bruges-vel kapcsolatos kerékpáros útleírás.
Mert, hogy igen, a Dynamobake (Dynamobike) is a blogírás-bringázás-idegenvezetés-kerékpáros utazás-édes reggeli nyomvonalon formálódott, és lett ma azzá, ami. A hely kutyabarát, a tulaj a sok eszement kérdéstől sem riad meg, és zárszóként nem ár tudni, hogy a forma vagy inkább receptbontó belga csokitortájuk (természetesen belga sörrel megbolondítva) egy masszív csoda. A Dynamobake közösségi oldalát itt találjtok.
#3 Édesem
Édesemmel nem újkeletű a kapcsolatunk, legalább egyszer már találkoztunk az előző évben. Ugyanakkor az első találka nem volt alkalmas az elmélyülésre, hiszen arra szintén vasárnap került sor, pont akkor, amikor a szomszédban WAMPolók százai vették be a környéket. Nos, akkor elférni alig fértünk a mindössze és mindennel együtt 27 négyzetméteres helyiségben, így nyugalmasan felmérni a terepet sem volt lehetőségem. Ennél jóval élhetőbb és feltérképezhetőbb a hely hétközben.
A pultban és a hűtőben sütidömping, ha a helyszínen nem lennénk képesek mindent végigenni, jó hír, elvitelre itt is mint minden más helyen, van lehetőség, méghozzá az Édesemre oly' jellemző szuper édes kék-fehér őzikés papírban. Választani mindig nehéz, annyi minden volt mind a két alkalommal, így az elviteles lehetőséget - természetesen helyben fogyasztás mellett - mindig kihasználtam. Még úgy is, hogy a annak a hatalmas szívemnek köszönhetően általában az otthon maradottakat bombázom ilyenkor meglepetés sütikkel.
Hitka Viki tányérjai, amelyek egy része kifejezetten az Édesembe készült, más része - ha éppen van készlet - megvásárolható, még mindig tutik, biztosan megmosolyogtatnak. Rövid, de velős üzenetek bukkannak elő a sütemények hűlt helyén vagy éppen a pénztartó tányérkán (ott mi más, mint egy lényegretörő igen áll).
A sütitúra keretében képtelen voltam ellenállni az almagalettenek: rozslisztből készült roppanós tésza édes almatölteléket ölel körbe, aminek tetején a süti édességét ellensúlyozandó gránátalma szemek pihennek. Haza pedig pop alma jött velem (helyesebben többes számban tették mindezt), ami másnap reggel került elfogyasztásra. A tészta roppan, az alma omlik. Isteni volt másnap is. A kiszolgálás nagyon kedves, nagyon csacsogós, mosolyok röpködnek oda és vissza.
Az ülőhely relatíve kevés, emlékeim szerint mintegy hat személynek elég ülőhely áll rendelkezésre, a falakat régi szakácskönyvek ihlette papír borítja, a planot papírgirlandok szelik ketté és, ha az ablakba vagy az ablak alá telepednénk, hátunkat és/vagy hátsónkat kék-fehér színek által uralt Lamoppe párnákon nyugtathatjuk. Az Édesem közösségi oldalát itt leled.
#4 Zazzi Cukrászda
Zazzit egy szombat este kerestem fel a sorban negyedikként következő sütemény betermelése céljából. Az élményeim vegyesek, a véleményem szubjektív, a sütik mennyeiek. Zárás előtt kicsit több mint egy órával estem be az Óbudán található cukrászdába. Kicsit meglepődtem, hogy a hatalmas pultban csupán négyféle sütemény volt, összesen pedig hat darab. Ez persze ilyen időben nyilván előfordul és nem von le semmit abból, hogy nem mellesleg csodálatosan néztek ki, de mégis túl nagy volt fémpult mérete és a sütemények által elfoglalt hely közötti kontraszt.
A macaronok számát tekintve a sütikkel szemben igencsak jobban álltak. Persze az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a konyhában folyamatos volt a sürgés-forgás, és ott tartózkodásom alatt meg is érkezett egy következő tálca sütemény. A résztvevő hat hely közül ez az egy hely, ahol az éppen szolgálatban lévő lány nem volt éppen mosolygós, kedvesnek sem nevezném, kérdéseimre azonban meglepően beszédes mimikával is válaszolt, ami nem érintett éppen kellemesen. Mondjuk én sem a pókerarcomról vagyok éppen híres, de nem is állok a pult belső felén.
