Egy balatonfüredi szálloda, ahol királynak érezheted magad
Az elmúlt időszakban igen aktívan jártuk másik felemmel az országot, és több helyen is volt szerencsénk belekóstolni a nyaralásba, nyaraltatásba.
Egy idő után unalmas lesz arról beszélni, hogy milyen nyugalom és vidéki vendégszeretet fogadott minket, pedig ezt majdnem mindenhol kénytelen vagyok megemlíteni. Szerencsére azért a városok és a szállodák egyáltalán nem ugyanolyanok és nem unalmasak. Mindenhol van valami, ami egészen más érzéseket hagy maga után.
Az eddigi legspeciálisabb állomásunk mindenképpen Balatonfüred volt, és nem csak azért, mert a rózsákba borult kikötő, az eddig legszebbnek minősíthető káprázat volt számomra, hanem azért is, mert a Hotel Marina merőben más taktikával csalogatja az üdülni vágyókat. És szerintem ez a vendéglátás iszonyatosan megnyerő, kényelmes és hiánypótló.
Tegyük fel, hogy végre megvan a szabad hét, megvan a keret. Képzeld el, hogy lejössz ide a családdal, és gondtalanul akarsz nyaralni, de fontos, hogy ne legyenek váratlan költségek, és a gyerekek szórakozásához ne kelljen feltétlenül a folyamatos családi felügyelet.
Belépsz az ajtón, megkapod a kulcsod, és minden probléma, amin nyaralás közben agyalhatnál megszűnik.
Mert a Marina olyan all incusive rendszerben működik, hogy minden, amit egy Balatoni szállástól várnál, benne van az árban. Csodaszép privát strandja van. Olyan animátorok dolgoznak itt, szinte egész nap, akik a gyerekeket szeretettel és értelmes elfoglaltságokkal kötik le. Rajzolnak, mesélnek, játszanak, sportolnak.
Ezen kívül azt eszel és iszol amit csak szeretnél, szintén egész nap.
Kapsz egy karszalagot és tiéd a világ. Bármikor ihatsz egy kávét, vagy gyümölcslevet. Embertelen mennyiségű reggeli, déli és esti fogásokból mazsolázhatsz, miközben a strandon a fagyi, a lángos és a sör is alap.
Este zenés-táncos programra is benevezhetsz, és pezsgőkoktélokkal dobhatod fel az estét. Azt eszel, iszol, csinálsz, amit csak akarsz, és körülbelül a szállodát csak azzal a céllal hagyod majd el, hogy körbenézz a városban.
Van ebben a „minden benne van az árban” modellben valami piszkosul vonzó és megnyugtató.
Nem lesz plusz 4000 egy-két italra, nem lesz borravalózás, nem lesz 1000 forintos mogyoró, amit a gyerek sutyiban kievett a minibárból.
Természeten, ha nem jó a ház bora, tudsz venni Mészáros bikavért is, vagy bele lehet szeretni a hotel ikonikus plüss sárkányaiba, amire aztán csak odacsúsztatod a plusz forintokat, de ha nincs extra kívánságod, csak élveznéd az alap szolgáltatásokat, akkor is degeszre eszed és iszod magad, és nem lesz hiányérzeted.
El sem tudom képzelni, hogy van-e ennél ideálisabb célpont gyerekkel, és mondom ezt úgy, hogy mi fiatal párként érkeztünk, ami abszolút nem a célközönség. És tessék, minket is lenyűgözött az abszolút karbantartott retró diszkó vagy tekepálya. Imádtuk, hogy ha elaludtuk a reggelit, a part melletti étteremben pótolhattuk szendviccsel, vagy ha nem volt kedvünk az ebédlőbe beülni, csak ettünk egy hekket a napsütésben.
Lenyűgözött, hogy mosolygós, udvarias, segítőkész személyzettel találkoztunk minden egyes pultban és azon kívül is. Lenyűgözött a rend, a tisztaság, a szervezettség, a hangulat, amit ez a gondtalan nyaralás nyújtott.
Egyik nap hajóztunk egyet, és a kikötőben egy bor és halfesztivál csábított, mégsem ragadtunk kint a forgatagban, mert visszavágytunk a medencébe, siettünk, hogy elérjük a vacsorát és az éjfélbe nyúló iszogatás után sem volt kedvünk továbbállni, jókedvűen és minden igényünket kielégítve tértünk nyugovóra.
Imádom a nyaralást, amikor járhatom a várost, és minél több étterembe vagy kávézóba ülhetek be. Imádom, ha nincs limit, és nem kell foglalkozni azzal, hogy még mennyi pénz megy el belépőkre. De ha tetszik, ha nem, ezt nem mindig engedhetjük meg magunknak, és sokan vannak ezzel ugyanígy.
Nekünk és nektek, és mindenkinek, aki tényleg csak strandolna és kikapcsolódna, ez álomnyaralás lehet.
Kiskirály lehetsz ebben a legédesebb módon retró szállodában.
Nem mondom, hogy nincs még itt munka, hogy nem szükségesek a további fejlesztések és a folyamatos igényfelmérés, hogy vajon egy átlag szállóvendégnek elég a Dreher sör és a BB pezsgő. Nem mondom, hogy nem lehetne Finnlandia a vodka, és még inkább a fiatalok ízlésének is megfelelő zenész az esti bulihoz.
De gondolkodjunk racionálisan. Az ár és a tengernyi szolgáltatás arányban van egymással, és a szálloda tele van további tervekkel.
Van például egy csodás tetető, aminek ha egyszer meglesz a felújítására a pénz, eszméletlen panoráma társaságában lehet majd lábat lógatni. Meg például a szobákat is folyamatosan szépítik és formálják a mai ízlés szerint, de én a teraszos, apartmanszerű, régi típusú szobánkat semmi pénzért nem cseréltem volna el egy emeleti modernre.
Kádban fürödtem (ami sok helyen már abszolút lehetetlen), és minden hajnalban a suttyomban belopózó rókakomát leshettük meg az óriási teraszunkról.
Közben a parton senki nem szólt rá a vidáman mulatozó fiatalokra, és a bár mellett, csendesen kártyázó idősebb német csoport is zavartalanul beszélgethetett.
És hangsúlyozom, hogy mindez Balatonfüreden, az egyik (ha nem a legszebb) balatoni városban történt velünk. Bármelyik héten mennék vissza, és a laptopomat már magammal sem vinném.
A Balaton nem a riviéra. A Balaton a mi kis kincsünk. És aki nem tudja élvezni a parton fekvést, a meleg vízben lubickolást és a kukoricázást vagy palacsintázás mellé, és ennél sokkal-sokkal többre vágyik minden körülmények között, azt őszintén sajnálom.
A hotel honlapjához KATTINTS IDE!
