hirdetés

BUDAPEST

„Én itt játszom, tetszik tudni” – 60 éve van a szakmában, most csillárokat javít a Népszínház utcai villanyszerelő mester

Szabó József '56-ban ment inasnak, és bár már nyugdíjas, még mindig bejár a műhelyébe. Ott bármerre lép vagy néz az ember, mindenütt régiségbe és emlékekbe botlik.
Dömötör Nikolett, fotó: Violette - szmo.hu
2018. május 30.

hirdetés

Szabó József villanyszerelő mester műhelye már hosszú évtizedek óta a Népszínház utca 45. szám alatt működik. Kicsit olyan érzés belépni az üzletébe, egyenesen a belváros nyüzsgéséből, mintha egy elvarázsolt világba érkeznénk: a mennyezetről véges-végig különféle csillárok lógnak, a polcos szekrényeket és a falakat is lámpák, búrák, falikarok, kábelek, vezetékek borítják.

Amilyen kicsinek tűnik a hely, legalább annyira zegzugos is: bármerre lép az ember, egész biztos, hogy valamilyen régiségbe botlik. A Dankó rádióból melankolikus magyar nóta szól, amikor megérkezünk – Szabó úr kedélyesen invitál minket beljebb.

A közelmúltban egy ideig zárva tartott, két évig beteg volt, kemóra járt és műtötték is. Lényegében most is szünetelteti az ipart. Bejár az üzletbe, bár minden nap csak délután kettőig van itt. Már nyugdíjas, de még mindig szívesen dolgozik.

„Kicsit ápolgatom a dolgokat, aztán hazamegyek. Jövőre el akarom kezdeni megint rendesen, aztán ameddig bírom, addig csinálom.” Most Törökbálinton él, a Sasadi útról költöztek ki a feleségével, de mint mondja, fél óra alatt beér az üzletbe. Műhelye mindig is itt volt a Népszínház utcában, már 50 éve, sokáig itt is laktak a környéken.

'56-ban ment inasnak, ami azt jelenti, hogy több mint 60 éve van a szakmában.

hirdetés

A Baross utcában, egy kisiparosnál tanulta ki. „Ott olyan körülmények voltak, hogy este 8-kor még nem mertem megkérdezni, hazamehetek-e. Reggel kezdtünk, de amíg kész nem volt a lakásban a munka, nem lehetett hazamenni.”

Amikor felszabadult a szakmába, egy idősebb kollégához ment alkalmazásba. Pár év után letette a mestervizsgát, átvette az ipart, onnantól kezdve a maga ura volt. Akkor még a szomszéd, kisebb helyiség volt az övé, a mostani üzlet helyén egy kalapos volt. Amikor ő nyugdíjba ment, cserélt vele.

Szabó úr ideje nagy részét most rossz állapotban lévő lámpák, csillárok, kisebb elektromos eszközök reparálásával tölti.

„Én itt játszom, tetszik tudni”

– mosolyog. Persze ez nem ment mindig így. Régebben voltak nagyobb munkái, például a közeli ruhaipari technikum felújításán dolgozott nyaranta, alvállalkozóként. Százhalombattára is járt az olajfinomítóba, kapott megbízást a pénzügyőrségtől is. Egy ízben a hatemeletes épület összes fénycsövét ki kellett cserélni, ami jó pénzt hozott a házhoz.

Legjobb volt az állami vállalatoknak dolgozni, mondja, de ezeken kívül persze számos lakossági megkeresése volt. Villanyfűtés-szereléssel, cserépkályha-átalakítással, kisgépjavítással foglalkozott.

„De már vagy nyolc éve nem javítottam porszívót, nem csináltatják meg. Drága lenne, az anyag is drága hozzá, egyszerűbb egy új motort belevenni vagy újonnan beszerezni az egészet. Az új motor majdnem annyiba kerül, mint egy új gép, és akkor még a munkadíjat nem is számoltam hozzá.”

A rendszerváltás után sok minden megváltozott. Elmaradtak a nagyobb megbízások, a fogyasztói társadalom nemzedékei pedig már egyre kevésbé keresik az olyan szolgáltatásokat, amiket ő nyújt. Az inasképzés is megszűnt, pedig sokan tanultak nála. Régen utcáról nyitottak be az emberek, hogy jönnének dolgozni. Most nem jön senki.