Az i-re a pontot az tette fel, mikor naivan megjegyeztem a pult mögötti nyitott ajtóra pillantva, hogy látom, készülnek a sütik (elnézést, ha nem szó szerint idézem magamat). Erre a válasz testbeszéd formájában érkezett az ajtó látványos becsukásával. Oké, megértettem, túl sok vagyok. Az elérhető sütemények közül a csokis-mentásra esett a választásom. Jól választottam, nagyon finom volt, bár a tökéletesen a sütemény oldalára simított fóliával meggyűlt a bajom, sehogysem tudtam a villámmal egy falatot kanyarintani belőle (tudom-tudom lássak, ne csak nézzek).
A teák rendkívül gusztusosak, egyenként csomagoltak és a hamburgi Teahouse Exclusives-től érkeznek. Ezzel a márkával itt találkoztam először, és rögtön belopta magát a szívembe. A hely forgalmára - legalábbis szombat este - jellemző lehet, hogy az ott töltött negyed óra alatt az időközben a pultba helyezett húsz darab süteményből mindössze egy maradt. Hihetetlen nagy volt a forgalom, folyamatosan jöttek az emberek elvitelre sütiért.
A Zazzi belső kialakítása inkább ipari, abszolút nem hajaz a nevére, logójára, ami alapján színes, bolondos helyiségre számítottam. Ezzel szemben a kialakítás kissé ipari és férfias: barnás árnyalatok, fémkeretre ültetett székek, hatalmas acélpult, az álmennyezetbe épített neonból áradó fény. De vissza a gasztro részhez. Miután általában mindenhol, ahol járok és macaront látok, kíváncsiságomat kielégítendő muszáj megkóstolnom a macaront, másodszor is sorba álltam és rendeltem. Ekkor már enyhült a jég a lány oldalán és végre érkezett egy félmosoly. Fél siker a hideg februári éjszakában. A Zazzi közösségi oldalát itt keresd.
#5 Édes Sári Az ötödikként felkeresett Édes Sári nagyon édes, bár nem Sári volt, akit elcsíptem a látogatásom csütörtökén lehúzott hosszú munkaidő utáni utolsó nyitvatartási órában. Első találkozás szintén, és nem véletlenül maradt a végére, hiszen Édes Sári és az utána következő versenyző egyike sem tart nyitva vasárnap, és munkanapokon is munkakezdés utáni időpontban nyitnak, és este hat (Édes Sári) vagy hét (Édességlabor) óráig várják az édességre áhítozókat. Ez a körülmény kicsit megnehezítette a látogatásom időzítését, de azért megoldottam. Szóval fél hatra érkeztem, és minő öröm, a kései időpont ellenére nem éreztem, hogy a pult mögött szorgoskodó lányt bántja, hogy betértem, jóllehet én voltam az egyedüli vendég. A kései időpont ellenére a leányzó kedves, érdeklődő és segítőkész volt. A pultban hétféle sütemény volt, a kávé a Dynamobake-hez hasonlóan itt is Cofesa. Bár a nyitvatartási idők megtréfáltak, mégsem a rohanás (ne adj' Isten zabálás) volt a jellemző a túrámra, de jobb a biztos alapon, az Édes Sáriban italfronton nem kockáztattam és az egyre közelgő hat óra miatt nem egy forró tea mellett döntöttem, ami nagy eséllyel nem hűlt volna fogyaszthatóra. Pedig a kínálat igencsak felkeltette az érdeklődésemet, leginkább a Kushmi tea képében, ami Rouen óta a LØV ORGANIC mellett szintén szerelem, de van itt az English Tea Shop-tól származó tea is. És persze nem felejtkeztek el a kicsikről sem, talán itt egyedül a teafronton, ugyanis gyerekeknek szánt tea is elérhető. Pozitív, hogy az italok terén tapasztalt téblábolásomat megoldandó rögtön érkezett a csapvízre vonatkozó felajánlás, ami a lehető legideálisabbnak tűnt a tortaszeletem kíséretéül. Akkor és ott a csokis-málnáspite volt az, ami megfogott és állítom, hogy kitűnő választás volt. Haza egy diós tortaszelet és egy sajttorta jöttek velem és a nyelvtanúk szerint igencsak ízletesek voltak. Bár már három éve, hogy életre hívták Édes Sárit, és ugye ez volt az első látogatásom, ennek ellenére mégsem meglepő, hogy süteményeiket már fogyasztottam korábban, hiszen Édes Sári nem egy újhullámos kávézóba is szállít finomságokat. Az enteriőr nagyon barátságos, a vendégtér majdnem felét egy profin felszerelt játszósarok foglalja el. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a nappalinkban az állólámpa alatt üldögélnék, azzal, hogy igencsak szeretek a nappalinkban üldögélni. A közösségi oldalt itt találod. #6 Édességlabor Utolsó résztvevőnk az Édességlabor volt. Mondhatjuk, hogy legnagyobb szerencsénkre, hiszen képmáshoz való jogunk védelmét tiszteletben tartva benne lesz a hátunk és a kezünk a tévében. Mi ez, ha nem a legdíszesebb és legsejtelmesebb kapubejáró a celebséghez, kérem szépen? Szombaton öt óra után érkeztünk (hétig vannak nyitva). Szintén első randi, nagyon kellemes benyomással. A pult mögött szolgálatot teljesítő lány segítőkész és vidám, ugyanúgy mint a látványkonyhából kifelé kacsingató két cukrászleányzó. Az enteriőr csudaklassz, a nagy fehérség ellenére a változatos anyaghasználatnak és felületeknek köszönhetően, mégis meleg az összhatás. Ötletes lámpabúrák, gerendákat immitáló mennyezet, aprócska pult, ősrégi és imádnivaló cementpadló, süppedős fotel az ablakban, a természetet éppenhogy a városi valóságba csempésző zöld növények a fal mellett végig futó pulton. Ülőhely itt sincs túl sok, ez - így a túra végére érve mondhatom, hogy - úgy tűnik, jellemző a résztvevő helyekre. A hűtött pultban süteményből egyszerre hatféle van mindig, de a kínálat ezen belül folyamatosan változik, továbbá ezenfelül a pult másik felében péksütemény jellegű sütik is megtalálhatóak (banánkenyér, brownie, popcake, rugelach - ez valami álom - és hasonló finomságok). A kávé Illy és kapszulás, a választott sütiket telitalálatnak érekztük: csokis-citromos szelet, ami nemcsak szuper krémes, de ahol kell, roppanós is és a gríz-barack-zsálya desszer, amiben pedig mintha egy otthon eltett sárgabarack lapulna meg. Itt limonádéztam, amolyan igazán békebeli stílusban és ízvilággal attól eltekintve, hogy a buborkékok nem támadnak, inkább lágyan csiklandoznak és a cukorszirup sem borult hála az égnek az italba. Ez utóbbi egyébként nagyon is jellemző valamennyi kóstolt sütire: a lányok abszolút nem cukrozzák agyon a süteményeket, inkább hagyják érvényesülni az összetevők ízeit, a harmóniát ezért nem a mindent cuppogósan beborító, átitató cukor, hanem a természetes ízjegyek valódi összhangja biztosítja. Csúnya módon távozáskor itt magamat leptem meg édességgel egy elviteles rugelach képében. Másnap is finom volt. A közösségi oldalt itt találod. +1 Dynamobake Ha már úgy alakult, a Dynamobake tulajdonosa az ötlet szülőanyja, gondoltam a kitartásomért járó grátisz sütit is itt fogyasztom el, mégpedig egy körtés-mandulás finomság képében. Persze nem bírtam ki, hogy az isteni, még mindig immunerősítő teájukból is kérjek egy bögrével. Így, hogy végigettem ezt a túrát, továbbra is bátran ajánlom mindenkinek, hogy kerítse keze ügyébe a kártyát és legalább egy barátot - bár az egyedül történő túrázás során is kellemes élményekkel lehetünk gazdagok - és vegyétek nyakatokba a várost, szépen-komótosan, úgy, hogy valóban élvezzétek, hiszen a cél a cukorszint sokkolásánál és a cukorháztartás felborításánál sokkal magasztosabb. Büszke vagyok ügyeskezű és lelkes honfitársaimra, és arra, hogy ilyen szép csokorban felültek erre a hullámra. Hajrá! Ne feledkezz meg a DRKUKTART blogról sem: ne maradj le az újdonságokról, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek is! 
