4 budapesti vásárcsarnok régen és ma
Budapest az évszázadok során fokozatosan vált Európa egyik leggyorsabban fejlődő és növekvő városává. A lakosság számának növekedése hívta életre a ma is oly népszerű piacokat és vásárcsarnokokat, amelyek Budapest számos pontján, hatalmas, színpompás kínálatukkal várják a vásárlókat. Az alábbi listában bemutatjuk négy fővárosi vásárcsarnok történetét.
Központi Vásárcsarnok
Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült 1897-ben. Alapterülete 8363 négyzetméter, amelyet óriási vasszerkezet fed. A falakat különböző árnyalatú vörös téglaburkolat borítja, a tetőn színes Zsolnay épületkerámiák díszlenek. A belső teret két oldalra osztották, az egyiken a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet.
Az épületet egy elkerített baromfiudvar zárta egykor. A körbe épített galérián élelmiszert tilos volt árusítani, ezért itt kosarakat, papírárukat és ajándéktárgyakat kínáltak a vásárlóknak, ugyanúgy, ahogy ma is. Kezdetben vasúti vágány is vezetett a csarnokba, és alagút kötötte össze a rakparttal, ahonnan hajókról érkezett a friss áru nap mint nap.
Manapság is különleges élmény a csarnokban sétálgatni. Az árukínálat rendkívül széles, többek között találhattok különféle savanyúságokat, halakat, fűszereket, házi tejtermékeket, hentesárut, zöldségeket, gyümölcsöket, házi mézet, fűszerpaprikát és ajándéktárgyakat is. Az 1977-ben műemlékké nyilvánított csarnok 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legrangosabb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.
Batthyány Téri Vásárcsarnok
Budapest főváros közgyűlése 1894-ben döntött az akkor még Bomba téri csarnok felépítéséről. Kialakítása, homlokzati megjelenése, az alkalmazott építészeti megoldások és a csarnok belseje a Központi Vásárcsarnokra emlékeztet.
A standok bérbeadását és az épület berendezését 1901-ben kezdték, a nyitásra pedig 1902-ben került sor. A kezdeti érdeklődés azonban sajnos hamar alábbhagyott; a csarnoknak nem volt akkora forgalma, mint a már meglévő piacoknak.
Az évek során többször is javasolták a csarnok átalakítását és bezárását. Végül megtarthatta eredeti funkcióját és az 1970-es évekig a galérián működött a nagybani virágpiac. Később az emeleten közértet hoztak létre, a földszinten pedig élelmiszerboltok kaptak helyet. Csupán az árkádok alatt maradtak meg a zöldség- és gyümölcsárusok.
A csarnok fokozatosan vesztett piac-jellegéből. Az 2003-as felújítás után a földszinten élelmiszerüzlet, az emeleten pedig kisebb boltok és irodák nyíltak. Az árkádok helyén bank és étterem nyílt.
Hold Utcai Vásárcsarnok
1897-ben épült Cziegler Győző tervei alapján. Alapterülete 2110 négyzetméter, mely – hasonlóan a Központi Vásárcsarnokhoz - egy terebélyes alsó szintre, és az azt körülölelő galériára oszlik. A vásárcsarnokot a rendszerváltás után felújították, a régi standokat lebontották, az őstermelők asztalkái eltűntek, a töredezett aszfalt helyére járólapokat fektettek, a galérián üzleteket alakítottak ki.
A piac bejáratnál kis virágüzlet kínálja színpompás portékáját, és akár hétvégén is friss zöldséget, gyümölcsöt és hentesárut vásárolhattok itt. A piac legfőbb vonzereje azonban a büfékínálat. Sushi-bár az emeleten, kolbászos, szendvicses, pizzás és még lángosos is helyet kap a csarnokban. A bejáratánál található pékség pedig biztos pont a desszert beszerzésében.
Hunyadi Téri Vásárcsarnok
A legkisebb fővárosi piacok közé tartozik. Annak ellenére, hogy az 1897-ben épült csarnokot a második világháború óta nem újították fel, még mindig az egyik leghangulatosabb pesti piacnak számít, melyet – a Központi Vásárcsarnoktól eltérően – még nem nagyon fedeztek fel a turisták.
Ez a piac is két részből áll: a csarnok épületéből és az utca túloldalán lévő szabadtéri piacból, ahol őstermelők egész évben kínálják kiváló minőségű és mindig az aktuális szezonnak megfelelő portékáikat.
A csarnokban vásárolhatok többek közt ínycsiklandó füstölt húsokat, savanyúságot, házi sajtokat, tejet, házi lekvárokat, szörpöket, diót, mogyorót és háztáji tojást is. A piac különlegessége abban rejlik, hogy az omladozó falak ellenére sikerült megőriznie a régi korok hangulatát és báját.
Forrás: Budapest City