Ottjártunkkor Szabó úr épp egy csillárt javít.

„Itt rugdostam már évek óta. Valaki behozta utcáról, hiányosan. Szépen bearanyoztam, most össze van rakva.”

Egy másikat is mutat, amit két darabban hoztak be, és mint kiderült, egy Koszorú utcai ház háziuráé volt régen. „Az a lakás olyan volt, hogy díszparkettát rakattak bele, körben végig. Olyan cirádás, gyönyörű, hogy azt akárki nem engedhette meg magának. A hatalmas belmagassághoz jól illett a csillár. Vagy a pincében, vagy a padláson találták meg, olyan állapotban is volt.”

Az üzlet tele van régiségekkel, bár a mester azt mondja, főleg háború után ment nagyon az ócskapiac. „A népek meg voltak szorulva, potom áron lehetett hozzájuk jutni. Most már hamisítják is őket.

„Ha az Ecserire kimegy az ember és megvesz egy gyönyörű csillárt, nem tudja, hogy új vagy régi, úgy megcsinálják. Az asztalos is mit csinál? Leönteti a rézveretet, megveszi a szuvas, ócska bútort, megcsinálja, rárakja a veretet és azt mondja, kérem, ez egy háromszáz éves bútor. Aki nem ért hozzá, bepalizzák”

– magyarázza.

Egy szecessziós darabot a Baross utcából vett meg. Miután a Sasadi útról elköltöztek, behozta az üzletbe, mert az új lakásban már nem volt meg a hozzá illő belmagasság. Egy ilyen 6-700 ezer forintot ér, derül ki, miközben más ötkarú, kovácsolt vas, csiszolt üvegbúrás csillárokat mutat.

Legtöbbször romosan kerülnek az üzletébe, megveszi, aztán helyrehozza őket. Az idők során már annyi minden felhalmozódott nála, hogy lassan nem is fér el a sok búrától, nem tudja őket hova rakni. Akik bejönnek, többnyire apró javításokat kérnek, és hát viszonylag ritkán fordul elő, hogy antik, kúriába való csillárokkal a hónuk alatt távoznának.

Persze azért megtörténik ilyesmi is. Egyszer például végzős ruhatervező lányok jöttek egy fotóssal az üzletbe, hogy a legjobban sikerült kreációkat lefotózzák ebben a miliőben. Itt is öltöztek át, Szabó úr nevetve meséli, hogy azt se tudta, hova nézzen. Az egyik lány mamájának, mint kiderült, a Váci utcában volt menyasszonyiruha-kölcsönzője, és amikor megnézte a képeket, annyira megtetszett neki az egyik csillár, hogy meg is vásárolta.

Hiába, ilyen boltból, mint az övé, tényleg nincs sok, mosolygok az anekdotán. „Hát ilyenből tényleg nincs, ilyen hülye is csak én vagyok”, nevet, aztán hozzáteszi, jobb is lenne már megszüntetni vagy eladni.

„A végén már itt is ötvenezer volt a lakbér. Muszáj voltam megvenni, mert egyszerűen nem tudtam kitermelni azt a pénzt, pláne a járulékos költségekkel együtt.”

A környékbeliek közül Szabó úr szinte mindenkit ismer, bár Józsefvárosnak ez a része is jócskán átalakult, mióta megnyitotta a boltot. Sok kisiparos dolgozott a Népszínház utcában is, szabók, kalaposok, fogtechnikusok, kereskedők. Manapság egyre kevesebben vannak.

„Ennyi év után már sajnos észre veszem, hogy ezt se látom, azt se látom. Ha utánuk kérdezek, azt mondják: már két éve meghalt. A kollégák is kiöregedtek.”

A Népszínház utca ma a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Budapest ékkövének, bár a rendőrök rendszeresen járőröznek arrafelé. Szabó úr üzletének portálját eddig kétszer törték be. „2-3 évvel ezelőtt egy őrült járt az utcán, aki minden kirakatra rácsapott egyet”, emlékezik vissza a mester, a másik esetet viszont célirányos rablásnak véli.

„A kirakatban kint állt egy torinói konfliskocsi lámpája, gyönyörű, formatervezett, fekete darab. Amit elvittek, minden meglett, de a lámpa, az nem. Úgyhogy biztos megbízás volt. Vannak itt régiségesek, akik értenek hozzá.”

Ha már szóba került a család, Szabó úr elmeséli azt is, hogy az édesapja asztalos volt, de a Horthy-rendszerben a rendőrségnél szolgált. A Stefánia úton állt őrségben, az olasz nagykövetség előtt. A háború után visszatért a szakmájához, a Rózsa utcai Lingel bútorgyárba (amelyet 1948-ban Budapesti Bútorgyár néven államosítottak) dogozni. Az Üllői úton éltek, sajnos csak ketten, mert az édesanya korán meghalt.

„Akkor volt a Ratkó-korszak, anyám terhes lett, de el akarta vetetni a magzatot. Szerencsétlenül sikerült, közben vérmérgezést kapott, úgyhogy bement az István kórházba, az orvosok meg hagyták meghalni. Ilyen világ volt.”

Nem nehéz észre venni a kilyukasztott közepű, kis magyar zászlót, ami az egyik polcra tűzve lóg a mester asztala fölött. Amikor rákérdezek, kiderül, hogy Szabó úrnak bőven van személyes kötődése a forradalomhoz.

Azt már korábban is említette, hogy '56-ban ment inasnak, ekkoriban az Üllői út 61-ben lakott, a Futó utcával szemközt, a Kilián-laktanyához közel, tehát gyakorlatilag az események egyik gócpontjánál. A házban volt egy vaskereskedés. Tizenöt éves, elsőéves tanuló volt.

„A Futó utcában benn állt egy ágyú, a Nagyvárad tér felől jövő tankot lőtték a forradalmárok. Ami nem találta el a tankot, az bejött a házba, ahol szinte már nem volt levegő. A vaskereskedést is szétlőtték, füst volt mindenütt. Hajnalban kilőtték a tankot, ami elkezdett égni. A harmadik emeleten az ablakokat vizes ruhával törölgettük, nehogy kigyulladjanak keretestül, mert az a tank még este tízkor is égett. A katonák hevertek sorban a földön, klórmésszel leszórva. Azóta nem bírom a klórszagot.”

Szabó úr ugyan nem vett részt az utcai harcokban, „pedig mondták, hogy gyertek, gyerekek, kaptok stukkert”, idézi fel. Azért az ismerős gyerekekkel „mentek nézni a dolgokat”. Az apja nem mozdult a pincéből, nem mert kijönni. Ha másért nem, kenyérért viszont el kellett menni, de előfordult, hogy sorban állás közben elkezdtek lődözni rájuk.

Az üzletet senki nem viszi tovább a családból. A mester fia Kanadába nősült, és bár az ő szakmája ugyancsak villanyszerelő technikus, de külföldön nem tud elhelyezkedni. Míg itthon élt, kereskedése volt a Nagy fuvaros utcában, de miután bejöttek a multicégek, be kellett zárni. Most ritkán látják egymást. Szabó úr lánya ruhaipari technikumot végzett, a Vígszínházban dolgozik öltöztetőként. A nagyobbik unoka szintén külföldre ment, Németországban él.

Ha végül el is adják a boltot, egy kezdő iparosnak aligha lesz pénze megvenni, mondja. „Örül, ha van egy kombinált fogója, meg ha leteszi a vizsgát, amiért jó sok pénzt elkérnek, és hát tanulni is kell. Ha nem tud folyamatosan dolgozni valaki, akkor ebben a szakmában lehúzhatja a rolót. Vagy elkezd fusizni, míg meg nem ismerik. Meg hirdetést ad fel, hogy megy éjjel-nappal, csak telefonáljanak. Jól kell megcsinálni, hogy továbbmenjen a híre.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
BUDAPEST

Kísértetvárosra emlékeztetett Budapest szilveszter éjjelén

Üresen járt a metró és üresek voltak az utcák is. Soha nem volt még ilyen szilveszterünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. január 01.

hirdetés

Az este nyolc órás kijárási tilalom alól a szilveszter sem volt idén kivétel. Éjszaka bejártuk a máskor legforgalmasabb utcákat, amelyeken az elmúlt években hömpölygött a tömeg.

a taxisokon, rendőrökön és futárokon kívül alig volt valaki odakinn.

Rendőr viszont érezhetően több volt, 6-7 rendőrkocsit is láttunk bő fél órán belül, egyszer igazoltattak is bennünket.

Az ablakokból elég sok helyen szűrődött ki házibuli hangja, de az utcák olyan kihaltak voltak, mintha nem is szilveszter lenne. Az év utolsó éjszakája pont olyan volt, mint 2020 maga.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
BUDAPEST

Megnéztük, mit csinálnak a rendőrök éjszaka az utcán a kijárási tilalom alatt

A Budapesti Rendőr-főkapitányság segítségével az éjszakai rendőri munkát követhettük egyik este a két ünnep között.
Szegedi Éva, Fotó: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2021. január 05.

hirdetés

„Már mindenkinek elege van ebből a baromságból!” „Nekem aztán senki se mondja meg, hogy hova mehetek és mikor!” „A boltok tele vannak, az nem gond, de én este 8 és reggel 5 között nem mehetek mehetek ki az utcára, na menjetek a büdös francba!”

Részben az ezekhez hasonló kommentek, részben pedig amiatt lettünk kíváncsiak arra, hogy mit és hogyan csinálnak a rendőrök a kijárási tilalom alatt, mert a hatóságok munkáját erőteljesen torzítva állította be egy-két bejegyzés, ami szembejött velünk az üzenőfalon. A közösségi oldalakon megosztott, fegyveres katonákat vagy rendőröket ábrázoló képek egy részét negatív kommentárral látták el.

Úgy látom, bárhol és bármikor megjelenik egy, a kijárási tilalommal foglalkozó hír vagy poszt Facebookon, az alatta megjelenő hozzászólások egy részéből sugárzik a feszültség. Szinte tapintani lehet.

A csúcs talán az volt, amikor olyan kommentbe botlottam, ami azt taglalta, hogy a kijárási tilalom alkotmánysértő, mert nincs is semmiféle vészhelyzet, nincs is semmiféle járvány, koronavírus nem létezik, ezért sem a korlátozásra, sem a rendőri jelenlétre nincsen szükség.

Ezek után még inkább érdekelt bennünket, mit csinálnak az utcán a rendőrök este 8 után? Milyen eseteknél intézkednek? Mennyire jellemző a szabályok megszegése a Budapesten élőkre? November 11-én, a kijárási tilalom elrendelése után már végigkövettük fotós kollégámmal, Markovics Z. Kristóffal, hogyan ürülnek ki a város utcái. Arról is készítettünk riportot, hogyan befolyásolja a korlátozás a hajléktalanok jelenlétét. Most a Budapesti Rendőr-főkapitányság és Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivőjének segítségével az éjszakai rendőri munkát követhettük egyik este a két ünnep között.

Az Erzsébet térről indultunk, először a Vörösmarty tér felé fordulunk. Csodaszép a karácsonyi díszvilágítás fényeiben pompázó tér a Gerbeaud épületével és a századfordulós bérpalotákkal. De kérdés, hogy kinek ilyen gyönyörű, amikor rajtunk kívül egy teremtett lélek nem jár, nem is járhat erre.

hirdetés

Egyébként az, hogy télen milyen szép a Vörösmarty tér, eddig fel sem tűnhetett. Első pillantásra nem tudtam megfogalmazni, mi ilyen furcsa ebben az egészben, és miért ennyire szokatlan a csend, a nyugalom.

Nincsen adventi vásár. Máskor egész decemberben itt állnak a bódék, a tömegben lépni sem lehet.

Nem mintha hiányozna a sokféle étel szaga és a (túlárazott) forralt bor illata; inkább azért szomorú, mert a járvány miatt nincsenek turisták, sem belföldiek, sem külföldiek, szinte minden zárva van, és akaratlanul is átgondolja az ember, hogy ez az egész milyen gazdasági következményekkel jár.

Ugyanez az érzés kerít hatalmába a Deák Ferenc utcán gyalogolva. Csak az zökkent ki, amikor a hátam mögött nyílik egy ház kapuja. Hátrafordulok, mire a férfi a rendőröket megpillantva már húzódik is vissza a kapualjba, és csak kapu hangos csattanását hallom.

Még néhány ehhez hasonló jelenet tanúja lehetek az éjszaka során. A Király utcán, amíg egy ittas férfivel szemben intézkednek a rendőrök, a szemközti járdán egy fiatal pár tűnik fel, csupán a szemem sarkából látom őket. Ahogy meglátják, mi történik, elbújnak egy oszlop mögött.

Kisvártatva taxi áll meg a közelben, fiatal lány száll ki belőle vihorászva, maszk nélkül, puha nyuszis papucsban, rövid kabátkában, legginsben, kezében nagyobb papírzacskóval.

Mintha étterembe ugrott volna el ezzel a fuvarral a kijárási tilalom alatt. Villámgyorsan üti be a kapukódot és már el is nyeli alakját a sötét lépcsőház.

Sétánk alatt csak néhány alkalommal kellett intézkedniük a rendőröknek.

Rögtön az első ember, akit megállítottak, három szabálysértést is elkövetett: maszk nélkül volt az utcán, olyan időpontban, amikor nem tartózkodhatott volna kint, és közterületen, a tiltás ellenére, alkoholt fogyasztott.

Egy pár teljesen szabályosan sétáltatott kutyát, az irataik rendben voltak, esetükben mindössze rutinellenőrzés folyt.

Ugyancsak maszk nélkül sétált engedély nélkül egy férfi, az ő adatait is felírták a rendőrök, ő is szabálysértés miatt felel.

A következő szabálysértő pedig erősen ittas állapotban volt, karjaival hadonászva próbálta megfenyegetni a rendőröket (sikertelenül), esetében még a holmiját is átvizsgálták, mint megtudtuk, amiatt, hogy esetleg van-e nála bármilyen veszélyes tárgy.

Ám nem ez a jellemző jelenet. Ennek az estének a nagy részében legtöbbször kutyasétáltatókat, taxisokat és pizzafutárokat, valamint üresen vagy majdnem üresen futó buszokat, trolikat, villamosokat látunk. Az Erzsébet téren zárjuk a kört.

Amikor hazametrózom, eszembe jut, hogy beigazolódott, amit előzőleg gondoltam: azok, akik a hozzászólásaikban kikérik maguknak a kijárási tilalmat, és azon háborognak, hogy nekik senki ne mondja meg mit csináljanak, zömében otthon ülnek. Különben nem lennének éjjelente ennyire kihaltak Budapest utcái.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
BUDAPEST

A budai rakparton a Rákóczi-hídig fog járni a villamos

Már alá is írták: bővül a budapesti villamoshálózat. Hét új megálló épülhet a Szent Gellért tértől a Kopaszi gátig a budai fonódó projekt II. ütemében.
Forrás:Indóház közlekedési portál - szmo.hu
2020. december 31.

hirdetés

Vitézy Dávid Facebook-oldalán tették közzé csütörtök délelőtt az örömhírt: az Európai Unió hivatalos lapjában megjelent a közbeszerzési felhívás a Budai Fonódó villamoshálózat következő ütemének teljes körű engedélyes és kiviteli terveinek elkészítésére, miután Karácsony Gergely főpolgármester és Vitézy Dávid a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezérigazgatója aláírta a projekt fővárostól való átvételét a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa októberi javaslata alapján.

A BFK-nál a fák és az akadálymentes kerékpárutak és járdák érdekében finomhangolták az eredeti terveket. Az átépülő Déli összekötő vasúti híd új hídfője jóval tágasabb lesz, így az új terveket már ezt figyelembe véve készítették el.

A 2010-ben elkezdett fonódó projekt most dél felé folytatódhat: a Szent Gellért térről a Műegyetem rakparton át éri el a Pázmány Péter sétányt, onnan pedig a Kopaszi gátat és az épülő új lakó- és irodai negyedet tárja fel az új villamos, hogy végül a Budafoki útnál, fontos belvárosi járatokhoz kapcsolódva érkezzen meg a végállomásra. A villamosvonalat részben füvesítik majd: a 2,8 kilométeres új pályából legalább 1,2 kilométer lesz füves.

Hét pár akadálymentes megálló létesül:

Szent Gellért téren

hirdetés

Műegyetem rakparton, a Bertalan Lajos utcánál

Petőfi híd budai hídfőjében

Pázmány Péter sétányon, az ELTE déli tömb vonalában

Rákóczi híd budai hídfőjében

Nádorkert vasútállomásnál

Budafoki/Dombóvári út végállomás

A budai fonódó villamos új szakaszáról kapcsolat nyílik északra a 19-es, 41-es és 56-os vonalak felé, illetve Pestre a 47-es és 49-es vonalak irányába. A viszonylatok megszervezése a BKK feladata lesz, de az előzetes elképzelések szerint a Szent Gellért tértől mind Budán, a rakparton, mind a Szabadság hídon át Pestre, a Deák Ferenc tér felé érdemes lesz járatokat indítani, így az érintett lágymányosi egyetemi, irodai és lakónegyedekből az összes metróvonal elérhető lesz villamossal – írja Vitézy.

Hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik, kövesd az INDÓHÁZ oldalát!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
BUDAPEST

Lebontják a Wichmann kocsma épületét

Budapest belvárosának egyik ikonikus épülete helyén hotelt építenek.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Meg vannak számlálva a Kazinczy utca 55. alatt található épület napjai, amely többek közt arról nevezetes, hogy a földszinten kapott helyet a két és fél éve bezárt legendás hírű kocsma, a Wichmann - írja a Falanszter Blog.

2018 júniusa szomorú hírt hozott a budapesti éjszakai élet történetébe: 32 év után bezárt a városrész egyik ikonikus helye, Wittman Tamás olimpiai ezüstérmes kenus kocsmája. Ezt követően pizzéria nyílt a helyen, ám mivel nem ment úgy az üzlet, ahogy azt az új tulajdonos várta, túladott az ingatlanon. A blog értesülései szerint már megvan, mi lesz az épület sorsa:

lebontják, és egy ötemeletes szállodát építenek a helyére.

Ahogy írják, a környéken nem ez az egyetlen régi épület, aminek mennie kell.

A Kazinczy utca 55. mellett a Király utca 23, 25, 27 és 29 számon elterülő műemléknek számító bérházak helyén lesz az új épület.

Azaz egy játszótér, a műemléknek számító Dirnbacher-Fluck-bérház, a korábban Magyarország első mozijaként funkcionáló – korlátkerítésén még korabeli, az itt működő szállóhoz címzett német szöveget (Zur Stadt Pest) is felvonultató – Hugmayer-Michalovits-bérház és a Puphka-Hohlfeld-bérház helyén fog megépülni a gigaszálloda.

Az épületnek a kocsma előtt is komoly múltja volt: a kerület mai napig legkisebb alapterületű házában mindig történt valami izgalmas.

hirdetés
1836-ban például Schneider József kártyafestő itt álmodta meg kártyafestő műhelyében a 36 lapos magyar kártyacsomagot

- ezért helyeztek el egy piros nyolcast az ajtó mellett. Az épületben később bordélyház működött, ahol – többek között – Ady Endre, Krúdy Gyula vagy Jókai Mór is gyakran megfordult. Ezt követően a Magyar Teozófiai Társaság székhelye volt, a 20. században pedig 50 évig tejcsarnok is működött a házban. 1986-ban Wichmann Tamás magyar kenus legenda vette meg, és az addig étkezdeként is működő ház alsó szintjét kocsmává alakította. A hely nagyon hamar a budapesti élet fontos helyszínévé vált, amely elsősorban a sportoló alakjáról, két barátságos németjuhászáról és természetesen a hely specialitásáról, a rántott húsos szendvicsről lett ismert a budapestiek körében. A szocializmus alatt a kocsma fölötti lakásban ráadásul kalózrádió és egy szamizdat szerkesztőség is működött a sportoló tudomásával és anyagi támogatásával.

Egy ideig még arról is szó volt, hogy a kocsma falára az azóta elhunyt Wichmann Tamás sportolói és politikai ellenzéki munkája tiszteletére dombormű kerül majd, ám úgy fest, hogy ez nem fog megvalósulni.

 

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: